Szima Judit
Főtitkár Asszony
-részére –

Főtitkár Asszony!

Segítségért fordulok Önhöz, illetve az Ön által vezetett Érdekvédelmi Szakszervezethez.
Azért kérek segítséget, mivel helyzetem kilátástalan, nem látok semmilyen kiutat, ami a későbbiek során megkönnyítené életemet.

Sajnos meghoztam életem legrosszabb döntését.
Deviza hitelt vettem fel 2007. augusztusában. A CHF akkori árfolyama 154. Ft. volt. A pénzügyi spekulációnak köszönhetően, az átlagemberek rovására pénzügyi körök úgy döntöttek, hogy elindítanak egy megmagyarázhatatlan folyamatot. Ez a folyamat nagyon sok ember jövőjét véglegesen megpecsételte.

Többek között személyem is a kreált válság áldozata lett.

Fizetésképtelenné váltam, melynek során a hitelt adó Budapest Bank végrehajtással kapcsolatos jogi lépéseket megtette. A bank követelése jogos. Jelenleg végrehajtás alatt állok. A fizetésem 50% – át levonták, mely számomra egyenlő a csőddel. A levonások havonta megfognak ismétlődni.

A felvett összeg 2007-ben 9.000.000 Ft. A végrehajtó által követelt összeg 16.500.000 Ft. Ezt én nem kamatnak, hanem uzsorakamatnak hívom. A végrehajtói munkadíj közel 1.500.000 Ft. Az általam vásárolt ingatlan piaci értéke már nem éri el a 8.000.000 Ft. –ot.

Fizetésemmel kapcsolatban már nem is panaszkodok.

Ekkor jön a feketeleves. Sajnos az OTP –banknál van egy úgynevezett A-hitelem, melyet a fizetésem csökkenése miatt azonnal visszavontak Ezáltaltal egy forintot sem kaptam. A Bankkal történő egyeztetés során arra a megállapodásra jutottunk, hogy részemre adósvédelmi kedvezményt adnak. Kaptam 80.000 Ft- ot.

Igen ám, de az elmaradt rezsitartozásokat rendeznem kellett, a kikapcsolás veszélye fenyegetett. Befizettem mindent. Nem maradt egyetlenegy forintom sem.
A bölcsődében közölték, hogy vegyük ki e hónapra a fiamat, mivel nem tudtam befizetni a 9800 Ft ebédpénzt.

A fiam 3 éves és már most megérte azt, hogy nem mehet oda, ahova mindennap járt. Várták a barátai, akikkel naphosszat együtt játszott. Ahogyan Ő szokta mondani: -„Apa megyek a bölcsibe dolgozni.”

Sajnos már nem megy dolgozni…

Illetményemmel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy egy tisztességes fizetés. Mégis kénytelen vagyok panaszkodni, a levonások miatt napi megélhetésem veszélybe került.

Az, hogy én nem fogok enni, az nem érdekel. A gyerekemnek nem fogom tudni elmagyarázni, hogy azért nem tudunk enni, mert nincs pénzünk.
Ebben az országban a magam fajta 20 éves szolgálati viszonnyal rendelkező embernek nyomorognia kell.

Kinek a szégyene!!!!????

Kérem Önt, hogy kapcsolatai által segítsen nekem egy olyan megoldásban, ami mindenkinek jó.

Dolgozom, van munkahelyem, annyit túlórázok, amennyit csak lehet.

Valószínűleg a sok munka előbb vagy utóbb az egészségem rovására fog menni. Az is elképzelhető, hogy nem fogok nyugdíjat kapni, mert még mielőtt elmennék nyugállományba, a kimerültségtől összeesek és kapok egy infarktust.

Nem tudom, hogy kell-e szégyellnem magam, de senkinek nem kívánom ezt az érzést. Még azoknak sem, akikkel nem vagyok jóba.

Továbbá kérném Önt, hogy egyszeri szociális segély kiutalását engedélyezni szíveskedjék, amit a későbbiek során természetes visszautalok Önöknek.

Segítségét előre is köszönöm!