Hosszú idő – egy teljes év – után került sor ismét a Belügyi Érdekegyeztető Tanács ülésére.
Zsinka András személyügyi helyettes államtitkár úr a megnyitót követően megemlékezett dr. Balázs Ildikó főtitkár asszonyról és a megjelentek egyperces néma felállással adóztak emlékének, melyet ezúton is köszönünk.
Napirend előtti felszólalásukban a szakszervezetek képviselői jelezték, mely problémakörökben tartanák szükségesnek a tárgyalást, melyek sürgősen megoldandóak, tekintve azt is, hogy a munkáltatói oldalnak küldött bárminemű megkeresésükre eddig választ hiába vártak. Ide tartozik – többek között – a Riaszos és munkavállalói állomány sürgető bérrendezése (nem figyelmen kívül hagyva a hivatásos állomány béremelését sem), a Honvéd Kórház szervezeti átalakítása, a katasztrófavédelmi munkavállalók ruházatának és felszerelésének hiányosságaiból adódó problémák és a végrehajtói létszámhiány is, nem mellesleg a fűtésszabályozási korlátozások okozta gondok.
Zsinka úr elmondta, hogy a kommunikáció elősegítése a cél, és szeretnék a párbeszédet fenntartani a munkavállalói oldallal. Úgy vélte maga a BÉT egyrészt jogszabályi kötelem, másrészt gesztus is, ezért felkérte a munkaadói oldalt, hogy a munkavállalói oldal kérdéseire adjanak válaszokat. Ugyanakkor kérte, hogy a korábbi, de változatlanul időszerű szakszervezeti javaslatok, megkeresések írásban ismételten kerüljenek megküldésre részére.
Napirendi pontként megtárgyalásra került a Belügyminisztérium és a rendvédelmi szakszervezetek közötti együttműködési megállapodás aktualizálása, aminek kapcsán a munkavállalói oldal képviselői egybehangzóan kinyilvánították igényüket a BÉT rendszeres ülésezése iránt.
Elhangzott a szakszervezetek részéről, hogy amellett, hogy javasolt a 2024-re tervezett hivatásos pótlék emelésének újabb ütemét előre hozni, mielőbb rendezni szükséges a Riaszos és munkavállalói állomány helyzetét.
Rendkívül méltánytalan ugyanis, hogy a hivatásos állomány körében idén megvalósult bérrendezésből a riaszos és munkavállalói állomány nem részesült, sőt a 2019 óta a hivatásos kollégák részére adott juttatások mindegyikéből kimaradtak, de akár kisebb mértékű elismerésben sem részesültek annak ellenére, hogy a feladatok ellátásához az ő munkájuk is elengedhetetlen. Így pedig – hasonlóan a hivatásos állományhoz – várható az ő körükben is az elvándorlás.
A BM képviselői részéről azonban egyértelműsítve lett, hogy a költségvetés helyzete nem engedi meg, hogy béremelésről tárgyaljanak, vagyis erre a rendvédelmi dolgozók jövőre nem számíthatnak, csak azok, akiknek az illetménye a törvényi minimum alá kerül egy esetleges minimálbér emelést követően.
Nem anyagi vonzatú probléma kapcsán pozitívnak volt nevezhető a hozzáállás, elképzelhető, hogy a Riaszos állomány vonatkozásában felülvizsgálatra kerülhet – talán megoldásra is – az éves szabadságnapok számának lecsökkentése, már csak azért is, mert ez volt az egyik legnagyobb vesztesége az érintett állománynak.
Szakszervezeti jelzés érkezett az ülésen a szenior állományra vonatkozóan, mert hogy különböző juttatások szempontjából ellentmondásosan kezelik az állományt. Az idei fegyverpénzből ők is kimaradtak, ugyanakkor nem részesültek a 13. havi nyugdíjból sem, mert a szolgálati járandóság nem nyugdíj… Pedig a szakma és a testület iránti lojalitásuk okán megérdemelnék, hogy egyenrangúan kezeljék őket a többi rendvédelmi dolgozóval, főleg, mert nem túl jelentős létszámról van szó.
