Megbízási díj bűnügyi technikusi munkakörhöz nem tartozó feladatellátásért

2019 januárjában nyújtottuk be kereseti kérelmünket a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon tagunk képviseletében Nógrád MRFK alperes ellen, melyben kértük alperes marasztalását 2015. december és 2018. december közötti időre megbízási díj jogcímen bruttó 2.782.800 Ft összegben.

Tagunk – a szolgálati panasz benyújtásakor – már öt éve látott el a bűnügyi technikusi munkakörhöz nem, viszont más (nyomozó, vizsgáló, szemlebizottság-vezető) szolgálati beosztásokhoz tartozó feladatokat.

Alperes a szolgálati panasz elbírálásakor lényegében elismerte, hogy tagunk ezeket a többletfeladatokat elvégezte, csak éppen úgy értékelte, hogy azok bűnügyi technikusi feladatok voltak, ezért indokolatlannak látta, hogy a többletmunkáért megbízási díjat fizessen.

Keresetünkben kifejtettük, hogy a Hszt. 71. § (5) bekezdésének első mondata szerint: „Ha a hivatásos állomány tagja a megbízást az eredeti szolgálati beosztásának ellátása mellett végzi, a többletszolgálatért a rendvédelmi illetményalap 50-200 %-áig terjedő mértékű díjazásra jogosult.

Ez a rendelkezés nem tartalmaz olyan szűkítő rendelkezést, hogy, ha valakinek „belefér a szolgálati idejébe”, akkor ezeket a más beosztásba tartozó feladatokat külön ellentételezés nélkül kell ellátnia.

Utaltunk arra is, hogy a Hszt. alapelvi kötelezettségként fogalmazza meg a személyi hatálya alá esőknek – így a munkáltatónak is – a joggal visszaélés tilalmát, azaz a hivatásos állományú munkavállalónak – a Hszt. 4. §-a alapján – jogos érdeke csorbul azáltal, hogy részére a munkáltató nem fizet megbízási díjat a jogszabályi feltételeknek való megfelelés ellenére.

Az elsőfokú bíróság kötelezte alperest, hogy fizessen meg 1.430.050 Ft megbízási díjat, és az ezen összeg után járó kamatot, valamint perköltséget. Megállapította, hogy felperes megalapozottan követelte a megbízási díjat.

Rámutatott a kialakult bírói gyakorlatra, miszerint a Hszt 71. § alkalmazhatósága körében nem a beosztás elnevezésének, hanem az elvégzett feladatoknak van jelentősége. A Kúria több eseti döntésében is kimondta, hogy a munkáltató utasítása alapján a hivatásos állomány tagja köteles ellátni a beosztása szerinti tevékenységhez nem tartozó feladatokat is, ugyanakkor az ilyen jellegű feladatok tartós ellátásért ellentételezés jár. Mindezek alapján a bíróság alaposnak találta tagunk követelésének alapját. Emellett viszont azt állapította meg, hogy a többletfeladatok nem jelentettek aránytalan leterheltséget, így a rendvédelmi illetményalap 100%-os mértékét találta az elvégzett többlettevékenységgel arányosnak.

A döntés ellen mind az MRFK, mind Szakszervezetünk fellebbezéssel élt. Alperes egyetértett ugyan a megállapított tényállással, azonban vitatta a levont következtetések jogszerűségét. Megismételte a korábban kifejtett érvelését, mely szerint tagunk a munkaköréhez kapcsolódó tevékenységhez viszonyítottan nem látott el olyan többletfeladatokat, amelyek a megbízási díj fizetését megalapozták volna.

Szakszervezetünk a keresetnek történő teljes helytadást kérte. Álláspontunk szerint a bíróságnak nem csak az általa nevesített többletfeladatokat kellett volna figyelembe vennie, hanem minden alperes által nem vitatottan ellátott feladatot, tehát valamennyit, ami mindenképpen magasabb összegű megbízási díjat eredményezhetett volna.

A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék a fellebbezéseket nem találta alaposnak, az elsőfokú döntést hagyta helyben, egyetértve az elsőfokú bírósággal a megbízási díj mértékre vonatkozó döntésével is.

Ezúton is köszönjük Tagunknak a bizalmat!