A Rendőri munkavállalók megalázó kiszolgáltatottsága,a jövőbeni borús távlatok miatt
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete képviseletében Szima Judit főtitkár az új Hszt. tervezettel kapcsolatosan dr. Orbán Viktor Miniszterelnök Úrhoz fordult a közel 8 000 fős tagságunk és a magyar rendvédelmi munkavállalók érdekében kérve segítő közreműködését.
Tájékoztattuk, hogy a rendészeti munkavállalók Életpálya-modelljének megalkotása folyamatában a törvénytervezet előkészítését végző Belügyminisztérium eddig két tervezetet küldött meg szakszervezetünknek véleményezés céljából. Mindkét tervezettel kapcsolatban részletes véleményt fogalmaztunk meg mind annak koncepciója, mind annak egyes rendelkezései vonatkozásában. Eddigi véleményeink honlapunkon elérhetők és megismerhetők, de csatoltan közvetlenül is megküldtük T. Miniszterelnök Úrnak.
Felhívtuk a figyelmét arra, hogy a tervezetek a legkisebb mértékben sem tükrözték eddigi tartalmukban mindazon „ígérvényeket”, amelyeket a jelenlegi kormányzó párt – köztük Miniszterelnök Úr is – több alkalommal is megfogalmazott a közvélemény előtt. Álláspontunk szerint mindamellett, hogy a jelenlegi állomány morális megbecsülésének hiánya – törvényi rendelkezéssel is igazolhatóan – ténykérdés, a kormányzat felelőssége, hogy a BM olyan szakmai tervezetet terjesszen az Országgyűlés elé, amely az ágazatban működő szakszervezetek támogatását is bírja. Ezt kívánja a munkabéke, a rendőri hivatás presztízsének megteremtése és az ország biztonsága is.
Részleteztük, hogy az eddig véleményezett tervezetek olyan abszurd elképzeléseket fogalmaztak meg, amelyek egyöntetűen elutasításra kerültek a munkavállalói oldalon. A saját szervezetünk tagságának véleményére támaszkodva kijelenthető, hogy az Életpálya-modell eddigi tervezetei a jelenlegi nehéz munkavállalói helyzetet nemhogy konzerválnák, de tovább nehezítenék. A teljesség igénye nélkül: megélhetési problémák, ingyenmunka végzésének kötelezettsége, jelenleg előre nem kalkulálható illetmény-mérték alakulás, indokolatlan alapvető emberi jogi korlátozások, beosztotti és vezetői kiszolgáltatottság, munkajogi és kollektív jogi kedvezmények teljes hiánya.
Ezek a legfőbb sarkalatos pontok, amelyekben, ha a kormányzatnak nincs rá szándéka, a legkonstruktívabb hozzáállási szándékunk mellett is olyan Életpálya-modell kialakulásához fog vezetni, amely kifejezetten elriasztó funkciót fog betölteni, megerősítve a munkavállalókat esetleges – szándékukkal ellentétben álló – pályaelhagyási kényszerlépésükben.
Kértük Miniszterelnök Urat, hogy a BM vezetésével – akár a szakszervezetek bevonása nélkül is – megvitatni szíveskedjen annak lehetőségét, hogy az 1996-ban megalkotott szolgálati törvény visszaállítása, annak összes egyéni munkavállalói és kollektív jogának visszaállítása előtt van-e valamilyen morális, jogi, vagy anyagi akadály.
Kiemeltük, hogy az 1996-ban hatályba lépett Hszt. – annak rendelkezései – alapul szolgálhatnak egy valóban vonzónak minősíthető Életpálya-modell megalkotásához; ha ehhez hozzávesszük az elmúlt 18 év – jogfejlesztőnek, jogértelmezőnek minősíthető – bírósági döntéseit, aktualizáljuk hozzá az illetmény mértékeket, akkor összességében egy vitaalapnak tekinthető tervezetet vehetünk kiindulásnak a további részletszabályok kidolgozására.
Tájékoztattuk arról is, hogy a jelenlegi rendőrségi munkavállalói állomány – a rendőri vezetőket is beleértve – döntően nem elégedett azzal a helyzettel, amelyben a jelenlegi kormányzat a rendőrség munkavállalóit kezeli. Nem értve ide a kedvezményezett, kivételezett helyzetben lévő szervezeti egységeket, amelynek léte, a szervezeten belüli egyenlőtlenségi „olló” nyílása és az eddigi tervezetekből kikövetkeztethető továbbnyitási szándéka úgyszintén a bérfeszültséget fokozza a teljes állományon belül.
Hangsúlyoztuk, hogy nem azért döntő mértékű az elégedetlenség, mert a munkavállalóknak túlzott igényei lennének az ország teherbíró képességének a függvényében, hanem azért, mert a rendőri, és társ-szervek hivatásos állományának elmúlt években megtapasztalt kormányzati megbecsültsége akár morális, akár egzisztenciális tekintetben jelenleg verbális szinten is csak alig tapasztalható. A valóság azonban az, hogy a rendőri munkavállalók kiszolgáltatottsága ma már megalázó mértékű, megbecsülésük minimális. Ez mindenképpen borús távlatokat vázol fel a jövőt illetően.
Felhívtuk a figyelmet, hogy amennyiben a kidolgozásra kerülő Életpálya-modell ágazati előterjesztői továbbra is figyelmen kívül hagyják a méltányolható és joggal elvárt munkavállalói igényeket, úgy az a modell csupán a kiüresített, de statisztikailag kimutathatóan beváltott ígéretek sorát fogja növelni, de a folyamatosan meglévő problémákat nem fogja megszüntetni. Nem fogja megszüntetni a munkavállalói frusztráltságot, a jelentős fluktuációt, az „elszakmaiatlanodást”, a munkavállalók egzisztenciális helyzetének további nehezülését. A Hszt. jelenlegi „szájzár” rendelkezései pedig csupán leplezik az elégedetlenséget, de nem szüntetik azt meg, mert tudjuk, „…fecseg a felszín, de hallgat a mély.”
Kértük a Miniszterelnök Úr segítő közbenjárását több tízezer munkavállaló érdekében a hogy az Életpálya-modell megalkotását és megszavazását követően a magyar rendőrségi munkavállalók is felemelt fejjel, elégedettnek érezhessék azt, hogy megéri magyar rendőrnek lenni. Tájékoztattuk, hogy a magunk részről nyitottak vagyunk szakmai, jogi észrevételeinkkel, javaslatainkkal minden erre irányuló segítő közreműködésre.
Előzmények:
http://www.tmrsz.hu/2015/01/19/tmrsz-a-01-es-hszt-tervezetre/
http://www.tmrsz.hu/2015/02/02/tmrsz-a-02-es-hszt-tervezetre/