Szó esett a Honvéd Kórház szervezeti átalakításáról, azonban sem érdemi, sem részletes tájékoztatást nem kaptunk a BM-től, mivel az Jenei Zoltán országos kórház-főigazgató úr kompetenciájába tartozna, ő azonban nem tudott megjelenni az ülésen, így annál többet nem tudtunk meg, mint hogy az ott dolgozók egészségügyi szolgálati jogviszonyba kerülnek, és a munkahelyük biztosított, valamint hogy az illetményük nem lehet majd kevesebb a jelenleginél. Másrészt, Zsinka úr véleménye szerint, akik jelenleg jogosultak a Honvéd kórházi ellátásra, a továbbiakban is azok lesznek.
Az egyre hidegebb időjárás okán fokozódó problémát jelent a munkahelyek alacsony fűtöttsége. A szakszervezetek egyetértésben fontosnak tartják ennek megoldását. Elengedhetetlen, hogy a munkahelyeken legalább melegedő helyeket alakítsanak ki, hiszen pl. a szolgálati feladatból pihenőidőre bevonuló, átázott, áthűlt kollégák a 18 fokban nem tudnak felmelegedni, ami nem csak a komfortérzetet rontja, de egészségügyi kockázatot is jelent.
A megoldást az jelentené, ha a 353/2022. (IX.19.) Kormányrendelet módosítása megtörténne úgy, hogy az intézmény fenntartók ne a minimális hőmérsékleten tartásra helyezzék a hangsúlyt, ugyanis jelenleg az általános munkahelyi hőmérséklet 18 0C, néhol még annyi sem.
Nagyon fontos lenne a határszolgálati feladatot ellátók elhelyezési, ellátási helyzetének kivizsgálása a BM részéről, és az orvoslásra történő mielőbbi intézkedés, hiszen rengeteg jelzés érkezett, érkezik hozzánk is a problémák kapcsán. Az elhelyezésük nem csak nem megfelelő, de sok esetben egészségügyi kockázatot is jelent. Az étkeztetésük, ellátásuk pedig nem felel meg az átrendelés, berendelés esetén előírt belső normák előírásainak. Véleményünk szerint ez esetben is az állomány érdeke kell(ene) legyen az első.
Nem utolsó sorban szó volt a Hszt. módosításáról. Ennek kapcsán fontosnak tartjuk kiemelni, hogy bár a BM részéről kaptunk ugyan véleményezésre anyagot, azonban koránt sem a teljes módosítással összefüggésben – erre külön fel is hívtuk az illetékesek figyelmét – kizárólag csupán egy kivonat érkezett a határvadász ezred létrehozásával kapcsolatban. ITT olvashatjátok a megküldött észrevételeinket. Határozottan kértük, hogy a szolgálati törvény tényleges módosítása előtt a BÉT keretében biztosítsák, hogy a szakszervezetek megismerjék a teljes módosítási tervezetet, hogy annak ismeretében fejthessék ki véleményüket, erre azonban nem került sor, az állomány érdekeit képviselő szakszervezeteket a módosításból – mondhatni – kizárták.
A Hszt. számos rendelkezése, ahogy a Közlönyből kiderült, érdemben módosításra került, mint pl. a megbízási díjra való jogosultság.
Feltételezhető, hogy a szolgálati panaszokra, bírósági eljárásokra reagáltak, mégpedig úgy, hogy lehetséges legyen, hogy anyagi ellentételezés nélkül munkaköri kötelezettséggé váljon minden, a hivatásos állományú végzettsége, képzettsége szerint ellátható feladat ellátása, ha azt a munkáltató előírja, és belefér a napi szolgálati időbe. Ez tulajdonképpen a beosztási rendszer kiüresedését jelentheti.
A BM képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a szabályozás célja nem a megbízási díj, illetve a beosztási rendszer ellen irányult, csak a napi működés, feladatellátás biztosítása érdekében történt, ez azonban nem megnyugtató. Talán bízhatunk abban, hogy az eddig is következetes bírói döntések így is gátat fognak szabni a munkaköri leírások egyoldalú munkáltatói szélesítésének.
Összességében mindenképpen szükségesnek tartjuk a teljes állomány vonatkozásában a feladatracionalizálást, szükség esetén paradigmaváltást, mivel sokkoló a végrehajtói állomány folyamatos létszámhiánya (és növekedhet is, mivel minimális az újonnan érkezők száma), és ebből egyenesen következik, hogy a humán erőforrás egyre nagyobb szűkössége ellenében a feladatterhek mennyisége növekszik, ami már nem fenntartható.
Talán még nem késő, de mindenképpen szükséges, hogy az eddigi kudarcos intézkedések helyett új megközelítésű stratégiát alkossanak az illetékesek.