Visszakövetelt „migrációs” túlórák

Tájékoztató Kúriai Jogegységi panasz elbírálásáról

Az első migrációs válság nyomán 2015 őszén csapatszolgálati feladatra a déli határra vezényelt rendőrök közül nagyon sokakat ért kellemetlen meglepetés, mikor karácsony környékén a munkáltatótól a kifizetett túlórák egy részének visszakövetelésére felszólító levelet kaptak, mivel a telibe – munkaidőként – elszámolt munkáltatói teljesítést az ORFK utóellenőrzése jogosulatlannak találta. Álláspontjuk szerint a családjuktól több hétre az ország távoli szegletéből határszolgálatra küldött rendőrök részére nem volt helytálló ez az elszámolás, a rendőrségi szálláson töltött pihenőre jogosulatlanul számfejtettek túlórát.

A felszólítással szemben szolgálati panasz előterjesztésére nem volt lehetőség.

A bérszámfejtést egyébként jogszerűen teljesítő egyes megyék felszólító leveleiket kiküldték – a végrehajtást is kilátásba helyezve – és a munkavállalóikat adott esetben több százezer forint visszafizetésére kötelezték, aminek nagyon sok rendőr kolléga eleget is tett, azt visszafizették, még ha sokan csak részletfizetéssel tudtak is teljesíteni.

Volt viszont számos munkavállaló, aki nem értett egyet a munkáltató ezen – ma már kimondhatóan jogsértő – kötelezésével.

Ügyüket első pillanattól felvállaltuk és képviseltük, még úgy is, hogy egy időközbeni kúriai eseti döntés jogértelmezése a munkáltató álláspontját erősítette és az eljáró alsóbb bíróságoknak is fejtörést okozott. Majd a Miskolci Törvényszék bölcs bírái az időközben hatályba lépett közigazgatási perrendtartás lehetőségével élve úgynevezett próbaperré alakítottak egy a Készenléti Rendőrséggel szembeni jogvitát.

A próbaperben – a TMRSZ indítványának eleget téve, az Európai Unió Munkaidő Irányelvében foglaltakra hivatkozva – a bíróság az Európai Unió Luxemburgi Bíróságához fordult azért, hogy rendőrök esetében határszolgálatra kötelezés esetén is érvényesek-e a Munkaidő Irányelvben foglalt rendelkezések, azaz alkalmazható-e az Unió ezen Irányelve a folyamatban lévő próbaperben.

A TMRSZ képviseletében eljáró néhai dr. Balázs Ildikó kitartó és szakszerű perképviseleti álláspontjának köszönhetően az Unió kimondta, hogy igen, az irányelvben foglaltak alkalmazhatóak. Az Irányelv alkalmazhatóságát egyébként több korábbi eseti döntés is alátámasztotta – pl. német kórházakban ügyeletet tartó orvosok,vagy az olasz carabinierik ügye – melyek szerint ha a munkáltató rendelkezése szerint a munkavállalónak nem az otthonában, hanem a munkáltató által meghatározott helyen kell „ügyeletet”, vagy „készenlétet” (vagy akár kiemelt készenlétet) adnia, akkor azt nem ügyeleti vagy készenléti díjjal kell ellentételezni, hanem túlóraként, hiszen a munkáltató rendelkezése szerint áll munkára készen a dolgozó.

Nem volt ez másképpen a határ-szolgálatot ellátó magyar rendőrök esetében sem, az Unió Bírósága ki is mondta, hogy az EU-s Irányelv alkalmazható a jogvitában. Ezt követően a Miskolci Törvényszék rövid időn belül elutasította a Készenléti Rendőrség keresetét, majd a Kúria – mint másodfokú bíróság – az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A Készenléti Rendőrség azonban élt a rendkívüli perorvoslat lehetőségével és vitatta mind az EU Bíróságának döntésében foglaltakat, mind pedig a jogerős ítéletben foglaltakat, Jogegységi Panaszt terjesztett elő. Ez egyébként akkor lehetséges, ha a Kúria ugyanazon ügyben eltérő ítéleteket hozott.

