Megbízási díj
Tagunk a Szabolcs – Szatmár – Bereg Vármegye Rendőr – Főkapitányságon bűnügyi technikus beosztásban dolgozott, munkaköri leírásában a beosztáshoz tartozó munkaköri feladatai mellett egyéb nevesített feladatok végzése is szerepelt. A bűnügyi technikus beosztása feladatain túl rendszeresen végezett többletfeladatokat, mint gyanúsítotti kihallgatások, tanúmeghallgatások, megkeresések és határozatok készítése, rendkívüli halálesetek vizsgálata, bűnügyi iratok feldolgozása, bíróság elé állítás, áttétel, elutasítás és nyomozás, így szolgálati panaszt nyújtott be megbízási díj iránt, melyet azonban a munkáltató megalapozatlanság miatt elutasított. Ezt követően terjesztettünk elő kereseti kérelmet a Debreceni Törvényszéken a 2016. októbertől 2018. novemberig terjedő időre. Az elsőfokú bíróság ítéletét azonban – melyben a tagunknak 50%-os megbízási díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezte a munkáltatót – a Kúria hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a korábbi kérelmet fenntartva kértük a szolgálati panaszt elutasító határozat hatályon kívül helyezését és a munkáltató alperes megbízási díj és kamataiban való marasztalását.
Érvelésünk szerint tagunk ebben az időszakban rendszeresen a beosztásához nem tartozó, többlettudást feltételező, anyagi és kártérítési felelősséget telepítő többletfeladatokat látott el eredeti munkaköre ellátása mellett, sőt az eredeti beosztáshoz nem tartó feladatok tették ki szolgálati idejének jelentős részét.
Az elsőfokú bíróság a korábbi döntésével egyezően kötelezte alperes munkáltatót, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította azonban, hogy munkaköréhez nem tartozó feladatokat látott el, melyre tekintettel megbízási díjra jogosult. A megbízási díj összegét mérlegeléssel határozta meg.
Az ítélet ellen természetesen fellebbezéssel éltünk, kértük annak megváltoztatását, és alperes keresetünk szerinti marasztalását, mert bár véleményünk szerint az elsőfokú bíróság a tényállást és a jogalap fennállását helyesen állapította meg, az anyagi jogi jogszabályokat és az irányadó bírói gyakorlatot helyesen értelmezte és alkalmazta, de a megbízási díj összegének meghatározása során végzett mérlegelését vitattuk, álláspontunk szerint az okszerűtlen és jogszabálysértő volt.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megbízási díj mérlegeléssel megállapított mértékére vonatkozó döntése nem okszerű és nem felel meg az irányadó bírói gyakorlatnak sem. Mert az irányadó bírói gyakorlat szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy az eredeti munkakör mellett ellátott többletfeladatokra tekintettel a megbízási díjat milyen mértékben határozza meg. A meghatározáshoz a mérlegelés szempontjait a 31/2015. BM rendelet többek között a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában, a szükséges többlettudás függvényében határozza meg. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, és a rendvédelmi szerv tagjai által elvégzett feladatokat egyedileg megvizsgálva lehet arról dönteni, hogy a ténylegesen ellátott többletfeladat milyen mértékű megbízási díjat von maga után.
Tehát az elsőfokú bíróság téves mérlegelésére vonatkozó érvelésünket helyesnek ítélte az Ítélőtábla, és megállapította, hogy az elsőfokú ítélet 50%-os mértékű megbízási díja indokolatlanul alacsony, ezért e tekintetben az ítéletet megváltoztatta és 100%-os mértékű összeg és kamata megfizetésére kötelezte a munkáltatót.
Keress minket bizalommal, ha ilyen, vagy bármely más jellegű problémád adódik!
