Merjenek a fiatalok …

 

„Merjenek a fiatalok az idősebb kollégáktól segítséget kérni”

Interjú: Rudas József nyugdíjas r. tzls, a TMRSZ gyöngyösi titkára

 

– Kedves József, mit lehet önről tudni, miért választotta a rendőri hivatást, mikor lépett erre a pályára?

Rudas József nyugdíjas r. tzls. vagyok. 1962-ben születtem Gyöngyösön. Szüleim, így Én is Szűcsiben laktunk. Gyöngyöstől 12 km-re van ez a kis falucska. Négyen vagyunk testvérek. Gépi forgácsoló a szakmám, abban is dolgoztam kb. 2 évig, majd raktáros lettem. Közben megszereztem a hivatásos jogosítványomat. 1984 augusztusában bevonultam katonának. Győrben töltöttem le a 18 hónapot, mint gépkocsivezető. Leszerelés után visszamentem a volt munkahelyemre dolgozni. Ugyanis akkor vissza kellett venni a volt munkahelynek a munkakörömbe. A Visontai Erőműben abban az évben szervezték meg a Polgári Fegyveres Őrséget. Egyik barátommal jelentkeztünk, de már meg volt a létszám. Hazafelé menet a faluban összetalálkoztunk a helyi KMB-sel, akit elég jól ismertem, mivel Önkéntes Rendőr voltam. Beszélgettünk, hogy merre jártunk és Ő mondta az ötletet, legyünk rendőrök! Akkor nem lelkesedtem az ötletétől, de tudtomon kívül intézte a sorsomat, így 1986. augusztus 1-jével Rendőr lettem.

Szolgálatparancsnok kikérdezi

Őrvezetőként szereltem fel, mivel akkor nem volt érettségim. Levelező tagozaton csak két évet jártam a Dolgozók Szakközépiskolájába. Gimnázium levelező tagozatán szereztem meg az érettségit 1988-ban. Akkoriban úgy volt, hogy a Kapitányságon kaptunk Szolgálati Törvényt, Alaki Karhatalmi Szabályzatot, pontosan már nem emlékszem a címére, és ezeket kellett tanulnunk. Mindig a Szolgálatparancsnok kérdezett ki bennünket. Volt, mikor harmadikként kimehettünk egy-egy párossal és figyeltük az intézkedéseket, tanultuk az utca neveket, intézményeket mi merre van stb.

Minden rendfokozatot végigjárt

Szeptemberben nem mentem Tiszthelyettes Képzőre, mert Gimibe jártam. Októberben egy hathetes oktatáson vettem részt, ahol kicsit bővebben vettük a szabálysértéseket, bűnügyet, fegyverhasználatot, szolgálati szabályzatot és a végén vizsga. Ez után kaptam fegyvert és bírságolhattam. Majd az érettségi után mentem Tiszthelyettes Képzőbe Budapestre, mint szakaszvezető. Végigjártam a rendfokozati szamárlétrát. Iskola elvégzésével az őrmesteri rendfokozatot visszamenőleg megkaptam. Ezt akkor kicsit furcsálltam.

Később jött a másik furcsa eset. Elvégeztem a zászlósképzőt is. Akkor törzsőrmesterként megbízott URH gépkocsizó járőrvezető voltam. Akkor vezették be, hogy ha valakinek megvan a beosztása, iskolai végzettsége, nincs fenyítve stb., akkor soron kívül előléptethetik. Ez a többi évfolyamtársammal meg is történt, előléptették őket. De engem és egy Kolléganőt, aki szintén a Gyöngyösi RK-n dolgozott nem. Így minden rendfokozatot szépen végigjártam. Azért voltak szép emlékek is.

– Melyek voltak rendőri pályafutásának legérdekesebb történetei?

Az egyik az volt, amikor egy februári éjszakás szolgálatban hajnal tájt pont elénk kanyarodott ki egy gépkocsi. Meg akartuk állítani, de az nem volt hajlandó megállni inkább menekülőre fogta. Mivel havas csúszós volt az úttest, inkább követtük és rádión segítséget kértünk. A várost elhagyva a Mátrába vette az irányt. Sástónál megállt és a sofőr gyalogosan az erdőbe elmenekült. Kb. negyedórás gyalogos üldözés után a gépkocsi tolvaj megadta magát. Kiderült, elfogyott az üzemanyag azért állt meg. De volt több hasonló elfogás, ABC betörők, akik szintén autóval menekültek. Garázsfeltörők, akik Miskolcról jöttek Gyöngyösre. A fiatalabb kollégák szerettek velem közös szolgálatba lenni, mert ők pörgősebbek voltak, de sok olyan helyszín is volt, amikor el kellett beszélgetni az állampolgárokkal, és az olyankor rám maradt. Én nyugodtabb ember voltam, nehezen szakadt el a cérna!

