Táppénz – a keresőképtelenség megállapítása és a táppénzen tartás

Előfordulhat, hogy háziorvosunkat, vagy szakorvost keresünk fel egészségügyi problémánkkal, aki panaszaink, betegségünk alapján tartós keresőképtelenséget állapít meg, azonban az alapellátó orvos azt felülbírálja, és nem javasolja a táppénzes állományban tartást.

Tagunk is ezzel a problémával találta szemben magát.

2017.09.08. óta táppénzen vagyok, a pszichológus tanácsára kerültem táppénzre, … Pszichológus után pszichiáterhez fordultam, aki szakvéleményében közepes depressziót állapított meg, nyugtató és altató gyógyszert írt fel, és tartós táppénzt min. 6 hónapot javasolt, rendszeres kontroll vizsgálatok mellett. Később megjelentem Budapesten a Teve utcában FÜV. vizsgálaton, ahol az orvos azt mondta, 2017.12.16-ig táppénzen tart, de utána dolgoznom kell, a pszichiáter szakvéleményét, azaz a kórlapomat semmisnek vette, azt mondta ezzel a problémával nem tud táppénzen tartani. …. Azt szeretném megtudni, hogy az engem kezelő pszichiáter jogosan tarthat e táppénzen az általa leírt tünetekkel? Amennyiben jogosan tartózkodhatok táppénzen a pszichiáter által, akkor mit tudok tenni, hogy ezt elfogadják a Teve utcában? A következő FÜV vizsgálat előtt kell mennem a pszichiáterhez kontroll vizsgálatra, az ott kapott leletemet kötelesek e elfogadni a Teve utcában?

Nézzük hát hogyan is szabályoznak a normák, vagyis ki, mire jogosult.

Az egyes rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságáról, közalkalmazottai és köztisztviselői munkaköri egészségi alkalmasságáról, a szolgálat-, illetve keresőképtelenség megállapításáról, valamint az egészségügyi alapellátásról szóló 57/2009. (X.30.) IRM-ÖM-PNTM együttes rendelet (továbbiakban: R.)  – mint speciális norma – szabályozza annak kérdéskörét, hogy ki jogosult táppénzre jogosító állapot megállapítására.

51. § (1) Ha a személyi állomány tagja betegség következtében szolgálatának, munkakörének ellátására ideiglenesen alkalmatlanná válik, az alapellátó orvos szolgálat-, illetve – amennyiben keresőképtelenség megállapítására jogosult – keresőképtelennek nyilvánítja.

(2) A keresőképtelenség megállapítására jogosult:

  1. a) az alapellátó orvos az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral kötött finanszírozási szerződés alapján,
  2. b) jogszabály alapján keresőképtelenség megállapítására feljogosított egyéb egészségügyi szolgáltató orvosa és a háziorvos.

A R-ben foglaltak alapján a beteg – amennyiben egészségi állapota lehetővé teszi – haladéktalanul köteles közvetlen elöljáróját, munkáltatóját tájékoztatni ÉS – ha a keresőképtelenséget nem az alapellátó orvos állapította meg, az igazolást hozzá eljuttatni!

Megbetegedés esetén elsősorban az alapellátó orvoshoz kell fordulni vizsgálat, gyógykezelés és szolgálatképtelenség megállapítása céljából, hacsak nem indokolt a szakellátás, vagy kórházi ellátás.

A háziorvos – hivatásos állományúnak – legfeljebb 14 napra állapíthatja meg a szolgálatképtelenséget (kórházi ellátás nem beleszámítandó), ezt meghaladó időtartamban az alapellátó orvos jogosult rá.

Kórházi vagy gyógyintézeti ellátást követően két napon belül köteles a hivatásos állományú az alapellátó orvost tájékoztatni, a zárójelentést átadni / megküldeni neki.

A szolgálatképessé válást az az orvos állapíthatja meg, aki a szolgálatképtelenséget megállapította. A háziorvos által kiadott igazolást az alapellátó orvoshoz el kell juttatni.

Az alapellátó orvos a hivatásos állomány tagja részére – a háziorvos által megállapított keresőképtelenség időtartamát is beleszámítva – egybefüggően legfeljebb 30 napos időtartamra igazolhat szolgálatképtelenséget. Ezen túl ellenőrző orvosi vizsgálatot kell kezdeményezzen, amihez az egészségügyi dokumentációt is fel kell terjesztenie.

A vizsgálatot a felülvizsgáló egység főorvosa végzi a felterjesztett iratok és a beteg vizsgálata alapján, és javaslatot tesz az alapellátó orvosnak. Ez irányulhat a szolgálatképesség, vagy képtelenség megállapítására, a szolgálatképtelenség meghosszabbítására (legfeljebb a kezdő naptól számított 180. napig), FÜV eljárás kezdeményezésére is.

