Dr. Pintér Sándor
Belügyminiszter részére
Budapest
Tárgy: az Országgyűlési Őrség öltözködési szabályzatáról szóló BM rendelet tervezet véleményezése
Tisztelt Belügyminiszter Úr!
A Tettrekész Magyar Rendőrség képviseletében, a hozzánk elektronikus úton eljuttatott – OrszággyűlésiŐrségegyenruha-ellátásra jogosult hivatásos állományának ruházati és öltözködési szabályzatáról szóló – BM rendelet tervezettel kapcsolatban az alábbi észrevételeket, javaslatokat tesszük.
A tervezettel kapcsolatban koncepcionális észrevételünk nincs. Az alábbi észrevételek alapvetően pontosításokat tartalmaznak.
1.) Az egyenruházatot nem szüntetik meg, hanem kivonják a használatból, ezért ezt a kifejezést javasoljuk használni a 2. § (2) bekezdésében.
2.) Ha szigorúan vesszük a felhatalmazást, a BM rendelet nem rendelkezhetne a civilek egyenruha felhasználásáról (pl. filmforgatás céljára), mert erre sem a Hszt, sem az országgyűlési törvény felhatalmazása nem jogosítja fel. Amennyiben a tervezetben kívánják hagyni, akkor szerencsésebb lenne úgy átfogalmazni, hogy annak címzettje egyértelműen az Országgyűlési Őrség parancsnoka legyen, és ne a civilek. Célszerű elkerülni annak direkt kimondását, hogy ez a rendelet a hatálya alá nem tartozók részére is normát alkot, mert ez önellentmondás.
Megítélésünk szerint itt nem indokolt az oktatási intézmények külön nevesített említése.
Az egyenruha használathoz indokolt az Országgyűlési Őrség parancsnokát kötő, szigorúbb feltételek beiktatása.
Az előzőek alapján a 2. § (4) bekezdése a következők szerint szólna:
2. § (4) Az Országgyűlési Őrség parancsnoka kérelemre, indokolt esetben, célhoz kötötten, meghatározott időre és feltételekkel engedélyezheti egyenruházati termékek és felszerelési cikkek nem szolgálati célú felhasználását.
3.) Álláspontunk szerint nem elfogadható a szolgálati elöljárók általános kötelességévé tenni, hogy gondoskodjanak arról, hogy az igényjogosultak a ruházati ellátás alapvető szabályait, valamint az ezzel kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket megismerjék (5.§). A Hszt 2. § d) pontja értelmében szolgálati elöljáró „a hivatásos állomány tagjával szemben a magasabb szolgálati beosztásánál fogva parancs, intézkedés kiadására vagy munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy; szolgálati elöljárónak vezető beosztású, kormánytisztviselőként foglalkoztatott személy is minősülhet”. Tehát adott esetben szolgálati elöljárónak minősülhet a legalacsonyabb beosztású vezető is, aki nagy valószínűséggel maga sincs olyan mélységben tisztában a ruházati ellátás szabályaival, hogy azt másokkal ismertetni tudja. Ez a rendelkezés egyébként is konkurál a 10. § c) pontjával, ami már ugyanezt a feladatot az Ogy. Őrség parancsnokához telepíti. Megítélésünk szerint ez a helyes megoldás, vagyis a szabályok megismeréséről nem az összes szolgálati elöljárónak, hanem csak a parancsnoknak kell gondoskodnia, aki ezt szakközegein és/vagy a kijelölt és felkészített szolgálati elöljárókon keresztül biztosíthatja. Fentiek miatt javasoljuk az 5. § elhagyását.
4.) A 6. § az egyenruha beszerzési és viselési kötelezettség alóli mentességről szól. Itt a rendelkezési állományban levők általános mentesítését javasoljuk korrigálni. A rendelkezési állomány egy elég tarka kategória, vannak benne többen, akik a rendelkezési állományuk alatt szolgálati feladatokat nem látnak el, de van több kategória is, aki viszont igen [Hszt. 44. § (5)]. Abban az esetben, ha egyenruhás jellegű szolgálati feladatot kapnak, szükséges az egyenruha viselésük is. Javasoljuk a Hszt 44. §-ának átnézését, és annak alapján pontosabb, kategorizáltabb megfogalmazás alkalmazását, amely nem mentesít automatikusan minden rendelkezési állományban levőt az egyenruha-viselés alól.
Kérdéses még a felmentési idejüket töltők és a tárgyévben nyugdíjba vonulók mentesítésének indokoltsága is. A tárgyévben nyugdíjba vonulók és a munkavégzési kötelezettség alól nem mentesített felmentési időt töltők ugyanolyan szolgálati feladatokat látnak el, mint bárki más, és ehhez a rájuk vonatkozó szabályok szerint szükség lehet egyenruhára.
5.) A ruházati ellátásban közreműködők feladatainál nem értelmezhető, hogy külön feladatokat határozunk meg az Ogy, Őrségnek, továbbá az Ogy. Őrség parancsnokának. Az nem ismeretlen a kodifikációs gyakorlatban, hogy szervezeteknek, és nem nevesítetten a szervezetek vezetőinek határozunk meg feladatokat, de ha a szervezetet is említi a jogszabály, a feladat címzettjének és felelősének a szervezet vezetőjét kell tekinteni, aki az egyes feladatok konkrét végrehajtását szervezeti és működési szabályzatban telepíti az egyes szervezeti egységekre és vezetőkre. Az olyan kettősség, ami a tervezetben szerepel, vagyis hogy külön a szervezetet és külön a vezetőt is megcímezzük, értelmezhetetlen. Ezért javasoljuk a 8. és a 10. § összevonását, és a feladat címzettjeként egyértelműen az Ogy. Őrség parancsnokának megjelölését. Az összevonás a 8. § egyes tételeinek bizonyos átfogalmazását igényli pl. az a) pontnál a „kidolgozza” helyett „gondoskodik a kidolgozásáról” stb.
