Tagunknak igazán nagy örömet okozott az idei 1848-as ünnep

Első fokon a TMRSZ pert nyert a számára, amelynek során szolgálati jogviszonya helyreállítása

mellett nettó 951.848,-Ft elmaradt munkabérét is meg kell fizetnie a munkáltatónak.

Ismét bebizonyosodott egy konkrét jogvita során, hogy még a legreménytelenebb helyzetben is igazságot szolgáltathat egy korrekt és jogszerűen eljáró bíróság, ha a munkavállaló a képviseletét eredményesen ellátó TMRSZ-hez fordul jogi segítségért.

Tagunk 2017. nyár végén elkeseredetten hívta fel szakszervezetünket, hogy a munkáltató fegyelmi eljárásban szolgálati jogviszonya megszüntetése fenyítést szabott ki, és ezt igazságtalannak érzi az eset összes körülményére figyelemmel. Tagunk a panaszát már beadta, amikor a TMRSZ a kapott meghatalmazás alapján bejelentette a munkáltató felé a képviseleti jogosultságát.

A történet előzménye, hogy egy katonai büntetőeljárás során tagunkat olyan büntetésben részesítette az eljáró bíróság amely pénzbüntetésből és rendfokozati visszavetésből állt. Az eljáró bíróság megnyugtatta tagunkat, hogy mentesíti őt a hátrányos jogkövetkezmények alól, illetve, hogy mindez a büntetés nem lesz kihatással rendőri pályafutása folytatására sem.

A fegyelmi eljárást a hozott büntetőbírósági marasztalásra figyelemmel a munkáltató folyamatba tette és rendkívül gyorsan meghozta a szolgálati jogviszonyt megszüntető döntését.

A tag által benyújtott panasz az elöljáró Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője elutasította.

Ezt követően a Becsületbíróság összehívását kértük. A mára már formalitássá degradált testület – mindhárom eljáró tag az alperes alárendeltségébe tartozók beosztotti állományba tartozók voltak – meg sem hallgatta tagunkat, illetve nem vette figyelembe azokat a jogi érveket amelyeket figyelembe kellett volna vennie, és nem helyezte hatályon kívül a jogi tekintetben több sebből vérző munkáltatói határozatokat.

Tagunk az utcára került, munkanélküli segélyből igyekezett pár hónapos és előző házasságából született kiskorú gyermek tartását megoldani, elképzelhető milyen sikerrel és milyen anyagi körülmények között.

A tagunkkal szembeni eljárások ismételten az NVSZ aktív műveletei nyomán indultak be, amely során meg akarták vesztegetni tagunkat, amit a tagunk nem fogadott el, visszautasított, ám elkövetett egy olyan cselekményt, amely meggyőződésünk szerint még a bűncselekményi kategóriát sem érte el, de sajnos tagunk ekkor még nem fordult hozzánk segítségért, így az ellene folytatott büntetőeljárásban elfogadta a rá kiszabott fenti büntetést bízva az ügy lezárultában, és kifejezve a munkahelye iránti lojalitását is.

A munkáltató azonban mindezeket másképpen értékelte és dörgedelmes indokolással jogosnak és igazságosnak állította be a döntését.

Kereseti kérelmünkben a több sebből vérző, mind eljárásjogi hibákat, mind pedig az ügy érdemi, anyagi jogi jellegű hibáit feltáró keresettel fordultunk a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz.

Az első tárgyaláson egy újabb, abszolút eljárásjogi akadály is körvonalazódott, amely eljárásjogi hiba bekövetkezte tekintetében a bíróság tanúbizonyítást rendelt el. A következő (második) tárgyalási napon a tanú meghallgatását követően és az előadott jogi érvek alapján a tiszteletre méltóan korrekt bírósági eljárásban az eljáró bíróság a tényállást kellően felderítettnek látva berekesztette a tárgyalást és a keresetnek helyt adva marasztalta az alperest.

Az ügyben eljárt Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság tanácsa az elsőként megvizsgált eljárásjogi hibát bizonyítottnak látva az ügy  további eljárásjogi hibáit és érdemi részét már nem is vizsgálva marasztalta az alperest és visszaadta egy megalázott, megszégyenített embernek az igazságszolgáltatásba vetett hitét. Köszönjük ezúton is.

Az I. fokú, még nem jogerős ítélet szerint tagunknak az eredeti szolgálati beosztásba visszahelyezése mellet még 951.848,-Ft elmaradt munkabér megfizetésére és 200.000,-Ft perköltség megfizetésére is kötelezte a bíróság.

Nem tudunk elvonatkoztatni arról, hogy a tagunknak járó munkabér összegének utolsó négy számjegye 1848, és az ítéletet a bíróság március 13-án hozta meg, emelve egy egzisztenciálisan elnehezült rendőrcsalád ünnepének fényét.

Az ügy mind felperesi oldal, mind alperesi oldal számára sok tanulsággal szolgálhat meggyőződésünk szerint.

Bízunk abban, hogy az alperes a nyilvánvaló eljárásjogi hibát elismerve nem terheli további költségekkel az egyébként is szűkös költségvetését és mielőbb „megdolgoztatja”  havi illetményéért tagunkat, aki szeretné bebizonyítani érdemben is, hogy értékes, hasznos tagja továbbra is a rendőrség állományának.

Az ítélet nem jogerős.

TMRSZ

 

Szólj hozzá