a belügyminiszterrel 2011. május 9-én folytatott megbeszélésről
A rendvédelmi és fegyveres szervek szakszervezetei Demonstrációs Bizottságának szervezésében 2011. május 6-án (pénteken) megtartott demonstráción bejelentett belügyminiszteri meghívás alapján a mai napon megbeszélésre került sor a Belügyminisztériumban a belügyminiszter, valamint a rendvédelmi- és fegyveres szervek szakszervezeteinek képviselői között.
A pénteki demonstráció ereje és jellege segítette elő azt, hogy a belügyminiszter kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni, mielőtt az elégedetlen munkavállalók végső elkeseredettségükben további lépésekre szánták volna el magukat. A megbeszélés kezdetén a belügyminiszter elfogadhatatlannak és a hivatásos állományú személyekhez méltatlannak minősítette a demonstráción történt egyes megnyilvánulásokat.
A Demonstrációs Bizottság elnöke, Kónya Péter leges legelső mondatában elfogadhatatlannak nevezte az izraeli zászló elégetését a demonstráción, mivel az nem volt a demonstráció programjába betervezve, majd ezt követően a fontossági sorrendet megtartva a következő kérdésről, azaz a szolgálati nyugdíj és egyéb munkavállalói jogosultságok kérdéskörében ismertette a munkavállalói oldal addig is ismert álláspontját.
A belügyminiszter – csakúgy mint pénteken – most sem ígért semmit, de annak betartására cinikusan annyit válaszolt, hogy azt be is fogja tartani.
A TMRSZ a szakszervezetek követelésén túl választ várt arra is, hogy mikor kezdi meg a kormány az 1000, azaz ezer eurós EU-s minimálbérhez felzárkóztatást, valamint arra is, hogy a jelen lévő ORFK vezetője a mai napig miért nem küldte meg jogerős bírói ítéletben foglalt kötelezés ellenére azt, hogy kik azok a kiváltságos személyek akik a rendőrség közvagyonnak minősülő szolgálati gépkocsijait saját célú használatra üzemeltetik. Az ORFK vezetője ezt követően azt a valótlan állítást tette, hogy az ORFK már adott választ, azaz azt sugallta, mint ha az ORFK vezetője eleget tett volna a bíróság jogerős ítéletében foglalt kötelezésnek. Ez azonban valótlan nyilatkozat, amelynek elfogadhatatlansága mellett legalább annyira megdöbbentő is, figyelemmel arra, hogy az ORFK első számú vezetője mondott nyilvánvalóan valótlan tényt.
Az ORFK ugyanis a mai napig nem küldte meg azokat az adatokat, amelyet jogerős bírói ítélet mond ki és kötelezi az ORFK-t azok kiadására. Ennyit az ORFK vezetőjének szavahihetőségéről. A belügyminiszter pedig kinyilatkoztatta, hogy ő hisz az ORFK vezetőjének.
A belügyminiszter világossá tette azt is, hogy a kedvezményes kort (jelenleg 57 betöltött életévet) el nem ért és szolgálati nyugdíjban részesülő állomány „erkölcstelen” módon, munka nélkül veszi fel a nyugdíját és – talán nem pontosan szó szerint, de a használt terminológiát és tartalmat tekintve ezzel a jelleggel illetve a szolgálati nyugdíjasokat – kijelentette, „ahogy a cigányok esetében is munkához kívánja kötni a kormány a segélyben részesítés feltételét, úgy a rendvédelem területéről nyugdíjba vonult személyeknek is dolgozniuk kell ha pénzt akarnak látni”.
A miniszter kifejtette, hogy a kormány abban érdekelt, hogy aki dolgozni tud, annak munkát kell biztosítani és más nem kaphat nyugdíjat.
A belügyminisztert és a kormányt a jelek szerint tehát abszolút nem zavarja az a tény, hogy a jelenleg nyugállományban lévő hivatásosak teljesítették a jogszabályban számukra előírt kötelezettséget és ennek ellentételezéseként részesülnek ma nyugellátásban, így egyértelműen sértő azt kijelenteni, hogy a szolgálati nyugdíjas rendőrök egy szinten lennének a segélyekből megélésre berendezkedett leszakadt néprétegekkel, a miniszter szavai szerint a „cigányokkal”.
Mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a kormányoldal retorikája már fejlődést mutat, két héttel ezelőtt a rendészeti szakembereket még ürülékhez hasonlította a kormánypárt egyik fő ideológusa, míg a mai napon már csupán a segélyből élő cigány emberekhez. Erre figyelemmel mindenképpen haladás, ha ma már retorikájában emberszámba veszik a hivatásos munkavállalókat.
A Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezetének elnöke e kijelentés miatt kérdőre is vonta a belügyminisztert, aki azt mondta, hogy ő nem ezt mondta, de ha így is lehetett volna érteni, természetesen ő ezt nem így gondolta, de majd visszahallgatja.
A TMRSZ főtitkára kb. egy óra tömény semmitmondó „szájtépés” után megismételte a korábban feltett kérdéseit, amire továbbra sem kapott választ, a miniszter nem tudott semmi olyan érdemit mondani, vagy ígérni, amely a kialakult bizonytalanságot eloszlathatta volna.
2011. május 11-én kormányülés lesz, azon a belügyminiszter képviselni fogja az ágazat munkavállalóinak az érdekét, de – mint mondta – „senki ne várja tőle azt, hogy szembemegy a saját kormánya akaratával”.
A fenti egyértelműen eredménytelen beszélgetést érdemi egyeztetésnek, érdemi tárgyalásnak semmiképpen sem lehet minősíteni. A Demonstrációs Bizottság elnöke által tartott sajtótájékoztató azon kitételével, miszerint „jövő héten folytatódnak az érdemi tárgyalások”, nem tudunk egyetérteni, figyelemmel arra, hogy az érdemi tárgyalások még meg sem kezdődtek.
A belügyminiszter pénteken időt akart nyerni, a Demonstrációs Bizottság ezt megadta neki, de sajnálatos tény, hogy a belügyminiszter továbbra is időhúzásra játszik, konkrét javaslatot, javaslatokat, elképzeléseket nem fogalmazott meg, tervezetet nem terjesztett elő.
Meglátásunk szerint a miniszter szondázta a jelen lévő szakszervezetek megalkuvásra való hajlandóságát, amelyre a jelen helyzetben csak egy lehetséges választ lehet adni, mégpedig a következő demonstráció időpontjának a kitűzését azzal, hogy mindez a rendőrellenes kormányzat előkészületeinek a megakadályozása érdekében szükséges.
Kétsége ne legyen senkinek arról, hogy csupán kommunikációs trükk az, hogy a szolgálati nyugdíjas rendőröket szeretnék visszafoglalkoztatni. A kormányzat célja ugyanaz, mint amit a 3 millió magán-nyugdíjpénztári tag esetében már megtett – és amely idézi az ötvenes évek ÁVH-s ténykedését -, mégpedig a teljes padláslesöprést erkölcsre és társadalmi igazságosságra hivatkozva, hogy aztán az elvont összegeket focira, képviselői költségtérítésre, külföldi agresszor missziók és további nemzetellenes tevékenység finanszírozására fordíthassák.
A cél az, hogy a szolgálati nyugdíjasok nyugdíjának folyósítását meg akarják szüntetni és alternatívaként munkát ajánlanak nekik cserébe.
Csupán arról feledkezik látszólag a kormányzat, hogy azok, akik szolgálati nyugdíjban részesülnek, már teljesítették a rájuk eső részt, azaz ledolgozták azt aminek az ellentételezéseként ők nyugellátásra jogosultak. A nyugdíj mellett pedig, ha dolgoznak, a társadalom adófizető, „hasznos” tagjai jelenleg is.
A nyugdíj és az esetleges jövedelmük képezte sokak azon szándékát, hogy lakást vegyenek, vagy egyéb célra hitelt vegyenek fel. Amennyiben a rendőrellenes kormányzat a jogosan járó nyugdíjak padlássöpréséről rendelkezne, ezeknek a nyugállományú kollégáknak nagy valószínűséggel be fog dőlni a hitelük.
