Miért fogják az indiai rendőrök a letartóztatottak kezét? Miért nem bilincselik meg őket?
kontra
Magyarország és a civilizáció
Az indiai szakszervezeti vezetőkkel világszerte szolidaritási együtt érző nyilatkozatok, demonstrációk láttak napvilágot. A helyszínen készült fotókon szembetűnő volt, hogy a tárgyalásra elővezetett szakszervezeti vezetőket nem bilincsben, hanem kézen fogva kísérték az indiai rendőrök.
Utánajártunk a dolognak és érdekes megállapításra jutottunk, illetve abból következtetéseket is lehet levonni. Indiát sok tekintetben az emberi jogok tiszteletben tartása terén a fejlődő országok közé soroljuk, magunkat pedig a világ fejlett, civilizált, emberi jogokat tiszteletben tartó kultúrnemzetének tartjuk.
Indiában legfelsőbb bírósági ítéletek, törvények mondják ki: a rendőrségnek nem kell bilincset használnia rutin eljárások során, csak akkor, ha pl. a letartóztatottnál a szökés veszélye áll fent, vagy erőszakossá, veszélyessé válik. Indiában a bilincselést lealacsonyítónak tartják, amely elveszi a méltósághoz fűződő jogokat, megalázza és állatiassá teszi az embert.
Magyarországon évekig börtönben lehet tartani azt, akit előzetes letartóztatásba helyeznek. Gyakorlatilag bűnözőként kezelik ezeket az állampolgárokat, és bűnözőknek kijáró bánásmód jár még el nem ítélt embereknek, akik közül a későbbiek során sokan ártatlannak bizonyulnak. Magyarországon a politika részéről meghatározott eljárásjog része, hogy még el nem ítélt – jogilag ártatlan – embereket láncon, pórázon, bilincsbe verve vezetnek elő, tesznek közszemlére, amely rendkívül megalázó, alávetettséget és kiszolgáltatottságot sugalló módszer. A felek egyenlősége a tárgyalóterembe belépve sem érvényesül vád és vádlott között.
Természetesen vannak indokolt esetek, amikor a bilincs megengedett, sőt indokolt, hiszen a vádlott személyiségéből a terhére rótt gyanú jellegéből ez egyenesen következik. Magyarországon viszont válogatás nélkül egyfajta barbár cirkusz részeként boldog-boldogtalan terheltet megszégyenítenek ezzel a megalázó bánásmóddal. Van még mit tanulnunk a világ más népeitől , és bizonyos tekintetben e téren még India mögött is lemaradva szégyenkezhet a magyar eljárásjog, mint a törvényhozás lenyomata.
Indiában a rendőrségnek meg kell fognia a gyanúsítottat, korlátoznia testileg – és ehhez elég, hogy a rendőr megérintse, kézen fogja őt -, hogy letartóztatva legyen, annak minősüljön, az ottani büntetőeljárási törvény szerint. (India’s Code of Criminal Procedure)
Ha a gyanúsított erőszakkal ellenáll a letartóztatásának, a rendőr használhatja az összes szükséges eszközt, hogy hatása legyen az intézkedésének, de a jog nem határozza meg, hogy mely pontokon használható a bilincs. A rendőr ott valóban mérlegelhet, egyedi individuum szakmája gyakorlása során, nem pedig kézivezérelt valaki, akinek minden lépését, mozdulatát, tetteit szabályok sokasága szövi át meg át és a pillanat tört része alatt döntve a későbbiek során majd hónapokig vizsgálni fogják, hogy amit tett, az mennyiben volt jogszerű és esetleg az ezernyi szabályozó mindegyikét betartotta-e vagy megsértette-e valamelyiket a sok sok értelmetlen, indokolatlanul részletekbe menő szabály közül.
A minap egy rendőr ellen Magyarországon azért indított a munkáltatója fegyelmi eljárást, mert a szolgálati gépjármű menetlevelében a neve (aláírása) mellett nem tüntette fel a szolgálati igazolványa számát is. Mert valaki, aki normaalkotásért kapja a fizetését, kitalálta, hogy nem elég a rendőr kézjegye, legyen még odaírva a jelvényszáma is. Szabály, szabály hátán. A sok bába között pedig tudjuk jól, hogy sok esetben elvész a gyermek, jelen esetben a legfontosabb tényező, a szakmaiság. Irdatlan erők mozdulnak meg ilyenkor, hogy a szabályt szegő rendőr megszégyenítése beteljesüljön, mert a szabály, az szabály. Csak éppen értelmetlen, megalázó és sok esetben nyilvánvalóan indokolatlan is.
Az indiai büntetőtörvénykönyv kimondja, hogy a személy letartóztatása nem vonhat maga után több korlátozást, mint amennyi ahhoz szükséges, hogy megakadályozzák a szökést. Sok esetben elég, ha az indiai rendőr kézenfogja a fogvatartottat és ezzel demonstrálva van az állami hatalom rátelepedése az egyén szabadságára. Nálunk láncra verve visznek válogatás nélkül mindenkit. És mi tartjuk magunkat kultúrnemzetnek…
Megjegyezzük, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikke, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke, A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikke és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 11. cikke rögzítik az ártatlanság vélelmét és a tisztességes eljáráshoz való jogot. Ezek már önmagukban is irányt mutatnak a bilincshasználathoz, amikor gyanúsítottakról, vádlottakról, azaz ártatlanokról van szó. Tovább árnyalja az európai rendelkezéseket a 2016. március 31-től hatályos EU 2016/343 Irányelv, melynek 20. bekezdése a következőként rendelkezik :
„Az illetékes hatóságoknak tartózkodniuk kell attól, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat bűnösként mutassák a bíróságon vagy a nyilvánosság előtt fizikai kényszerítő intézkedések – például bilincs, üvegfülke, ketrec vagy lábbilincs – alkalmazása révén, kivéve ha az említett intézkedések alkalmazására az adott ügyre jellemző biztonsággal kapcsolatos okból – ideértve annak megakadályozását, hogy a gyanúsított vagy a vádlott saját magában vagy másban kárt tegyen, vagy vagyoni kárt okozzon -, vagy azzal kapcsolatos okból van szükség, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat megakadályozzák a szökésben, vagy abban, hogy harmadik személyekkel, például tanúkkal vagy áldozatokkal kapcsolatba lépjen. „
Az Irányelv 5. cikkének 1. bekezdése pedig konkretizálja, hogy „A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a gyanúsítottakat és a vádlottakat fizikai kényszerítő intézkedések alkalmazása révén ne állítsák be bűnösként a bíróságon vagy a nyilvánosság előtt.”
A tagállamok jogi szabályozása az imént hivatkozott irányelvnek 2018. április 1-ig meg kell, hogy feleljen.
Vajon lesz változás itt Magyarországon, Európa közepén a XXI. században, vagy még továbbra is maradunk az ártatlanság vélelmének terén is az ázsiai szint alatt?
Forrás: The Wall Street Journal, Quora
