avagy szakszervezeti érdekvédelem FRSZ módra
Az elmúlt időszakban többször szembesültetek azzal, hogy a rendőrségen belül működő egyik szakszervezet az FRSZ a fő feladatát a dolgozói érdekvédelmet a tőle megszokott színvonalon folytatva, egyre vehemensebben kritizálja szakszervezetünket. A TMRSZ a kritikai hangvételű észrevételeinek valóságtartalmát eddig egy alkalommal sem kívánta a bíróságokkal is kimondatni, tudva azt, hogy a Rendőrség dolgozói önállóan is el tudják dönteni egy-egy kritikai hangvételű megnyilvánulásból, hogy annak van-e valóságalapja. Ennek eldöntése egyik ékes példája, hogy számos FRSZ tagsági viszonnyal rendelkező rendőrségi dolgozó döntött úgy ebben az évben, hogy a kritikai hangvételek, amelyet szakszervezetünk fogalmaz meg az FRSZ magatartásával kapcsolatosan, helytállóak és megalapozottak.
Az ugyanis ténykérdés ma már, hogy a rendőrségi dolgozók jelentős számának lett elege az FRSZ érdekképviseletét tagsági viszonya fenntartásával támogatni és a TMRSZ-be való belépéssel egyidejűleg az FRSZ-ből való kilépési nyilatkozatát is eljuttatta szakszervezetünkhöz.
Az FRSZ ahelyett, hogy a kritikai észrevételeinket a tagsága érdekében figyelembe venné és törekedne a munkáltatóval szemben harcosabb, a dolgozók érdekeit szem előtt tartva akár a munkáltatóval való konfrontációt is felvállalva a munkavállalók érdekeit védeni, ehelyett megsértődik és sajtóper keretében kívánta a saját vélt igazának bírósági kimondatásával a TMRSZ-t arra kényszeríttetni, hogy olyasmit közöljünk le Rend-Őr kiadványunkban, amely meggyőződésünkkel ellentétes. A TMRSZ-t az FRSZ azért citálta közel 2 évvel ezelőtt a bíróság elé mert azt “mertük” leírni, hogy a rendőri vezetők illetményének példa nélkül álló kollektív illetményeltérítése során – figyelemmel arra, hogy az egész illetményemelés meggyőződésünk szerint törvénysértő, a hűtlen kezelés törvényi tényállását is kimerítő döntés – az FRSZ főtitkárának a RÉT ülés jegyzőkönyve tanúsága szerint az volt az ezzel kapcsolatos legfőbb észrevétele, hogy ha a rendőri vezetők illetménye eltérítésére van pénz, akkor az FRSZ rendelkezési állományba helyezett tisztségviselőinek az illetményét is indokolt eltéríteni. Álláspontunk szerint ez a megnyilvánulás eléggé el nem ítélhető módon hagyta figyelmen kívül a rendőrségi munkavállalók sanyarú helyzetét, azt, hogy rendkívül rossz üzenet a rendőri vezetők illetményének emelése akkor, amikor a beosztottak helyzete egyre romlik. Azt merészeltük leírni a Rend-Őr egyik számában, hogy az FRSZ főtitkára a saját zsebe tömködését fontosabbnak tartotta ezen a RÉT ülésen, mint azt, hogy kritizálni kezdte volna a Rendőrség gazdálkodásáért és irányításáért felelős vezetőinek a saját, anyagias szemléletű, önérdekből hozott döntését.
Az FRSZ a TMRSZ álláspontján megsértődve bíróságra rohant, sajtóhelyreigazítási kérelemmel a TMRSZ ellen, ahelyett, hogy elnézést kért volna a saját tagságától azért, mert saját tisztségviselői illetményemelését tartotta fontosnak a RÉT ülésén elhangzottak tanúsága szerint, nem pedig azt, hogy az ilyen rendőri vezetői döntések a jogszerűtlen jellegük mellett a jó ízlés határait is jelentősen túllépik.
