Egy nap szabadság – 8 vagy 12 óra?!

Hogyan jogszerű az elszámolás?

A szolgálati törvény hivatali munkarend szerinti óraszámokban adja meg, hogy egy dolgozó hány nap alap, illetve pótszabadsággal rendelkezik. Az összes szabadság óraszámát a szabadságnapok 8 órás szorzata adja ki, de egy nap szabadság 24 órás szabadságot jelent.

A vezényléses, vagy váltásos munkarendben dolgozóknak munkaidő-keretük van, ami azt jelenti, hogy az adott hónapban le kell dolgozniuk az adott hónap hivatali munkanapjainak 8 órás szorzata szerint óraszámot (22 munkanap = 176 óra munkavégzési kötelezettség)

A szabadság, vagyis a munka alóli mentesülés funkciója a regenerálódás, pihenés. Ebből adódóan a munkáltató akkor jár el helyesen, ha ennek a napnak az óraszámával lecsökkenti a havi munkaidő-keretet.

30 nap szabadság 240 óra szabadságot jelent 8 órás munkanapok esetén.

A kivett szabadság mértékével kell csökkenteni a havi munkaidő-keretet, vagyis egy nap szabadság esetében a 176 órát 8 órával, így már csak 168 órát kell ledolgozni a bérért, és marad 29 nap szabadság.

DE: 12 órás szolgálatellátásnál a szabadságot át kell konvertálni, vagyis a 240 óra szabadság 20 napot jelent.

Ebben az esetben 12 órával csökken a havi munkaidő- keret, vagyis 164 órát kell ledolgozni, és 19 nap szabadság marad.

Így tehát a munkáltatónak lehetősége van a munkarendet figyelembe véve 8 órában, vagy átkonvertálva 12 órában meghatározni az éves szabadság mértékét. Adott szabadságnap kivétele esetén a szabadságnap munkaidőt jelentő óraszámát a havi  még teljesítendő órák számához hozzá kell adni, és ez az összóraszám felel meg az adott havi munkaidőkeret óraszámának.

A havi munkaidő-kereten felül végzett munkaóra túlszolgálatnak minősül!

A munkáltatónak a munkaidő meghatározásánál figyelembe kell vennie, hogy a szabadságnap naptári napra szól, és az adott szabadságnap csökkenti a havi teljesítendő munkaidő-keretet (adott nap kivételét úgy kell tekinteni, mintha a munkavállaló munkát teljesített volna 8 vagy 12 órában). Figyelembe kell vennie továbbá a törvényben foglalt kereteket, tehát meg kell tartania a két szolgálat közötti 8 órás időközt, illetve a szolgálatonkénti időtartam minimumot és maximumot.

Természetesen a munkáltató túlszolgálatot rendelhet el, ami szabályok szerint számítódik.

Még abban az esetben is, ha egy szolgálat nem 12 órás, hanem 16 órásra nyúlik, viszont az összes ledolgozott munkaidő nem haladja meg a havi munkaidő-keretet.

Mégpedig – álláspontunk szerint – azért, mert a keletkezett 4 óra nem számítható bele a havi munkaidő-keretbe, hiszen a munkavállalónak nem felróható, hogy csak 172 órát dolgoztatott le vele a munkáltatója rendes munkaidőben!

E kérdéskör szabályozatlan a Hszt-ben, és nem egyértelműen eldöntött álláspont, de véleményünk szerint a napi munkaidőt meghaladó munkavégzés mindenképpen túlórának minősül és eséllyel érvényesíthető egy esetleges jogvitában.

A jelenleg hatályos, a rendőrségen alkalmazható szolgálati időrendszereket szabályozó belső normatíva szerint „ egy szabadságként kiadott napra 8 óra szolgálatteljesítést kell elszámolni.”

Ez azonban csak akkor jogszerű elszámolási mód, ha a dolgozó részére járó szabadságnapok 8 órás szabadságokként vannak nyilvántartva. Amennyiben átkonvertálva tartja számon a munkáltató a szabadságnapokat – ahogy fentebb írtuk – akkor egy kiadott szabadságra 12 órát kell elszámolni.

Amennyiben hasonló jellegű problémád adódott, keress minket bizalommal, segítünk!

Tájékoztatónk csak általános jellegű, megalapozott véleményhez a vonatkozó dokumentumok és a tényállás pontos ismerete szükséges!

 

 

Szólj hozzá