– Gondolkozott-e valaha azon, hogy otthagyja a rendőri pályát, ha igen, mi volt az, amely mélyen elkeserítette, ha nem, mi az, ami a hivatása mellett tartotta, még gondolatban is? 

El akartam-e menni a rendőrségtől, nem tudom, lehet, hogy volt ilyen, de már azt számolgattam, hogy nem sok van a nyugdíjig. Ezt már kibírom! Meg hová menjek, mit csináljak? Sokszor hívtak biztonsági őrnek is, de elég volt a sok ünnepnapból éjszakázásból, amit nem a családommal töltöttem. Akkor miért szereltem le, ha hasonló helyre megyek! Kicsit visszakanyarodva a kezdetekhez, már annak is örültünk, ha gyalogosan mentünk ki járőrbe, nem harmadikként vagy nem kellett objektum őrként szolgálatot ellátni. A mostani fiatalok pedig, ha már gyalogosan kell kimenni, fel vannak háborodva. Ezt az idősebb kollégáktól hallottam.

Amikor felszereltem a szolgálat sem úgy volt, mint most. Volt, amikor 8 órát, volt, amikor 12-őt kellett lenni. Reggel leléptem, este pedig kezdtem vissza. A mostani szolgálat sokkal jobb. Ha nem tettek át másik váltásba, akkor következő évre előre lehetett tervezni. Nálunk egy nagyon jó váltás kovácsolódott össze. Két – három havonta összejöttünk családostul, és mindig főztünk valamit. Kirándulni, strandra jártunk. Névnapokat megünnepeltük. Volt olyan is, mikor kétnapos összejövetel volt. Többiek irigykedtek is ránk, hogy mennyire összetartunk úgy, mint szolgálatba úgy, mint azon kívül. Ha valamelyik kollégának olyan munkája volt otthon, hogy egyedül nem tudta megoldani, segítettünk egymásnak. Sokan vidékiek voltak, családi házban laktak, összejöttünk és kalákában gyorsan megoldottuk.. Ezt már sajnos nem nagyon lehet, mert csak családtag segíthet. Pedig ott volt a régi munkahelyemen is a brigádmozgalom, egymásnak segítettek. Sok pénzt meg lehetett így spórolni. De ezt is eltörölték a “nagyok”!

Sajnos pár éve már nem járogatunk össze, nincs meg a szervező ember. Az összejöveteleket többször is megszerveztem, de mostanában nincs rá időm. Más meg sajnos nem csinálja helyettem.

– Hogyan került kapcsolatba a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetével, milyen tapasztalatai vannak az érdekvédelem területén, mik a visszajelzések, milyen problémákkal találkozik? 

Hogyan kerültem a szakszervezettel kapcsolatba? Az úgy történt, hogy egy-két évre nyugdíjba vonulásom után eltörölték a nyugdíjat és szolgálati járandóság lett belőle , azaz megadóztatták a korábbi nyugdíjat, aminek következtében 16 %-al csökkentették a járandóságot , s minden kedvezményt is elvesztettem, ami a nyugdíjas státuszhoz köthető. Az ezzel kapcsolatos pereskedéséhez kapcsolódóan léptem be a szakszervezetbe, de sajnos azt a pert nem nyertük meg! Jelenleg a szakszervezet képvisel engem és társaimat a 2014-ben , a Magyar Állam ellen indított próbaperben, melynek lényege továbbra is a szolgálati nyugdíj elvétele, de sajnos nagyon nehezen halad a dolog, mert senki nem akar az állam képviselője lenni, s szerintem a bíróságok is tartanak az ilyen jellegű perektől. Az a baj, hogy ez a kormány mindent visszamenőlegesen ítél meg, ami nekik jó. Nem az, hogy akkor eddig így volt, majd holnaptól másképp lesz. Nem számít, hogy a megszerzett jogok az állampolgárnak jók legyenek. Az állampolgár nem számít, ő csak dolgozzon, amíg csak tud, meg minél többet fizessen be! Sajnos tavaly óta a szakszervezeti teendőmet nem nagyon láttam el. Előtte sok olyan boltot, üzletet kerestem fel , ahol a szakszervezeti tagok olcsóbban tudnak vásárolni.

Mi a véleménye Szima Judit Főtitkár asszonnyal kapcsolatos bírósági eljárásról, ítéletről?