Javaslatot tehet továbbá – hosszabb ideig tartó gyógykezelést követően, a szolgálatképesség megállapítására irányuló javaslatával egyidejűleg – az átmenetileg csökkentett munkaidőben történő foglalkoztatásra is. Ennek időtartama 15 napig terjedhet, de az alapellátó orvos legfeljebb két alkalommal (15-15 nappal) meghosszabbíthatja.

A szolgálatképtelenség további meghosszabbítására a betegség hatodik hónapjától csak a HOFB tehet javaslatot.

A szolgálatképtelenség felülvizsgálatát az alapellátó orvos javasolhatja (a 6. hónap lejárta előtt legalább két héttel), és a HOFB végzi el a felterjesztett iratok és a beteg vizsgálata alapján, majd javaslatot tesz a szolgálatképesség, vagy képtelenség megállapítására, a szolgálatképtelenség meghosszabbítására további, legfeljebb a 240. napig tartó időre, ezzel egyidejűleg a FÜV eljárás kezdeményezésére.

Szolgálati baleset vagy betegség miatt a szolgálatképtelenség 365 napon túli meghosszabbítását az illetékes NRSZH kirendeltség véleményezi.

Egészségügyi szabadság szolgálatképtelenség esetén (felgyógyulásig, vagy a végső fogyatékosság kialakulásáig) legfeljebb 365 napig engedélyezhető.

A fenti szabályokat a R. 52-54. §-ai tartalmazzák részletesen.

 Jelen esetben a keresőképtelenséget egyéb egészségügyi szolgáltató orvos (pszichiáter) állapította meg, pszichikai okból. Erre vonatkozóan a R a következők szerint rendelkezik:

  1. § (1) A pszichikai alkalmassági vizsgálat alapján a minősítés lehet:
  2. a) „Pszichikailag alkalmas”,
  3. b) „Pszichikailag ideiglenesen alkalmatlan …-ig”,
  4. c) „Pszichikailag alkalmatlan”.

(2) „Pszichikailag alkalmas” minősítést kell megállapítani, ha a vizsgált személy megfelel a hivatásos szolgálat ellátásával összefüggésben támasztott szellemi, érzékelési, személyiségbeli, értékrendi és pályamotivációs követelményeknek.

(3) „Pszichikailag ideiglenesen alkalmatlan …-ig” minősítés legfeljebb 6 hónapra adható. „Pszichikailag ideiglenesen alkalmatlan …-ig” minősítést kell adni a hivatásos állomány tagjának, ha átmeneti élethelyzete, aktuális pszichés állapota nem teszi lehetővé képességei, személyiségjegyei megbízható értékelését. A minősítésben megjelölt időtartam lejártát követően a pszichikai alkalmassági vizsgálatot ismételten el kell végezni, amelynek során „Pszichikailag ideiglenesen alkalmatlan …-ig” minősítés nem állapítható meg.

(4) „Pszichikailag alkalmatlan” minősítést kell megállapítani, ha a vizsgált személy nem felel meg a hivatásos szolgálat ellátásával összefüggésben támasztott szellemi, érzékelési, személyiségbeli, értékrendi és pályamotivációs követelményeknek.

(5) A pszichológiai dokumentációban rögzíteni kell a minősítést, valamint ideiglenesen alkalmatlan vagy alkalmatlan minősítés esetén a 6. melléklet szerinti pszichológiai alkalmassági követelményekben meghatározott kódok alkalmazásával a minősítés okát vagy okait. A minősítést az 5. melléklet 1. függeléke szerinti nyomtatványra kell rávezetni, amelyet a személyi anyagban kell elhelyezni.

 Az R. fenti rendelkezései értelmében a keresőképtelenség 6 hónapig terjedően állapítható meg. Abban az esetben, ha a szakorvos nem felel meg a R. 51.§ (2) bek. b/ pontja szerinti meghatározásnak, az alapellátó orvos – a szakorvos javaslata alapján – jogosult a táppénz kiírására.

Véleményünk szerint aggályos az alapellátó orvos álláspontja, mert egy szakorvosi javaslatot kíván felülbírálni azzal, hogy azt tulajdonképpen nem veszi figyelembe.

A keresőképtelenség és a keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) az alábbi további speciális szabályokat tartalmazza e kérdéskörben:

§ (1) A keresőképtelenség illetve a keresőképesség elbírálására és igazolására az Ebtv.

45. § (2) bekezdése alapján jogosult:

a) a háziorvos, házi gyermekorvos (a továbbiakban együtt: háziorvos),

b) a járóbeteg-szakellátás orvosa,

c) az ideggondozó, bőr- és nemibeteg-gondozó, tüdőgondozó, valamint az onkológiai gondozó szakorvosa,

d) a fővárosi és megyei kormányhivatal egészségbiztosítási pénztári feladatkörében eljáró megyeszékhely szerinti járási hivatala (a továbbiakban: járási hivatal),

e) a járási hivatallal felülvéleményező tevékenységre szerződött főorvos (a továbbiakban: felülvéleményező főorvos).

