A tegnapi napon a Heti Világgazdaság riport közlése céljából írásban kérdéseket tett fel Szima Juditnak, aki a rendelkezésre álló 20 perc alatt az alábbi választ küldte el a HVG újságírójának. Szima Judit kérte, hogy az általa adott választ ne szerkesszék át, szó szerint tegyék azt közzé. A kéréssel ellentétben a HVG egy lényegesen rövidített, átszerkesztett, álláspontunk szerint a TMRSZ-nek a Jobbikkal fennálló együttműködése megzavarására alkalmas „magyarázó” cikket jelentetett meg elektronikus honlapján. A HVG újságírójának magyarázata a „hely szűkös terjedelmére figyelemmel és a szerkesztő döntésére” hivatkozott. Szima Judit nem járult hozzá a HVG által átszerkesztett cikk közléséhez. Az elektronikus HVG oldalon ennek ellenére – figyelemmel arra, hogy elektronikus portálon helyhiányra hivatkozni kissé valótlan indoknak tűnik – az újság ugyancsak a lényegesen lerövidített, sok esetben a Szima Judit által elmondottakat más konstellációban interpretáló „értesülésekre” hivatkozó cikként jelentette meg „riportját”. Alábbiakban olvashatjátok Szima Judit válaszát az újság által feltett kérdésekre. Aki pedig kíváncsi rá, a HVG oldalán megtalálhatja az újság átszerkesztett változatát. A történteket a TMRSZ tagságának tájékoztatása céljából írtuk meg.
A hvg.hu számára szeretném Önt megkérdezni arról, hogy mi az oka annak, hogy bár felmerült, hogy Szegedi Csanád helyett Ön mehet ki Brüsszelbe, mégsem így történt?
A Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt és a TMRSZ együttműködési megállapodást kötött a választások előtti hetekben, de függetlenül attól, hogy EP választások közelednek. Ekkor a Jobbik esélyeit 4-7% között prognosztizálták a közvéleménykutatók. A megállapodásunk sarkalatos pontjai között szerepel, hogy az együttműködés során a felek törekednek arra, hogy a magyarországi munkavállalók érdekeinek hatékonyabb képviselete valósuljon meg. Magánszemélyként ezért is fogadtam el a Jobbik felkérését, úgy gondoltam, hogy sikeres szereplés esetén személyemen keresztül még hangsúlyosabban tudjuk a munkavállalókat sújtó magyarországi problémákat felvetni akár az Európai Parlamentben is. A Jobbik kampányában, illetve a mandátumok megszerzését követően az utóbbi napokban, a párt emblematikus személyei – gondolok itt elsősorban a Jobbik elnökére, illetve Morvai Krisztinára – többször is hangot adtak annak, hogy a munkavállalók érdekeinek képviselete az Európai Parlamentben is a párt első számú célkitűzései között szerepel. Ez a kérdés nagyon drámai és fontos kérdés ma Magyarországon, ezért örülök annak, hogy ezt az ígéretét a Jobbik az EP-ben meg is kívánja valósítani. Úgy gondoltam, úgy gondoltuk a Jobbik vezető tisztségviselőivel közösen, hogy a TMRSZ élén kifejtett eddigi munkám a munkavállaló magyar választók előtt egyfajta garanciát és vonzerőt jelenthet arra, hogy a Jobbik valóban törekedni fog arra, hogy megfelelő szakmai, érdekképviseleti múlttal rendelkező személyekkel képviselteti ezeket az érdekeket Brüsszelben. Az előzetes várakozásokat felülmúló választási siker mutatja, hogy a Jobbik kampánya és a választott témák – köztük a közrend megszilárdítása és a munkavállalók hatékonyabb képviselete – telitalálat volt. Azt, hogy ez a siker mennyiben köthető a csapatmunkához, vagy egy-egy személy hitelességéhez, nem mérhető le, csupán valószínűsíthető. Úgy gondolom, hogy valamilyen mértékben én is tettem azért, hogy ez a sokak számára váratlan, kiugróan sikeres eredmény bekövetkezett. Morvai Krisztina karizmatikus fellépését és harcosságát, továbbá a Jobbik listáján szereplő további személyek által képviselt témákat, úgy gondolom jól kiegészítette az a vélemény, amelyet a választók a TMRSZ főtitkárának személyéhez, azaz az eddig végzett munkámhoz is kötöttek. Az a körülmény, hogy Szegedi Csanád vissza kívánt-e lépni, ezzel kapcsolatban – az érintett szándékának ismerete és megkérdezése nélkül – nem kívánok véleményt nyilvánítani. Természetesen, ha Szegedi Csanád úgy gondolná, vagy komolyan úgy gondolta volna, hogy vissza akar lépni, feltételezem, hogy ezzel kapcsolatban a Jobbik átgondolná azt, hogy helyette kit delegáljon. Valóban voltak olyan információk, hogy visszalép, de ez végül is nem történt meg. Ennek okait a Jobbik vezetősége minden bizonnyal meg tudja válaszolni, ha megkérdezik őket. Elképzelhetőnek tartom, hogy a háttérben voltak bizonyos stratégiai megfontolások, de ebbe személyemet – érthető módon, mivel nem vagyok a Jobbik tagja – nem vonták bele. Csak azt tudom mondani, vállaltam a 4. helyet és függetlenül attól, hogy van-e, vagy lesz-e realitása egy esetleges visszalépésnek mind a jelenlegi, mind egy esetleges újabb, és a jelenlegitől eltérő jövőbeli helyzetben, én mindig a munkavállalók helyzetének javításáért kívánok dolgozni a jövőben is. Akár itthon, akár más körülmények között, ha a helyzet úgy hozná.