Az FRSZ 6 db kereseti kérelem közül ötöt már az I. fokon eljáró bíróság is alaptalannak ítélt, amelyet a II. fokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a 6. kereseti kérelemre is kiterjesztve teljes egészében az FRSZ keresetének elutasításáról hozott döntést.
Az FRSZ ezt követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amelyet szintén elveszített a TMRSZ-szel szemben.
Az FRSZ a Pécsi Ítélőtábla jogerős döntését követően feljelentést tett a TMRSZ ellen sajtórendészeti vétség tárgyában, amelyet a szabálysértési hatóság úgyszintén elutasított.
Az FRSZ továbbra sem adta fel, hogy a TMRSZ-t a bíróság elótt valamilyen szinten marasztaltassa, de a bírósági és szabálysértési igényérvényesítés tárháza kimerülvén az Ügyészséghez fordultak ugyanezen tárgyban az LB-nél való elbukásukat követően és most már a rendőrhatóság ellen tettek bejelentést, ezzel közvetve ellenünk, hogy szerintük mégis történt szabálysértés. Információink szerint ugyanakkor “elfelejtették” tájékoztatni az illetékes ügyészséget a fenti előzményekről.
Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a közelmúltban az egyik FRSZ tag, aki 2008. novemberében pert vesztett I. fokon a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságon a bűnügyi kutyavezetői beosztása után igényelt nyomozói pótlék tárgyában, a napokban elkeseredettségében azzal kereste meg szakszervezetünket, hogy segítsünk a II. fokú bíróság előtti fellebbezési eljárásban számára, mert az FRSZ jogi képviselője dr. Oláh Tamás a 6 db kitűzött tárgyalási napból 2 alkalommal egyszerűen meg sem jelent és ennek előzetesen magyarázatát sem adta.
A TMRSZ elleni sajtóperek és feljelentés során ugyanezen FRSZ tisztségviselő természetesen minden egyes alkalommal személyesen az FRSZ birtokába adott rendőrségi szolgálati gépkocsival megjelenve szenvedélyes vehemenciával erőlködött azon, hogy bebizonyítsa a TMRSZ felelősségét mind az általuk indított sajtóperek tárgyalási napjain, mind a Legfelsőbb Bíróság előtt zajló eljárásban. Úgy gondoljuk, hogy ez a példa is jól szemlélteti azt a szemléletbeli különbséget a dolgozói érdekérvényesítés területén, amely a két szakszervezet stílusa és munkavégzése között nyilvánvalóan létezik. Az FRSZ vezetése tisztségviselőjét-pénzt, energiát nem kímélve utaztatta Szekszárdra több alkalommal, Pécsre, a Legfelsőbb Bíróságra, hogy marasztaltasson egy másik rendőrségi szakszervezetet, miközben valahol Zalaegerszegen egy tiszthelyettes 6 alkalomból 2 alkalommal szembesült azzal a bírósági tárgyalásain, hogy a jogi képviseltét “ellátó” FRSZ jogtanácsos feltételezhetően az érdekérvényesítési munkáját jelentő “egyéb elfoglaltságai miatt”, meg sem jelent a tárgyalásokon.
Mellékelve feltesszük az FRSZ által indított perben az I. II. fokú, valamint az LB felülvizsgálat során hozott döntését.
Az már csak hab a tortán, és nem is igényel különösebb minősítő kommentárt, hogy az I. fokú bírósági döntést követő egy-két napon belül az FRSZ saját honlapján pernyerésként kommunikálta le az addigi történéseket, de érdekes módon annak már sehol nyomát nem találtuk honlapjukon, hogy mind a jogerős döntés, mind a felülvizsgálat során teljes egészében pert veszítettek a TMRSZ-szel szemben.
