Korábban már megnéztük, hogy „mennyi az annyi”, azaz hogy milyen tartalmú munkavégzés-mérték tekinthető jogszerűnek, jogos-e a heti akár 60 óra, illetve milyen szabályokat kell figyelembe venni, betartani.
A fent hivatkozott tájékoztatónkban írtakat kicsit kiegészítjük, konkretizáljuk egy tagunktól érkezett kérdés kapcsán.
A kolléga 24 órás szolgálatot látott el – többedmagával – majd további 5 órában visszatartották őket, vagyis a műszak reggel 7.30-kor kezdődött, és másnap délután 1-ig tartott.
Előzetesen fontos volt tisztázni, hogy miként valósult meg az öt óra visszatartás, mettől meddig tartott volna a 24 órás szolgálat, és hogy miután a 24 órás szolgálat véget ért, hány óra pihenőidő volt biztosítva a következő (7.30-kor kezdődő) szolgálatig.
A szolgálat vasárnap reggel 7.30-kor kezdődött és hétfőn délután 13.00 órakor ért véget úgy, hogy a pihenőidő vasárnap délután 4 és 8 óra között volt kiadva.
Mindezek alapján az álláspontunk az, hogy a 30 órás szolgálat alapjában véve nem felelt meg a rendes szolgálat szerinti munkavégzés feltételeinek. Véleményünk szerint a munkáltató akkor jár el helyesen, ha a vasárnap 7.30 órakor kezdődő szolgálatot – benne a négy órás pihenőidő kiadásával – hétfő reggel 7.30-ig a szolgálatvezénylés szerinti rendes szolgálati időként számfejti, de a további munkavégzést (hétfőn 7.30-tól 13.00-ig) már rendkívüliként.
Ugyanakkor feltételezhető, hogy a munkáltató úgy véli, a havi munkaidőkeretben dolgozók esetében a 30 óra belefér a rendes munkavégzés szabályaiba, ha egyébként a havi munkaidőkeretet nem lépi túl az adott hónapban teljesített szolgálatok óraszáma.
Ezzel a mi véleményünk nem egyezik.
A kinevezési parancs, illetve munkaköri leírás – feltehetőleg – tartalmazza, hogy a szolgálatok 24 órás munkavégzéssel teljesíthetők, és ez után jár a 72 óra pihenőidő. A heti munkavégzés során pedig megilleti a munkavállalót a 2 nap pihenőnap is.
Így tehát a munkarend 24 órás, az ezen túli munkavégzés rendkívüli munkavégzésnek minősül abban az esetben is, ha egyébként a munkaidő munkaidőkeretben egyenlőtlenül is meghatározható.
Álláspontunk szerint a szolgálatvezényléssel bizonyítható, hogy ez az ominózus 5,5 óra rendkívüli munkavégzésnek minősül.
A vezénylésben 72 órás időközökben meg kell jelölni, hogy melyik a heti kettő pihenőnap és az ezen felüli szabadidő (pihenőidő). Persze módosítás történhet benne, de azt a program naplózza, vagyis azok visszakereshetők.
Az dönti el, hogy szimplán, vagy duplán számfejtendő-e a munkavégzés, hogy az mikor lett közölve, egy héten belül, vagy azon túl.
Hszt 135. § (6) bekezdése: A szolgálatteljesítési időbeosztást – ide nem értve a túlszolgálat elrendelését – a szolgálati elöljáró a szolgálatba lépést megelőzően legalább egy héttel előbb közli a hivatásos állomány tagjával.
Ez alapján az „időben” közölt szolgálat nem eshet pihenőnapra …
Másrészt a Hszt 136. § (3) bekezdése értelmében két szolgálat között nyolc óra pihenőidő jár, az újabb szolgálatot csak ezt követően lehet előírni.
Amennyiben tehát a nyolc óra pihenőidő a két szolgálat között nem került megtartásra, úgy az (szintén) alátámasztja az elrendelt szolgálat rendkívüli munkavégzés jellegét.
Minden egyes ügyben vizsgálni kell az összes körülményt, így kérjük, hogy részletes leírással keress minket, és – lehetőség szerint – küldd meg a vonatkozó dokumentumokat is, hogy megalapozott véleményezéssel tudjunk segítséget nyújtani!
Keress minket bizalommal!