Búcsúzunk

 

Mély megrendüléssel búcsúztatjuk Szakszervezetünk szeretett főtitkárát és jogtanácsosát, dr. Balázs Ildikót.

Személyében rendkívül értékes embert és vezetőt veszített közösségünk, aki kivételes elkötelezettséggel, lelkiismeretességgel képviselte a TMRSZ-t, tagjainkat és támogatta a segítségért hozzá fordulókat. Állhatatos és rendületlen munkával, páratlan teherbíró képességgel irányította Szakszervezetünket, előbb mint ügyvivő, majd 2018. október 6-tól megválasztott főtitkárként 2022. november 17-ig, amikor már nem ébredt fel többé… Addig a napig idejét és energiáját nem kímélve harcolt tagjaink igazáért, szívén viselte rendőreink, és embertársaink sorsát, és olyan együttérzéssel és megértéssel fordult a segítségre szorulókhoz, melyre csak nagyon kevesen képesek.

Elvesztésével hatalmas űrt hagyott maga után, váratlan halála szinte felfoghatatlan. A szakszervezet tisztségviselői, közeli munkatársai, és azon tagjai, akik személyesen is megismerték, átérzik a veszteség mértékét és osztoznak a családdal a gyászban.

A TMRSZ teljes vezetősége és tagsága életében új korszak vette kezdetét, amikor 2018. október 6-án a kongresszus megválasztotta főtitkárnak Ildikót, aki akkor már ügyvivő főtitkárként eljárt, és addigra munkabírásával, emberségével és jogi tudásával elismerést vívott ki.

Az azóta eltelt időszak nem volt zökkenőmentes számunkra az érdekképviseleteket sújtó közismert nehézségek és egyéb okok miatt sem, de Ildikó rátermettségét bizonyítja, hogy Szakszervezetünk képes volt úgy javítani a kapcsolatait, a kommunikációját és a nyomokban még meglévő együttműködést a munkáltatóval, hogy mindeközben a tagok érdekeinek kérlelhetetlen képviseletét látta el.

Munkabírása, szakmai alázata és embersége ismert és elismert volt a tagság, a munkáltatók, és a bíróságok előtt is.

Az ő megalkuvást nem ismerő munkájának köszönhető például az első precedens per a közalkalmazotti illetményemelés elmaradások és sajátos munkáltatói jogértelmezések kapcsán, melyet a Kúria több precedens értékű ítéletében is méltányolt, és amely alapján végül igazságot szolgáltattak a közalkalmazottak részére. De számos perben tudtunk eredményeket elérni lényeglátásának és felkészültségének köszönhetően. Élete utolsó napján is tárgyalásra készült az ország távoli szegletébe…

Távozásával pótolhatatlan veszteség érte nem csupán a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetét, de az érdekvédelmi oldalon munkálkodók csapatát is. Problémát megoldó szemlélettel fordult az akadályok felé, senkit nem látott az ellenfelének, főleg nem az ellenségének. Méltósággal viselte a rá nehezedő terheket és nyomást.

Elbúcsúzni sem tudtunk tőle, hiszen olyan mértékben váratlan volt élete fonalának megszakadása, hogy arra senki nem számított. Nem tudunk neki elég hálásak lenni azért, amit tett, ami volt.

Kedves Ildikó! Tudd, hogy szeretünk és tudd, hogy nem fogunk elfelejteni. Kedvességedet, mosolyodat és példamutató emberségedet megőrizzük, erre jó tanítóként kivételes érzéked volt. Ígérjük, hogy amit tettél és elértél legjobb tudásunk szerint folytatni fogjuk és kiállunk érted, melletted akkor is, ha Te már nem fogod tudni megvédeni magad. Ennyivel minimum tartozunk Neked.

Emléked megőrizzük szívünkben, lelkünkben egyaránt és megköszönjük a sorsnak, hogy az élet során volt közös utunk, volt közös harcunk és nevetésünk, mert – most már tudjuk – ez kegy volt részünkre.

Fájó szívvel búcsúzunk, és ha a könnyeink majd fel is száradnak, emléked a szívünkben mindvégig megmarad. Nyugodj békében Kedves Ildikó, Isten Veled, s kísérjen utadon!