Nekem az a véleményem, hogy mindig azt próbálják akadályoztatni, akitől tartanak, félnek. Szerintem ugyan ez lehet a Főtitkár asszonnyal kapcsolatban is. A “vezérkar” fél tőle! Olyan ügyeket próbálnak ellene felhozni, ami nem valós és így  akadályoztatják a munkáját, ne tudjon ténylegesen odafigyelni a feladatára. Elhúzódó ügyek, minél tovább tartson. Itt van egy majdnem mostani ügy is. 14 éve indult és nem tudták, hogy csalás vagy sikkasztás. Akkor mit várnak el egy rendőrtől, hogy másodpercek alatt pontosan döntsön, amiről Ők évek alatt nem tudják, hogy mi az! Kicsit elkalandoztam. Már többször vettem részt Kongresszuson, ami szépen meg volt szervezve. Minden anyagot időben megkaptam hozzá , és az ottani ellátás is kitűnő volt. Minden elismerésem a Főtitkárasszonynak és a Szervezőknek! Kitartást kívánok Főtitkárunknak, s bízom benne – mint sokak – ,  hogy végül győzni fog az igazság.

– Baráti társaságával szabadidejében szívesen skandináv lottózik, lehet-e tudni, mi volt a legnagyobb nyereményük?

Egyszer jött egy ötlet, hogy lottózzunk. Akkor indult a hatos lottó. Azon majdnem volt nagyobb nyeremény 5+1, akkor még volt ilyen. Csak egy számon múlott, közvetlen mellette volt. Később játszottunk ötöst majd hetest is. Ha jól emlékszem 14-15 fővel indultunk. Mostanság csak 11-en játszunk. Nyeremények nem nagyon voltak, 2-es 3-as vagy ennek megfelelő összegek. Eddig még csak deficit volt, de „egyszer hátha bejön valami” címszóval folytatjuk. Visszagondolva nem bántam meg, hogy rendőr voltam. Sok ismerőst szereztem, és azóta is megvannak az ismeretségek annak ellenére, hogy nyugdíjas lettem. Kezdetben a fizetés is sokkal jobb volt, mint most. Hozzá jött a 13. havi, valamint a ruhapénz is. Később lassan a bér is csökkent, és hol ezt, hol azt törölték el. Aki nem szerette a hívatását az le is szerelt, és jobb fizetősebb helyre ment. Bíztunk, hogy jövőre majd jobb lesz, de sajnos csak rosszabb lett. Közben kaptam egy gerincsérvet is, amiben néha most is szenvedek. Kollégák unszolására kezdtem meg a nyugdíjaztatást, ami 2007. december 30.-al sikerült is. Pár hónap múlva már mondták az ott maradt kollégák, de jó hogy elmentél, azóta még rosszabb lett. Rendőrségi idő alatt megnősültem és három gyermekem született. Vidékről beköltöztünk Gyöngyösre, mert a feleségemnek is a munkahelyre való járása jobb volt. Azóta már megszoktam Gyöngyöst, de a szívem még mindig családi házhoz húz. Nyugdíjba vonulásom után pár évre elváltam. Azóta újra megnősültem és így hat nagy gyermekünk van. Sokat utazunk ismerősökkel. Sok olyan helyre megyünk ahol még nem jártunk, vagy valakinek szép élménye volt és érdemes másnak is megnézni. Mátrába is elég sokat sétálunk. Néha útba ejtjük a Farkasmáji pincéket is, ahol nagyon finom a Farkasvér! Ez itt a reklám helye volt! Ez a társaság is lottózik együtt. Ha nyerünk, akkor utazásra fogjuk költeni.

– Mit üzen a mai fiatal rendőröknek, milyen tanácsai vannak, mire figyeljenek oda rendőri hivatásuk során? 

A fiatal kollégáknak csak annyit tudnék tanácsolni, hogy nem az iskolapadban lehet megtanulni az intézkedéseket. Minden helyszín más és más. Hasonló, de nem ugyanaz, tehát ugyan úgy nem lehet intézkedni. Nyugodtan, odafigyelni egymásra, mert a mostani világ nem olyan, mint régen. Soha nem lehet tudni kiben mi lakozik, mit vesz elő a zsebéből vagy a táskából ill. mi van a kocsiban. Nem látni bele. Még egy gondolat. 1988-ban az iskolában mondta a szakmai tanárom: Egy jó intézkedést egy rossz jelentéssel el lehet rontani! De egy rossz intézkedést egy jó jelentéssel helyre lehet hozni! Merjenek az idősebb kollégáktól segítséget kérni, segítenek, ne azt mondják, hogy köszönöm nem kérek, megtanultam én ezt már az iskolában! Egy kis részét igen, a többit, a nagyobbat majd az élet hozza!

TMRSZ

Szólj hozzá