BRDSZ újabb rágalmazást kezdett a TMRSZ tevékenységével szemben, avagy
A BRDSZ tényferdítéseivel szemben a valódi tények arról, hogy ki mit művel érdekvédelem címszó alatt
A közelmúltban dátum és aláírás nélkül a BRDSZ részéről megjelent két írás, amely a TMRSZ-nek a Hszt. módosítása során kialakult véleményével szemben kívánta a maga igazát hangoztatva a TMRSZ tevékenységét lejáratni és eredményes tagtoborzást folytatni.
Az első írást a BRDSZ „ötvennegyedik” titkára Bankó Magda írta alá.
Sajnálatos dolog, hogy a BRDSZ továbbra is egyik elsőrendű feladatának tekinti, hogy a TMRSZ-nek a tagsága és a Rendőrség személyi állománya tájékoztatása céljából megjelent tájékoztatásokkal szemben a valósággal ellentétes tartalmú tájékoztatásokat adjon. Ebben évtizedes rutinnal rendelkeznek és ma már elmondható az is, hogy a TMRSZ írásait saját nevükre átkooptálva jelentetnek meg írásokat.
Elég csak a BRDSZ „ötvennegyedik” titkárának Bankó Magdának a „toborzó” felhívását összevetni a TMRSZ honlapján már 2009. október 1-jén megjelent írással és látható, hogy Bankó Magda kisasszony nem kis részt – fogalmazzunk udvariasan így – „átvett” a TMRSZ érveléséből.
Ezen írás mellett a BRDSZ kimondottan a TMRSZ „tényferdítéseivel” kapcsolatban megjelentetett egy írást aláírás és dátum nélkül. Ebben a SZÉF munkavállalói oldalának munkásságát ecseteli. Azt, hogy ki milyen érdekeket képviselt az elmúlt években a munkavállalói oldalon – aki egy kicsit is figyelemmel kísérte ezt a folyamatot, illetve a bőrén érezte az elmúlt évek érdekvédelmi eredménytelenségeit – talán nem szükséges túlragozni.
Aki figyelemmel kísérte a Hszt. újabb módosításával kapcsolatos folyamatot, az tájékozódhatott a TMRSZ észrevételeivel, azzal, hogy nem tartjuk indokoltnak a Hszt. semmilyen módosítását, amely szerzett jogok elvételére irányul.
Az RVE oldalán megjelent írás szerint – http://www.rve.hu/index.php/hirek/476-szef-ueles-2009-szeptember-25-en-a-hszt-es-a-hjt-rl – a szakszervezetek tudomásul veszik, hogy a Kormány az Országgyűlés elé terjeszti a Hszt. módosításának tervezetét.
Az FRSZ oldalán megjelent 14/2009. (IX.27.) „főtitkári tájékoztató” szerint – http://www.frsz.hu/directory/news/news_2009-9-27_2073.php – „Fenti kiegészítésekkel és különvéleményekkel azonban a munkavállalói oldal tudomásul veszi, hogy a kormány a SZÉF ülésen született megállapodások beépítését és egyeztetését követően benyújtja az Országgyűlésnek a Hszt. módosítására vonatkozó törvény-javaslatot.”.
A kiegészítések és különvélemények jelen esetben azt jelentik, hogy az FRSZ, illetve a munkavállalói oldal szinte minden elvonás ellen szóban tiltakozik, de azért tudomásul is veszi. A fából vaskarikát gyártásban élenjáró szakszervezetek semmittevését bizonyítja, hogy tiltakoznak, tiltakoznak, elfogadhatatlannak tartják, de azért tárgyalnak, egyeztetnek és a végén a Kormány mégis beterjeszti a törvénytervezetet.
A TMRSZ honlapján 2009. májusában megjelent egy szégyenletes megállapodás tervezet, amelynek hű leképezése a Hszt. jelenlegi módosításának tervezete, amelyet T. 10875. számon a Kormány be is terjesztett az Országgyűlés elé. A törvény tervezett módosítását „szentesítő” megállapodás tervezetével szemben a TMRSZ már 2009. májusában a leghatározottabban tiltakozott amelyről a http://test.kesigomu.hu/hirek-aktualis/491-szef-20090529-tervezet.html linken már akkor tájékozódhattatok. A tiltakozás hatására a többi szakszervezet is látszólag tiltakozott és tiltakozik, de éppen a Hszt. módosítása törvénytervezetének beterjesztése mutatja, hogy a munkáltatói oldal és a munkavállalói oldal a „tudomásul veszi” terminológiával valójában megegyezett egymással.
A SZÉF eredménytelensége esetén ugyanis a Kormány nem terjeszthet be olyan törvénytervezetet, amely szerzett jogok elvételét terjeszti elő az Országgyűlés számára. A Hszt. 34/B.§-ában foglaltak értelmében érdekegyeztető fórum. Az egyeztetési kötelezettségből adódóan ha az egyeztetés eredménytelen, ebből következően a Kormány nem terjeszthet be törvényjavaslatot!