A rutinos tárgyaló hírében álló belügyminiszter abban is elszólta magát, hogy a kormányzat 65 milliárd forint megtakarításában gondolkodik, amely egyértelmű beismerése annak, hogy a már szolgálati nyugállományban lévők részére járó nyugellátást meg kívánja szüntetni a jelenlegi rendőrellenes kormányzat.
A beszélgetésen a miniszter burkoltan – vagy nem is annyira burkoltan, hiszen lebegtette a kérdésekben való kormányzati koncepciót – megfenyegette a szakszervezetek vezetőit. Egyrészt azzal, hogy a megbeszélésre meghívta a Katasztrófavédelem és az ORFK vezetőit, utóbbit azzal a felvezetéssel, hogy a rendőrség feladata a szükséges intézkedések megtétele, másrészt abban a nyilatkozatban is burkolt fenyegetés volt, hogy a rendvédelmi szerveken belül működő szakszervezeti jogok is felülvizsgálatra kerülnek.
Érdekessége a megbeszélésnek, hogy szombaton, azaz május 7-én került megrendezésre a Rendőrség és a Tűzoltóság hivatalos ünnepsége, ahonnan a miniszter az egyik megjelent reprezentatív szakszervezeti vezetővel lényegében „megüzente”, hogy a „Pintér nem lesz hajlandó engedni” a szakszervezetek követelésének.
A megbeszélésről összegzésképpen el lehet mondani, hogy taktikailag – akkor is látva, de a mai napon ez egyértelmű megerősítést nyert – nagy hiba volt a pénteki rendezvényen a demonstráció ünnepnek minősítése.
Az ugyanis, hogy egy miniszter hajlandó leülni tárgyalni, vagy inkább beszélgetni, nem tekinthető eredménynek. Eredményt az hozhat csak, ha a tűzoltók vehemenciája és tettrekészsége lesz általános a következő demonstráció alkalmával, hiszen a miniszter – látva a tűzoltók elégedetlenségének fokát, valamint annak erőteljes kifejezését mind verbális, mind fizikai értelemben – kénytelen volt sebtiben megígérni azt, hogy a közel 7 év óta tartó pereskedés és jogerős pernyerés értelmében a kormány az év végéig ki fogja részükre fizetni a jogos járandóságukat.
A szolgálati nyugdíj jelenlegi feltételeinek a megőrzésére ugyanilyen erőt, elszántságot és szervezettséget kell felmutatni, ezért a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete vezetősége azt fogja javasolni a tagságának e kérdéskörben, hogy ki kell nyilvánítani a demonstrációs sorozat folytatására való hajlandóságot és e körben kifejezetten keresni kell az együttműködést a tűzoltó és büntetés-végrehajtási szakszervezetekkel.
A rendőrség másik négy szakszervezete (FRSZ, BRDSZ, RVE (KRSZ), RKDSZ) a pénteki demonstráció autós felvonulásában vett részt zömében. Ismereteink szerint a gyalogos vonulásban és a Kossuth téri megnyilvánulásokban nem vettek részt számottevő létszámban, ezért részükre, illetve tagságuk részére ezúton is javasoljuk, hogy a TMRSZ-HTFSZ-FBVSZOSZ (rendőrök-tűzoltók-büntetés-végrehajtás) további demonstrációs hajlandóságához mind mozgósítás, mind pedig magatartás tekintetében zárkózzanak fel és lépjenek fel erélyesen a rendőrellenes kormányzati szándékok ellen.
A TMRSZ mind a Demonstrációs Bizottságban kialakuló álláspontról tájékoztatni fogja tagságát, mind a Demonstrációs Bizottság további szakszervezetei irányában ki fogja fejteni a saját tagsága döntésének, akaratának lényegét, azaz a TMRSZ hivatalos álláspontját.
A jelenlegi helyzetben értékelve a kormányzat eddigi magatartását álláspontunk szerint a demonstrációs sorozat továbbfolytatása és erőteljesebbé tétele látszik indokoltnak.
Szekszárd/Budapest, 2011. május 9.
TMRSZ