(2) A kórházi kezelés időtartamára, valamint a pszichiátriai beteg alkalmazkodó (adaptációs) szabadsága esetén a kórház igazolja a keresőképtelenséget. Az utóbbi esetben a betegség mellett az „adaptációs szabadság” megjelölést és annak időtartamát is fel kell tüntetni.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett háziorvos a keresőképtelenség elbírálására és igazolására akkor jogosult, ha a háziorvosi tevékenységre a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (a továbbiakban: NEAK) szerződést kötött.

(4) Az (1) bekezdés b)-c) pontjában említett orvos (szakorvos) a keresőképtelenség elbírálására abban az esetben jogosult, ha e feladat ellátására a NEAK-kal finanszírozási szerződést kötött intézmény vezetője kijelölte. A keresőképtelenség elbírálására jogosult szakorvosok adatait a finanszírozási szerződés melléklete tartalmazza.

(5) A járóbeteg-szakellátás orvosa csak akkor bírálhatja el a keresőképtelenséget, ha a járóképes beteg ellátására területileg vagy a háziorvos beutalása alapján illetékes.

(6) Amennyiben a keresőképtelenséget nem a biztosított vagy gyermekének háziorvosa állapítja meg, úgy erről az eljáró orvosnak – a megállapítással egyidejűleg – a biztosított vagy gyermekének háziorvosát írásban haladéktalanul értesítenie kell.

(7) Az egynapos sebészeti, a kúraszerű ellátás, a járóbeteg-szakellátás keretében végzett nappali ellátás és a járóbetegként igénybe vett komplex fürdőgyógyászati ellátás idejére a háziorvos igazolja a keresőképtelenséget.

Célszerű tisztázni a táppénzt javasló orvossal (most pszichiáter szakorvossal), hogy önállóan táppénzre veheti-e a beteget. Ha igen, akkor erre 6 hónap időtartamban jogosult. Amennyiben csak javaslattal élhet, úgy a felülvizsgálatot elvégző főorvos jogosult arra, hogy a szakorvosi diagnózis ellenére – FÜV felülvizsgálat keretében – ne vegye táppénzre a hivatásos állomány tagját, vagy ne tartsa tovább.

A Korm. rendelet ennek lehetőségét az alábbiak szerint teremtette meg:

7/A. § (1) A 7. § (2) bekezdés szerinti közreműködés keretében a felülvéleményező főorvos a 7. § (3) bekezdése a)-f) pontjai és a (4) bekezdése a) pontja szerinti tevékenység végzésére jogosult.

 Azaz:

7.§ (3) A szakértő főorvos az ellenőrzés keretében jogosult:

  1. a) a beteg vizsgálatára, a kezelőorvos jelenlétében a beteg tartózkodási helyén is,
  2. b) a betegdokumentációba történő betekintésre,
  3. c) szükség szerint a beteg szakorvosi vizsgálatra utalására,
  4. d) a keresőképtelenség, illetve a keresőképesség tényének megállapítására,
  5. e) javaslatot tenni a táppénzfolyósítás megszüntetésére a táppénzfolyósító szerv felé,
  6. f) az a)-e) pont szerinti megállapításait a betegdokumentációban rögzíteni,

továbbá:

(4) bek.:  A szakértő főorvos a munkáltató megkeresésére a betegdokumentációból fellelhető adatok, vagy indokolt esetben a keresőképtelen biztosított vizsgálata alapján

  1. a) dönt a biztosított keresőképtelenségéről vagy keresőképességéről,

 A 30 napot meghaladó keresőképtelenséget a felülvéleményező főorvos havonta legalább egyszer felülvéleményezi, kivéve, ha a keresőképtelenség felülvéleményezésének időtartamát ennél hosszabb időben állapította meg. Az egy hónapot meghaladóan táppénzes állományban lévő fekvőbeteg orvosszakmai felülvéleményezése a beteg tartózkodási helyén is elvégezhető.

 Ha a keresőképtelenséget elbíráló orvos, illetve a felülvéleményező főorvos vagy a szakértő főorvos a keresőképtelenséget illetően nem ért egyet, a vita eldöntése érdekében a fővárosi és megyei kormányhivatal orvosszakértői feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatalhoz fordul, illetve, ha a biztosított a keresőképtelenség elbírálására jogosult orvos döntésével nem ért egyet, a keresőképességének elbírálása érdekében a fővárosi és megyei kormányhivatal orvosszakértői feladatkörében eljáró járási (fővárosi kerületi) hivatalhoz fordulhat. A feladatot a főorvosi bizottság látja el (FOB), ahol a rendelkezésre álló dokumentumok alapján hoznak döntést, szükség esetén a beteget vizsgálatra berendelhetik.

A döntésekkel szemben 8 napon belül lehet felülvizsgálatot kezdeményezni.

A Korm. rendeletbe foglaltakra tekintettel tehát a szakorvosi (pszichiáteri) vélemény ellenében hozott felülvizsgálati döntéssel szemben is van jogorvoslati lehetőség.

Amennyiben hasonló problémával küzdesz, de a tájékoztatónkban nem találtál választ a kérdéseidre, keress minket bizalommal!