A SZÉF Alapszabálya elérhető a http://www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=14122 linken. Ennek 9.4. pontja szerint „A SZÉF a hatáskörébe utalt kérdésekben, dönthet, megállapodást köthet, egyezségre juthat, valamint elfogadhat közös ajánlásokat.”.
E megfogalmazásból kitűnően, ha nem is kötött megállapodást formálisan és aláírva a SZÉF munkavállalói oldala és a munkáltatói oldal egymással, de ténykérdésként lehet leszögezni, hogy „egyezségre jutottak”. Ennek tárgyiasult formája a T. 10875. számon villámléptékben benyújtott törvényjavaslat. A SZÉF elvileg egy olyan egyeztető fórumként kellene, hogy működjön, amelyben az egyeztetés eredménytelensége esetén a Kormány nem nyújthatna be az adott tárgykörben törvényjavaslatot! Az már a sárga szakszervezetektől megszokott maszatolás példája, amit a BRDSZ magyarázgat, miszerint tiltakoznak, tiltakoznak, csépelik a szót, odamondogatnak a munkáltatónak, de azért a végén, csak beadják minden esetben a derekukat. Ennek a hozadéka, hogy a rendőrségi munkavállalói 13 évvel ezelőtt törvényben megadott, de előtte már évtizedeken keresztül meglévő szolgálati kedvezményei egyre inkább elvonásra kerülnek. Cserébe azok a szakszervezetek amelyek ebben a multinacionális törekvéseket képviselő kormányzati törekvésekben partneri és „szalonképes” (a kormánynak szalonképes) stílusban vetik magukat hanyatt, pozitív irányú illetményeltérítéseket, jutalmakat, elismeréseket, szolgálati gépkocsikat, az agyonjavadalmazott tisztségviselők után megállapított munkaidő-kedvezmény megváltást kapnak. Attól az állam bácsitól kapják mindezt, amelynek kormányai az adófizetők pénzével úgy tudnak gazdálkodni, hogy abba Magyarország az utóbbi 7 év rablógazdálkodásának köszönhetően ma már a szó szoros érelmében a gazdasági szakadék szélén áll.
Mit is lehet várni egy olyan szakszervezettől, amelynek a főtitkárát a munkáltató tálcán hordozza, őt nyugdíjasként „visszafoglalkoztatja”, és ezzel egyidejűleg alaphangon kb. 700 ezer forintos illetménnyel honorálja szakszervezeti ténykedését? Mert jelen esetben egy olyan szakszervezet írt becsmérlően a TMRSZ-ről, amely szakszervezet főtitkárának munkajogi helyzete olyannyira abszurd és jogszerűtlen, hogy arra jogszabályi lehetőség nincs. Törvénytelen, nincs jogszabályi alapja és mégis meg merik tenni. Egy ilyen helyzetben lévő BRDSZ főtitkár természetes, hogy világbajnoki intenzitású szócséplésen túl nem fejt ki érdemi ellenállást a kormányzati szándékok ellen, hiszen egy tollvonással visszaküldhetnék az unokáival foglalkozni, vagy sálat kötögetni a hideg téli napokra a foglalkoztatási kényszerrel nem védett BRDSZ főtitkárt. Hogy ezt a munkáltató miért nem teszi meg? Minden bizonnyal számára tökéletesen megfelel az a BRDSZ „érdekvédelem”, amelyet a főtitkáruk irányítása alatt kifejt a BRDSZ.
Az egyeztetés azért is eredményre vezethetett, mert a sárga szakszervezetek beleegyezésének jelenlegi „piaci ára” a munkavállalói jogok csorbításának az volt, hogy 33%-kal megnövelte a kormányzat a szakszervezeteknek járó munkaidő-kedvezmény mértékét. Ennek azért van különös jelentősége, mert a munkaidő-kedvezmény az alapja az állományban lévő, de rendelkezési állományba kerülő tisztségviselők ténykedésének, továbbá ez az alapja a munkaidő-kedvezmény 50%-ának pénzbeli megváltására is.
Tény, hogy ez jelentős eredmény, amelyet a munkáltató, illetve a Kormányzat mézesmadzagként és visszautasíthatatlan ajánlatként húzott el az egyre fogyatkozó létszámú sárga szakszervezetek orra előtt.
Tény, hogy a BRDSZ évek óta 8-9 ezer körüli taglétszám elismerése mellett fejtheti ki áldásosnak nem nevezhető tevékenységét a rendőrségi munkavállalók nevében.
Tény, hogy a BRDSZ összes taglétszámát ismeri el a Kormányzat 8-9 ezer fő közöttinek, amely között található BM nyugdíjas, önkormányzati dolgozó, tűzoltó, rendőrségi közalkalmazott, köztisztviselő és hivatásos állományú is.
A rendőrség hivatásos állományának taglétszáma kb 33 ezer fő, amely azt jelenti, hogy a Hszt. Rendőrségre vonatkozó módosításának megtárgyalásában azok a szakszervezetek vehetnek részt, akiknek a taglétszáma a kb. 3.300 főt meghaladja. Nem tudjuk, hogy a BRDSZ stabilnak mutatott taglétszámán belül hány rendőrségi aktív állományú hivatásos személy rendelkezik tagsági jogviszonnyal, de az is tény, hogy ilyennel a TMRSZ tagtoborzói szinte egyáltalán nem is találkoznak. Persze az is elképzelhető, hogy a BRDSZ hivatásos állományban lévő tagjai szégyellik BRDSZ tagságukat, ami az utóbbi évek történéseinek tükrében érthető álláspont.
