Megbízás és egyéb bónuszok

Honlapunkon foglalkoztunk már a megbízás és az ezért járó díjazás kérdéskörével (ITT és ITT olvashatjátok), de most ismét terítékre kerül, hiszen általános problémáról (a munkáltató szempontjából „probléma megoldásról”) van szó, mely leginkább a bérmegtakarítást célozza… vagy legalábbis úgy tűnik…

Gyakran kapunk olyan tartalmú megkereséseket, melyek lényege a beosztástól eltérő munkavégzés, a megbízás és ennek ellentételezése, vagy éppen a megfelelő díjazás elmaradása, viszont mindig problémákat tárnak fel.

Sajnos – és nem ritkán – előfordul, hogy a munkáltató személyzeti problémának álcázva úgy láttat el beosztáson kívüli feladatokat – esetleg megbízással – hogy az elvégzett munka egyébként külön beosztásnak minősül(ne), és ez csak a munkáltatónak eredményez (akár jelentős) anyagi előnyt, hiszen a díjazása nem történik meg megfelelően. Persze kinevezés nem várható, főleg ha az ahhoz szükséges képesítés és/vagy gyakorlat nincs meg.

Az ilyen problematikus helyzettel kapcsolatban szeretnénk fogódzót nyújtani nektek, kiegészítve a korábban írtakat.

Elöljáróban jelezzük, hogy az igények alapesetben 3 évre visszamenőleg érvényesíthetőek, vagyis hiába történnek ennél régebben ezek a foglalkoztatások, alig van lehetőség a régebbi időkre vonatkozó érvényesítésekre, valamint azt, hogy az új Hszt vonatkozó szabályozását lehet útmutató normatívának tekinteni. (megjegyzésként: tartalmilag nincs lényeges változás a korábbi szabályokhoz képest)

 Általánosságban elmondható, hogy a rendőri szervnek a rendőrség alapfeladatait el kell látnia, de hogy ezt milyen szervezeti struktúrában oldja meg abban bizonyos szabadságot élveznek a munkáltatók.

Önmagában az nem jogsértő, hogy például egy nyomozó egyben „forrónyomos”, vagy „bűnügyi helyszínelői munkát”, vagy egyebet is elvégez, de azt figyelembe kell venni, hogy a munkát elvégző személy a kinevezési okmánya szerint milyen beosztásba tartozik.

Általánosságban az is elmondható, hogy a munkakörbe nem tartozó feladatellátásért az új Hszt. szerint az illetményalap 50-200%-áig terjedő megbízási díj állapítható meg.

Amennyiben a munkáltató legalább 50%-os mértékű megbízási díjat fizet, akkor törvényi kötelezettségének tulajdonképpen eleget tesz. Persze a munkavállaló a 3 éves elévülési időn belül vitathatja az összeget, mondván, hogy ez „kevés” ilyen mennyiségű munka ellentételezéseként.

A probléma vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a más beosztásba tartozó feladatokat saját beosztásának feladatai MELLETT, vagy HELYETT végzi-e a munkavállaló.

Ha ugyanis helyette, akkor nem megbízási díj, hanem a más beosztáshoz tartozó illetményre nyílik követelhetőség, azaz „illetménykülönbözet iránti igényt” lehet elsődlegesen előterjeszteni.

A „mellett” fennforgása esetén érdemes megnézni, hogy mikor van lehetőség inkább az illetménykülönbözetre. Változó ugyan, de a bírósági joggyakorlat az össz-szolgálatok tükrében vizsgálja a helyzetet, azaz ha 90% feletti a más beosztásokhoz tartozó feladatellátási arány, akkor nagy bizonyossággal megítéli az illetménykülönbözetre jogosultságot.

Természetesen az is lehetséges, hogy a megbízási díj felső határához igazodó megbízási díj kedvezőbb lehet mint egy esetleges illetménykülönbözet. Ezt mindig az adott dolgozó eredeti beosztása és a más beosztás közötti esetleges „rangsor”, vagy „egyezőség” dönti el. Azonos „rangsorolás” (besorolás) esetén érdemesebb a megbízási díj iránti igényt előterjeszteni, míg eltérő besorolási kinevezésű dolgozó esetében elsődlegesen illetménykülönbözetre irányuló igényérvényesítést (persze magasabb besoroláshoz tartozó feladatellátás esetében), másodlagosan pedig megbízási díj iránti igényt érdemesebb megfogalmazni.

Nem ritkán a munkáltató amellett, hogy a beosztás mellett bízza meg a munkavállalót eltérő feladatellátással, még BÓNUSZ munkával is ellátja, ami ráadásul még túlmunkát is eredményezhet.

Ilyenkor vizsgálni szükséges, hogy milyen munkarendben dolgozik az érintett munkavállaló, és hogy a plusz tevékenységekkel plusz órák rakódnak-e a munkaidejére, vagy a bónusz megbízásokkal járnak-e plusz szolgálatok, azok hány órás munkavégzést jelentenek, eredményeznek-e jelentős mennyiségű túlszolgálatot.

Azért fontos tudni, hogy a plusz munkavégzés hogyan történik, mert hogy ezen túlszolgálatoknak törvényileg szabályozott éves felső határa van, heti 48 órában van maximalizálva a munkavégzés, ami lényegében 8 órás túlmunka elrendelést tesz lehetővé hetente. Ez hivatásos személy esetében évi 416 óra, ami – nem utolsó sorban – túlszolgálati pénzt is kell eredményezzen.

Leszögezhetjük, hogy ez az egy probléma sokkal több problémát generálhat…és  még meg sem említettük a munkavállaló pihenőidőhöz fűződő jogát….

Egyszóval, keress minket bizalommal, ha:

  • beosztásodtól eltérő feladatokat látsz el, és nem kapod meg az érte járó díjazást, vagy nem megfelelően kapod meg;
  • a beosztásodhoz tartozó feladatok mellett látsz el nem oda tartozó feladatokat, és nem, vagy nem megfelelően kapod az érte járó ellentételezést;
  • a beosztásodhoz tartozó feladatok mellett rád bízott feladatokat és további bónusz feladatokat látsz el, ami túlmunkát eredményez, de a túlszolgálat elszámolása nem, vagy nem megfelelően történik meg;
  • a jelentős többletmunka úgy generál túlszolgálatot, hogy sérül a pihenőidőd,

hogy segíthessünk jogos igényed érvényesítésében!

Keress minket akkor is, ha bizonytalan vagy, mert a vonatkozó dokumentumok átvizsgálását követően tanácsot tudunk adni a továbbiakat illetően.

Fenti tájékoztatásunk csak általános jellegű, a pontos állásfoglalás elkészítéséhez a vonatkozó dokumentumok ismerete elengedhetetlen!