Újabb pernyerés I. fokon illetménykülönbözet tárgykörben
közel 10 év késedelmi kamattal növelten- BRFK ellen
A TMRSZ segítségével tagunk, ha 10 év késedelemmel is, de a bíróság döntésének köszönhetően elérte, hogy a munkáltató a munkájáért jog szerint járó illetményt fizesse meg számára.
A 10 év még magyarországi viszonylatban is soknak számít, de a történet része, hogy tagunk korábban már szerette volna bírói úton elérni, hogy a bűnügyi technikusi munkakörbe nem tartozó szolgálati feladat ellátásáért – rendszeresen látott el egy személyben szemlebizottság-vezetői és bűnügyi technikusi munkakört – a megfelelő díjazást megkapja.
A munkáltató mind megbízási díj megfizetésétől, mind a szemlebizottság vezetői illetmény megfizetésétől elzárkózott. A korábban indult munkaügyi per szünetelés miatt megszűnt, ugyanakkor az igényérvényesítési eljárás még ettől függetlenül is megszakította a 3 éves elévülési időszakot.
A TMRSZ által képviselt munkavállaló a bűnügyi helyszíneken jellemzően egyedül végezte a teljes szemlebizottság részére előírt feladatokat, azaz egy személyben két ember munkáját végezte el, de a BRFK mindezek ellenére vitatta az igény jogosságát, mondván a munkaköri leírásban ezen feladat elvégzésének a kötelessége „nevesítve” volt azzal, hogy a munkaköri leírásban foglaltakon túl is minden egyéb munkát el kell végeznie, amit számára az elöljárója előírt.
A tipikus munkáltatói álláspont szerint megfogalmazott gumiszabály alkalmas arra, hogy sok munkavállaló beletörődjön abba, hogy bármilyen egyéb feladat elvégzéséért nem jár külön díjazás, ha a munkáltatója álláspont ja szerint ezen alapul.
Felperes 2006. június 1-jétől 2007. december 31.-éig rendszeresen egyedül végezte el két ember munkáját. Először 2009. június 9-én nyújtott be szolgálati panaszt megbízási díj megfizetése iránt, majd a későbbiekben megbízási díj, vagylagosan pedig illetménykülönbözet megfizetése iránt, amelyet a munkáltatója elutasított és a munkaügyi perré alakult jogvita szünetelés következtében 2011. augusztusában megszűnt.
Ezt követően ugyanezen időszakra ismételt szolgálati panasz került benyújtásra a TMRSZ jogi támogatásával 2013. november végén illetménykülönbözet megfizetése igényével, amelynek elbírálása az elmúlt évek alatt mit sem változott a munkáltató részéről, ezért az ismételten elutasításra került.
Az ügy ismét a bíróság előtt folytatódott, mintegy 999.856,-Ft illetménykülönbözet és kamatainak megfizetése iránt.
A munkáltató vitatta továbbra is az igény jogosságát, különböző kifogásokra hivatkozva. Hivatkozott arra, hogy a szemlebizottság vezetői beosztás tiszti munkakör, míg felperes tiszthelyettes. Hivatkozott arra, hogy a két beosztás feladatai tulajdonképpen nem is különböznek egymástól. Hivatkozott arra is, hogy a felperes nem rendelkezik a beosztás ellátására jogosító képzettséggel.
Csupa olyan dolog, amely felperesnek nem felróható és csupa olyan dolog, amelyekkel a munkáltató is tisztában volt, mégis alkalmasnak találta felperest a rábízott feladat – szemlebizottság vezető – ellátására.
A Tisztelt Munkaügyi Bíróság azon alkotmányos elv alapján, miszerint egyenlő munkáért mindenki számára egyenlő munkabér jár mindenféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, megállapította azt is, hogy a két beosztás között tartalmilag is lényeges különbözőség állapítható meg a feladatok jellegét és a felelősséget is tekintve.
A perben a tényállást tisztázó tanúk is megerősítették, hogy felperes ellátta a bizottságvezetői feladatokat is, azaz munkakörébe nem tartozó olyan plusz feladatokat látott el, amely jogosítja a magasabb beosztás szerint járó illetménykülönbözetre. Mivel a két beosztás illetménykülönbözete 19 hónapon keresztül megillette felperest, ezért részére a bíróság I. fokon megítélt 999.856,-Ft-ot, 2007. március 16-tól késedelmi kamattal növelten, valamint 61.549,-Ft perköltséget is.
Az ítélet még nem jogerős, bár az alaposságához és a felderített tényállás helytállóságára figyelemmel elképzelhetetlennek tartjuk, hogy amennyiben az alperes fellebbezést nyújtana be, a másodfokú bíróság kivetnivalót találna mind a kereset megalapozottságában, mind az ítélet jogszerűségében.
Az ügy nem csupán az érintett felperes számára tanulságos, de a hasonló hátrányban munkát végző más munkavállalók számára is. Kitartóan és szívósan ki kell állni minden dolgozónak az igazáért, hogy a munkájához rendelt bérhez hozzájusson. Az igazságszolgáltatás kerekei, ha időnként hosszadalmasan is őrölnek, de a megalapozott munkavállalói igényeket sokkal inkább hajlamosabbak elismerni, mint a „bérmegtakarítás” különböző formáiban – jelen esetben egy emberrel két ember munkáját egy ember béréért elvégeztető – élenjáró munkáltató.
Aki elfogadja ezt a munkáltatói álláspontot, az ne pereskedjen. Mindenki más munkavállaló számára ott van a TMRSZ.
- március 21.
TMRSZ