Különösen feltűnő az említett értelmetlen kettősség a 8. § (1) f) pontja esetében. Itt az van előírva, hogy az Országgyűlési Őrség ruhaszemléket tart, és javaslatot tesz a ruhaszemle alapján szükséges intézkedés megtételére az Országgyűlési Őrség parancsnokának. De az Ogy. Őrség részéről ki? Ez már belső szmsz kérdése, ami ilyen formában nem rendezhető. Ez a rendelkezés ráadásul konkurál a 3. § (2) bekezdése következő szabályával: „A ruházati szemle megtartására és a szemle során tapasztalt hiányosságok megszüntetésére az országgyűlési őrség parancsnoka intézkedik.” Szerintünk ez a helyes és elégséges hatásköri szabály, amit csak egy helyen kell kimondani. Ha ehhez képest további részletszabályokat is meg akarunk állapítani, arra a tervezetben külön helyen lehet mód.
Szerkesztési szempontból is problematikus, hogy a ruházati szemle szabályozását két helyen is elszórva, részben egymásnak ellentmondásosan szabályozza a tervezet. Ezt összhangba kell hozni.
6.) A 14. § (3) bekezdése és a 20. § (1) és (2) bekezdése ugyanarra a fogalomra (alapfelszerelési ellátmány) ad definíciót, de három különböző megfogalmazásban. Ezeket összhangba kellene hozni úgy, hogy a fogalom csak egy helyen, és lehetőleg egy bekezdésbe foglalva jelenjen meg.
7.) Álláspontunk szintén összhangba kell hozni a 16. § és (3) bekezdését a 22. § (2) bekezdésével. Ez utóbbi kategorikusan kimondja a következőket „A ruházati utánpótlási ellátmány pénzben kifizethető részét tárgyév június 30-ig kell kifizetni.” Ehhez képest a 16. § (3) bekezdés szerint későbbi kifizetésekre is lehetőség van.
8.) A 21. § (3) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja előléptetésekor egy pár rendfokozati jelzéssel ellátott váll-lapra jogosult. A 23. § (1) bek. szerint viszont ilyenkor a teljes átszerelési költség az Ogy. őrséget terheli, ami nyilván többet jelent, mint egy pár új váll-lap.
9.) A következő mondatot egyáltalán nem tudtuk értelmezni [26. § (3)]: „A szolgálati viszony létesítésétől számított egy éven belül leszerelőnek vissza kell fizetnie a ruházati termékek és felszerelési cikkek vásárlására kifizetett összegnek a még meg nem vásárolt termékekre és cikkekre eső részét is.” Mi lehet egy termék vásárlására kifizetett összegnek egy még meg nem vásárolt termékre eső része?
10.) Álláspontunk szerint szintén nem elfogadható a 37. § (3) bekezdésében szereplő az az előírás, mely szerint ha a munka- és védőruha stb. elvész, megsemmisül vagy megrongálódik, az állomány tagjával szemben kártérítési eljárást kell indítani, függetlenül attól, hogy a kár kinek a hibájából következik be. Ha nyilvánvaló, hogy nem a tag hibájáról van szó, hanem balesetről, bűncselekményről, netán a testületi tag hősies magatartásáról, akkor teljesen abszurd kártérítési eljárást indítani ellene. Ilyenkor a kárt kártérítési eljárás nélkül, leírással kell rendezni.
11.) A tervezetből hiányoznak az egyenruha viseléssel összefüggő egyes tilalmak és a 43. § sem kielégítő az öltözködési könnyítések kérdésben, mivel azokat teljes egészében, korlátozás nélkül a szolgálati elöljáróra bízza. A könnyítéseknél a honvédséghez hasonlóan lehetővé kellene tenni nem csupán a szolgálati elöljáró által elrendelt, de adott esetben az egyénileg végrehajtott könnyítéseket is, de ugyanakkor bizonyos korlátok is felállíthatók.
Javasoljuk ezzel összefüggésben a honvédség öltözködési szabályzata ide vágó részeinek tanulmányozását és a Ogy. Őrség viszonyaira való adaptálását. [9/2005. (III. 30.) HM rendelet 31-41. pont]
12.) A 44. § (5) bekezdésében a „szélsőséges” szót inkább „megszokott-tól eltérő” kifejezéssel helyettesítenénk a következők szerint:
44. § (5) … Az adott viselési időszakban a megszokott-tól eltérő időjárási viszonyok vagy hőmérsékleti értékek esetén a szolgálati elöljáró ettől eltérő ruházat viselését rendelheti el.
A szélsőséges ebben az esetben túl „erős” szó, mert pl. ha ősszel meleg, nyárias idő van, az a köznyelvben nem szélsőséges, legfeljebb csak szokatlan, de ez már indokolhatja a nyári egyenruha viselését.
Kérjük Tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy fenti véleményezésünk, javaslataink alapján szíveskedjenek a tervezet szövegét pontosítani, azokat figyelembe véve kialakítani a rendelet végleges szövegét.
Együttműködésében bízva, tisztelettel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár
Szekszárd, 2012. november 15.