A tisztelt Kúria – felismerve azt, hogy társadalmi jelentőségű kérdésről van szó, hiszen az ügyelet, vagy készenlét fogalma számos más munkavállalói szektorban is alkalmazott rendelkezésre állási mód, mint például egészségügyi dolgozók, katonák, stb. – Jogegységi panasz eljárásában, dr. Varga Zs. András Kúriai elnök tanácselnök úr vezetésével összesen 19 nagytudású kúriai bíró, munkájának és tudásának összegzéseként meghozta azt a határozatát, amely olyan jelentős munkaharc-állomásnak tekintendő, amely előreláthatólag munkavállalók százezreinek a javára fog szolgálni akár most, akár a közeli jövőben.

A Jogegységi határozat ugyanis elvi éllel erősítette meg az eljáró Miskolci Törvényszék és a Kúria jogi álláspontjának és ítéletének helytállóságát.

Üröm az örömben, a Jogegységi határozat is kiemeli, hogy a Készenléti Rendőrség által hivatkozott ellentétes kúriai döntések között nem áll fenn ügyazonosság, mivel a hivatkozott későbbi Kúriai döntés ügyében a jogalkotó már lehetővé tette az úgynevezett kiemelt készenlét alkalmazhatóságát, míg a perbeli ügyben erre nem volt jogi szabályozás, 2015-ben még ismeretlen fogalom és szabályozás volt a kiemelt készenlét.

Tehát kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy a 2015-ben visszakövetelt túlórapénzeket jogosulatlanul követelte vissza a munkáltató, és ezzel a dolgozóknak kárt okozott. Ez a kár azonban sajnos a dolgozó nyakában marad, már nem követelhető vissza a munkáltatótól a Hszt. 3 éves elévülési idejére figyelemmel.

A jogvita tanulságul szolgálhat arra, hogy az úgynevezett kiemelt készenlét díjazása sem feleltethető meg az EU-s Munkaidő Irányelvnek.

Ennek próbatétele azonban még várat magára, azaz arra, hogy kiemelt készenlét helyett a határra átrendelt rendőröknek, vagy ideiglenes útlevélkezelőknek „telibe” kell-e számolni az ott töltött idejét, csak erre irányuló szolgálati panasz és szükség szerinti bírósági úton születendő ítéletek adhatnak választ.

Álláspontunk szerint az EU Munkaidő Irányelvét nem írta felül a kiemelt készenlét (Hszt. 141.§) fogalmának 2017. évi megalkotása, tehát továbbra is alkalmazható a Miskolci Törvényszék és a tisztelt Kúria másodfokú döntése, azaz ha lerendelik a rendőrt a déli határra határt őrizni, vagy útlevelet kezelni egy hétre például, akkor azért 7 x 24 óra = 168 óra szolgálatteljesítést kell bérszámfejteni részére, nem pedig szolgálatvezénylés + túlóra + kiemelt készenlét + pihenőidőt figyelembe venni és aszerint díjazni.

A tét továbbra is nagy, de néhai dr. Balázs Ildikónak és jogászainknak köszönhetően most már ki van taposva az ösvény, ahol a kiemelt készenlétre járó díjazás és túlmunkadíj különbségét jó eséllyel lehet 3 évre visszamenőleg követelni. Az EU-s joganyag ugyanis előzi a hazai jogi szabályozást.

A TMRSZ megtette, amit eddig megtehetett és jelentős ügyben ért el eredményt, mert nem csupán a 2015-ös munkabér megnyirbálást elszenvedőknek, hanem további ezreknek jelenthet esélyt arra, hogy a nekik járó illetmény teljes mértékben megfizetésre kerül.

Ehhez első lépésként keressetek minket! (tmrsz2004@gmail.com)