Elszámolás

Leszerelési hullám híre járta be a sajtót a napokban, és mi is tapasztaljuk, hogy sokan érdeklődtök leszereléssel kapcsolatos kérdésekben.

Mindenkinek van teóriája a tömeges kilépések okára, és sokféle felvetést olvashatunk a média különböző platformjain is.

Az egyik ilyen indok a 2019-től életbe lépő törvénymódosítás, mely szerint a hivatásos állományúak nem kapnak túlóráik után pénzt, kizárólag szabadnapban válthatják meg a többletmunkát. Olvastuk, és tudjuk, hogy ez – amellett, hogy jelentősen csökkenti majd a bérüket – komoly zavarokat okozhat a szolgálatellátásban, végül is a Rendőrség működésében. 2018. első félévében ugyanis összesen 3,6 millió túlórát teljesítettek a rendőrök, ami egy embernek több mint 130 óra többletszolgálatot jelentett, vagyis a Rendőrség csak ezzel a döbbenetes számú túlmunkával volt képes ellátni feladatait. Ha elszabadul a fantáziánk, még azt is elképzelhetjük, hogy mi történik akkor, ha ez a rengeteg szabadidő kiadásra kerül… Főleg, hogy az olvasható információk alapján egyre kevesebben kívánnak a Rendőrség által kínált életpályán tevékenykedni…

Emlékszünk még az országos főkapitány megjegyzésére – kinevezése előtti parlamenti meghallgatásakor – a túlórákkal kapcsolatban, vagyis hogy akkor lenne elérhető az ideális, túlóra nélküli állapot, ha a létszám megnégyszereződne. Akkor tudhattuk meg azt is, hogy Főkapitány úr hasznosnak tartja a túlmunkát, ráadásul az ekkora mértékű létszámnövekedést sem a költségvetés, sem szakmai szempontok nem támogatják (???), vagyis olybá tűnik, ez az állapot tényleg csak ideál marad.

És MI emlékszünk még arra mit írtunk, miután 2015. január 13-án kézhez kapuk az új szolgálati törvény első tervezetét. Határozottan tiltakoztunk a túlszolgálat pénzbeni ellentételezésének megszüntetése ellen, hiszen a munkáért bérezés jár. A létszámhiányhoz kapcsolódó probléma ilyetén megoldását kivitelezhetetlennek láttuk, mert ez csakis felgyorsuló fluktuációhoz vezethet. Vízió, vagy realitás? ITT olvashatjátok az első tervezetre vonatkozó véleményezésünket, melyben többek közt kifejtettük a túlszolgálat ellentételezésével kapcsolatos elképzelésekre vonatkozó álláspontunkat, ellenvetéseinket, és megtaláljátok a másodikra írtakat is ITT ITT ITT ITT.

Persze az sem segített akkor, hogy közvetlenül a miniszterelnökhöz fordultunk, jelezve felé, hogy az új Hszt tervezet a legkisebb mértékben sem tükrözi az ígérvényeket, az új, a jobb életpálya reményét. Abszurd elképzeléseket fogalmaz meg, melyek elfogadhatatlanok részünkről, de főleg a munkavállalók részéről.

Most az ORFK határozottan cáfolja a leszerelési hullámot, a hírről, mely szerint egyetlen nap alatt 120 rendőr szerelt le, és ebből csak Budapesten 45-en, kijelentette, hogy valótlan, és „Magyarország kiegyensúlyozott közbiztonságát, állampolgáraink nyugalmát, a rendőrség szakmai feladatainak ellátását semmi nem veszélyezteti.”

Sokan vélik úgy, hogy a fluktuáció elsődleges oka inkább az életpálya modell, azaz a hozzá fűzött remények be nem váltása, mivel az nem kívánatos, nem megtartó és nem vonzó…a versenyszféra bérei magasabbak, ráadásul ott a bérnövekedés folyamatos.

Ördögi kör?

Ismeritek, olvashattátok előzetes véleményünket, majd a kormány-előterjesztés kapcsán, és újratöltve is, végül legutóbb, a modell felülvizsgálatakor, főleg, hogy alapjait közvetlenül az érintettektől, azaz tőletek gyűjtöttük össze.

A szakszervezeti észrevételeket, a megoldásra irányuló javaslatokat azonban sorozatosan figyelmen kívül hagyják az illetékesek… nem szakmai…de vajon mi számít annak!?

Ördögi kör.

A távozni készülőknek nyújtottunk már némi kapaszkodót, azt egy kérdés kapcsán most kiegészítjük.

Tudjuk mindannyian, hogy leszereléskor el kell számolni, a ruházattal is. Mi van akkor, ha a gazdaságis éppen szabadságon van? Valóban megtörténhet, hogy nem sikerül a leszerelés napján mindent elintézni? Lehet-e ebből a későbbiekben kártérítési eljárás, vagy bármilyen szankció?

A ruházat átvételére és az azzal történő elszámolásra illetékes személy szabadsága esetén a rendvédelmi szerv helyettest köteles biztosítani annak érdekében, hogy az elszámolás megtörténhessen. Amennyiben a felszerelésében kár nem keletkezett, természetesen a kártérítési felelősség sem merül fel, azonban a ruházatot a távozó köteles maradéktalanul a rendvédelmi szerv rendelkezésére bocsátani, azt az illetékesnél, vagy annak helyettesítésére kijelölt személynél hagyni.

Ha a rendvédelmi szerv felelős azért, hogy a leszerelő a ruházattal időben elszámolni nem tudott és a későbbiekben ez akadályba ütközik (ilyen például a ma nem ritkán előforduló eset: külföldre távozás, költözés), bár a rendvédelmi szerv követelheti az egyenruha leadását, azonban ezzel kárt nem okozhat, a felmerülő költséget köteles megtéríteni.

Véleményetek, javaslataitok nekünk számítanak, ezért folyamatosan várjuk azokat akár a fentiekkel, akár egyéb problémák kapcsán! Keressetek minket bizalommal!