Tettrekészek a Babitsi múlt emlékei között
– a Költészet napja előestéjének apropóján
„…a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.”
(részlet Jónás imája)
Magyarország, Tolna megye, Szekszárd, Bottyán-hegy. Babits Mihály őseinek présháza alatt, Cenci néni keresztjétől néhány méterre található a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének székháza.
Szima Judit ny. rendőr alezredes, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság egykori főnyomozója, a TMRSZ örökös főtitkára a székházban
TMRSZ székház, 7100 Szekszárd Tanya utca 4.
A TMRSZ székhelye a Bottyán-hegyen van, melynek neve onnan ered, hogy a tolnai birtokkal is rendelkező Batthyányi – családnak ezen a területen volt a szőlője.
Babits Mihály költőlegenda, akiről Karinthy így írt: „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”
Babits Mihály költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a Nyugat első nemzedékének tagja 1883. november 26.-án született Szekszárdon. Édesapja törvényszéki bíró volt. Akkor még jellemző volt a bíróságok akkori bíráira, hogy a magánéletükben saját gyermekeik részére átadták az erkölcs, a morál és az igazság fontosságát az ember életében. Babits munkásságából mindezek fontossága ma is erkölcsi iránytűként szolgál az igazi tettrekészek számára. Talán véletlen, talán több annál, de tény, hogy a TMRSZ székhelye nem messze található Babits Mihály őseinek a ma is álló présházától.
Sokan filozofikus költőnek tartják. Jónás könyvéből származó szállóigéje ma már közismert, és talán időszerűbb is mint valaha, miszerint „vétkesek közt cinkos aki néma”.
Cenci néni keresztje a TMRSZ székhelyének utcája elején
A nádasdi mesterek keze nyomát dícsérő fogadalmi kőkereszt, melyet Nemes Angyal János építtetett 1827-ben. Babits Mihály anyai nagyszülei, Kelemen József és Kelemen Józsefné egykori birtokán található. A költő édesapjának halála után a nagymama, Rácz Innocencia, a Halálfiai című regény Cenci nénije fogta össze a családot. Cenci hatalmas figurája, mintegy a szőlőkben lakozó idősödő istennő csodálatos ösztönösséggel képviseli a hozzá tartozók érdekeit, s mindig tévedhetetlenül tudja hogy éppen szigorúnak vagy kíméletesnek kell-e lennie, képviselve a regényben az élet feladataihoz való alkalmazkodást, a gyakorlatiasságot, a valósághoz praktikus és pragmatikus kötődést, s következetesen ragaszkodik a régi erkölcshöz, a tisztességhez, igazsághoz.
A TMRSZ-nek is van egy Cenci nénije, a tettrekészek főtitkára Szima Judit, aki a szakszervezet tagjainak érdekeit védi a szervezet megalakulásának első pillanatától, zászlóshajóként törve utat a fennálló problémák megoldása terén, s mint a Halálfiai nagymamája igyekszik összefogni a TMRSZ nagy családját, saját életét háttérbe helyezve. S meghurcoltatásának története kísértetiesen beleillik a Babits regény korszakába, ahol az állam roppant konszolidáltságában megölte a nagy tettek és nagy ideálok lehetőségét, ahol szomorúan poshadtak az emberek, míg a század elején a nyugtalan fények nem lázadtak az ország különböző pontjain.
A Babits regény itt véget ér, Szima Judit főtitkár története más irányba mutat jelenleg, hiszen koncepciós elítélésével, a sokszor szélmalomharcnak tűnő igazság kiharcolásának lehetetlenségével vissza megyünk abba a korba, ahol az állam megölni igyekszik a tetteket, eltüntetni igyekszik mindenáron – akár koholt vádak alapján is – azokat, akik olyanok, mint Szima Judit, azaz harcolni mernek az igazságért, egy szervezethez tartozó tagság jogaiért, ki merik mondani a problémákat, s mernek jobbító javaslatokat tenni, még akkor is, ha a politika ezért olyan büntetést szab ki az ártatlan emberre, mint ezt tette a TMRSZ főtitkára esetében.
Párhuzam a főtitkárt elítélő bírák, a Halálfiai bírója között nem vonható, hiszen Szima Judit ügyében eljáró bírák se igazságosak, se tisztességesek, se esküjükhöz méltónak nem mondhatók, nem olyanok, mint a regénybeli, Babits apját megtestesítő igazság szolgája.
Babits Mihály őseinek présháza néhány percnyi sétával elérhető a TMRSZ székháztól
A présházat 1828-ban építették. A szőlőt Babits nagyapja vásárolta meg az Angyal családtól az 1850-es években. A malomkövön születtek Babits nagy versei és a Halálfiai jelentős része.
Forrás: www.kozterkep.hu, www.szekszard.hu
Fotók: Tmrsz KKI, Google képek