Viszont remélhetőleg már nincs messze az az idő, amikor a taglétszámokkal kapcsolatos tisztázatlan mutyizás jellegű állapotok helyett valamennyi szakszervezet taglétszámi nyilvántartása hiteles adatokon fog alapulni.
Végezetül csak egy adalék arra, hogy a tettek és a cselekedetek milyen mértékben állnak távol egymástól. Magának a BRDSZ-nek a korábbi ömlengését állítjuk szembe a TMRSZ lejáratása céljából írt levélben foglaltakkal. Tehát nézzük meg a hitelességet a BRDSZ saját szavaival bemutatva:
A BRDSZ T-ma című, 2009. szeptemberi lapszámában – elérhető a http://www.brdsz.hu/data/tma/2009/06szep/tma2009szep.html oldalon – a lap második oldalán a következőképpen ír a létszámleépítésekkel kapcsolatban:
„A BRDSZ kezdeményezése nyomán 2009. szeptember 21-én rendkívüli ülést tartott a RÉT.A soron kívüli egyeztetésre a Magyar Köztársaság Rendőrsége 2009-2010. évekre vonatkozó Cselekvési Programja és Feladatterve 41. pontjában meghatározott humánigazgatási szakterület létszámcsökkentése körüli problémák miatt volt szükség.”
Megjegyezni kívánjuk, tény tehát, hogy a BRDSZ 2009. szeptember 21-én a Cselekvési Program 41. pontjának felfüggesztését szorgalmazta. A RÉT-ről a TMRSZ honlapján tagságunk már másnap reggel tájékozódhatott az ott elhangzottakról, amely szerint a TMRSZ a Cselekvési Program valamennyi pontjának a felfüggesztését javasolta, követelte. Link: http://www.tmrsz.hu/hirek-aktualis/645-ret-rendkivuli.html
A SZÉF ülésén a miniszter úr már ismerte a TMRSZ addigi álláspontját a Somogy megyei munkavállalók ellehetetlenítése, a Győr-Moson-Sopron megyei 122 fős elbocsátások tárgyában, és a SZÉF-en már kommunikációs zavarként értékelve „feddte meg” a rossz nebulók módjára viselkedő érintett rendőri vezetőket.
A TMRSZ-t hitelteleníteni igyekvő BRDSZ tájékoztatója szerint a „valódi tények kategóriáját” – és persze a hitelességet – az jelenti, hogy dr. Bárdos Judit indítványozta, hogy a miniszter függessze fel a Rendőrség 61 pontos cselekvési tervének létszámcsökkentéssel járó rendelkezéseinek végrehajtását.
Ugye először volt a szeptember 21-i RÉT ülés, ahol dr. Bárdos Judit szívügyének érezte a humánigazgatási szakterület munkatársainak védelmét, de valahogy nem érdekelte őt sem a somogyi ellehetetlenítés, sem a győri elbocsátások tervezete. Neki csupán a 41. pont felfüggesztése volt a szívügye. A TMRSZ főtitkára már akkor tiltakozott az egész cselekvési program ellen, tudva, hogy az jelentős létszámú elbocsátási szándékot tükröz. Bárdos Juditnak hogy miért volt ennyire szívügye a humánigazgatási szakterület? Csak találgatni lehet, de ha sajátos munkajogi helyzetét vesszük alapul, hogy nyugdíjas érdekvédőként központi szervnél foglalkoztatott főosztályvezetői határozatot sikerült neki összehozni az ORFK-n, talán érthető, hogy mennyire szívügyének tekinti ezt a szakterületet.
Aztán amikor a Kormányzat visszavonulót fújt az elbocsátások szándéka iránt, akkor a T-ma című újságban közöltekkel ellentétben már nem csupán a 41. pontban érintett személyügyisek elbocsátásának megakadályozását kezdte „szívügyének” érezni, hanem harcis érdekvédőként már a teljes Cselekvési Program felfüggesztését indítványozta. Természetesen nem az elvetését, hanem a felfüggesztését, azaz egy későbbi időpontban, ha már az állomány torkán le lett nyomva az újabb jogelvonás, újra elő lehet venni a Cselekvési programot és ismét napirendre kerülhet több száz rendőrségi munkavállaló elbocsátásának ügye.
Ennyit a tények valódiságáról.
2009. október 12.
TMRSZ Demonstrációs Bizottság
Kapcsolódó anyagok:
Emlékeztető a BRDSZ által összehívott rendkívüli RÉT ülésről
A benyújtott HSZT módosítás – a Magyar Köztársaság Kormánya T/10875. számú törvényjavaslata (HSZT)
a BRDSZ „ötvennegyedik” titkárának Bankó Magdának a „toborzó” felhívása