A TMRSZ továbbra sem kíván az FRSZ ellen az álláspontunk szerint indokolt kritikai hangvételű megnyilatkozásokon túlmenően egyéb jogi lépéseket tenni az FRSZ ellen, ugyanis álláspontunk szerint egy szakszervezetnek nem az a fő rendeltetése, hogy megsértődjön és másik rendőrségi szakszervezettel pereskedjen, hiszen ez mindkét szervezet tagságának érdekvédelméről von el jelentős energiákat és erőket. A TMRSZ ezt a luxust nem engedheti meg magának, bár időnként érzünk késztetést arra, hogy az FRSZ asszisztálását a munkáltató jogsértő döntéseihez a jog eszközével is kimondassuk, de ettől eddig minden egyes alkalommal eltekintettünk. Számunkra ettől lényegesen fontosabb a rendőrségi dolgozók szakszervezeti szimpátiára tekintet nélküli tájékoztatása, pontosan azért, hogy különbséget tudjanak tenni szakszervezet és szakszervezet között. A különbségtételnek pedig azért van jelentősége, mert egy olyan szervezetnél, ahol nyilvánvaló a valós érdekvédelem ellehetetlenítésének szándéka, ahol dolgozók érdekeinek semmibe vétele szinte már mindennapos a munkáltatónak felróhatóan, ott rendkívül fontos, hogy az érdekvédelem erői ne aprózódjanak fel, ne legyen sikeres a rendőrségi dolgozói érdekvédelem elleni szalámitaktika, az erők szétforgácsolása.
Rendkívül fontos, hogy minél több rendőr tömörüljön olyan szakszervezetbe, amely tevékenységével bizonyítani tudja, hogy nem elkötelezett a munkáltató irányában, elsődleges szempontja nem saját érdekeinek érvényesítése (persze ez is fontos, de nem előzheti a munkavállalók érdekeit), hanem az, hogy a jelenlegi nyomorúságos állapotokat előidéző folyamatokkal szemben a jog és a munkavállalói érdekvédelem egyéb eszközeivel fellépjen, azokat tegye lehetetlenné, lassítsa, gátolja a romboló folyamatokat. Ugyanilyen fontos továbbá, hogy a dolgozóknak elmagyarázzuk a történések lehetséges magyarázatait, kommentáljuk a munkáltató kommentálásra érdemes döntéseit, világosítsuk fel dolgozók tízezreit, hogy milyen folyamatok zajlanak ma a testületben és annak milyen lehetséges mozgatórugói vannak.
Ezen munkánk során óhatatlanul konfrontálódunk a másik három szakszervezet vezetőségével, tagságuk egy részével, hiszen kritikánk egyik fő eleme a más szakszervezetek sok esetben asszisztálással egyenértétű bólogatása a munkáltató elképzeléseihez. Felvállaljuk ezt, mert amellett, hogy erősödni és fejlődni szeretnénk, hogy igazán ütőképes, nagylétszámú és valós tagsággal rendelkezzünk, amellett azok a kritikai hangvételű megnyilatkozásaink, amelyeket más szakszervezetekkel szemben fogalmazunk meg, meggyőződésünk szerint megalapozottak és jogosak.
A TMRSZ töretlen fejlődése, taglétszámának növekedése számunkra annak bizonyítéka, hogy jó úton haladunk és nem kívánunk továbbra sem bíróságokra járni azért, hogy másik szakszervezettel kapcsolatos kritikáinkat a bíróságokkal erősíttessük meg.
Az FRSZ 2008-ra eljutott oda, ahol ma tart és mi is elmondhatjuk magunkról, hogy 2008-ra eljutottunk oda ahol ma tartunk. Mi valóban rendelkezünk 4 ezernél is több taggal, valóban reprezentatív mértékű szervezettséggel rendelkezünk.
Részünkről egyelőre lezártnak tekintjük az FRSZ kicsinyes erőlködéseivel kapcsolatos történések kommunikálását. Természetesen, ha lesznek újabb fejlemények, arról tájékoztatást adunk.