Igaz-e, hogy az a párttal kötött együttműködés része lett volna az Ön EP-be való kijuttatása egy ilyen esetben, mint ami előállt és emiatt élénk vita alakult ki a döntés meghozatalakor?
Még egyszer szeretném leszögezni, hogy jelen helyzetben Szegedi Csanád, és Balczó Zoltán rendelkezik saját mandátumával. Mindettől függetlenül, igen, volt róla szó, hogy ha a Jobbik úgy ítéli meg, akkor felmerülhet az esetlegesen visszalépő személy helyére történő delegálásom, de ez nem része a TMRSZ és Jobbik között fennálló együttműködési megállapodásnak. Ez egyfajta szóban elhangzó ígérvény volt Elnök úr részéről, de a visszalépésre nem került sor. Ez benne volt a „pakliban”, illetve nincs kizárva az sem, hogy esetlegesen majd valamikor dönthet úgy bármelyik mandátumot szerző személy, hogy visszalép. Akkor a Jobbik térfelén fog pattogni a labda, a döntésük pedig, hogy kit delegálnak a visszalépő személy helyére, válasz lesz a kérdésére. Addig is úgy gondolom, hogy e kérdésben inkább ők az illetékesek a válaszadásra, hiszen az ő jogosultságuk a kieső személy helyére történő delegálás a párt listájáról.
Igaz-e, hogy Ön igényt tartott a szakszervezet által a Jobbiknak nyújtott széles nyilvánosság fejében az EP-képviselői helyre?
Nem. Ez nem igaz. Nem a szakszervezet nyújtott nyilvánosságot a Jobbiknak, hanem a sajtó, azzal, hogy a TMRSZ-szel együttműködési megállapodást kötöttek és ennek során – talán nem túlzó megállapítás – a Jobbikkal 2-3 hét alatt többet foglalkozott a sajtó, mint előtte egész évben. Ennek a nyilvánosságnak egyik vetülete volt, hogy magánemberként elfogadtam a felkérését a Jobbiknak, segítve a programjuk hitelességének az erősítését. Fentieket csak megismételni tudom. Volt róla szó, igen, felvetődött, hogy hosszú távon a lista első három helyezettjének elsősorban belpolitikai vonatkozású ambíciói vannak, és visszalépés esetén a Jobbik részéről szóbeli ígéret alapján komolyan felvetődött az esetleges delegálásom. Jelen helyzetben azonban nem időszerű ennek realitását túlragozni, a jövő úgyis eldönti, igazolja, vagy cáfolja, hogy a Jobbik komolyan gondolja-e a TMRSZ-szel az együttműködést. Bízom benne, hogy igen, és nem csupán marketing és kampánystratégia volt részükről az együttműködés megkötése. Egyébként hangsúlyozom, hogy személyem nem annyira fontos e kérdésben, a fő hangsúly a program megvalósításának komolyságán van. Azon, hogy a program EP képviseletét kikkel igyekszik megvalósítani, az már a Jobbik felelőssége. Jelenleg a lista első három helyezettjével. Talán nem túlzó azt gondolni, hogy szorosan mögöttük ott vagyok, mint a lista 4. helyezettje. Természetesen szívesen állok rendelkezésükre akkor e kérdés további taglalásában, ha esetleg a Jobbik részéről tényként merül fel valamelyik képviselő visszalépése. Az egy új helyzet lenne.
A TMRSZ ezek után esetleg felülvizsgálja-e a Jobbikkal kötött megállapodást? Módosulhat-e az, s ha igen, miben?
Az együttműködési megállapodás sok olyan tárgykört tartalmaz, amelyek megvalósulására jelenleg még nincs reális esély. Mindettől függetlenül egy együttműködési megállapodást az ember folyamatosan értékel, függően attól, hogy az együttműködő partner magatartása erősíti-e vagy gyengíti a felek között meglévő bizalmat. A közös célok, amelyeket az együttműködési megállapodásban szakmai-jogi síkon lefektettünk, nagyon erős kapocs lehet, ha a bizalom fennáll, hiszen pont ezért került sor a megkötésére. Az együttműködési megállapodásban foglalt célok megvalósítása, az arra való közös törekvés meggyőződésünk szerint sokat segítene a végletekig kizsigerelt rendőrségi munkavállalók helyzetének javításában. Az együttműködési megállapodást nem Szima Judit mandátumának megszerzéséhez kötöttük, ez ettől függetlenül jött létre a Jobbik kampányának sikeressége érdekében. A magunk részéről úgy gondolom nagyon sokat segített a Jobbik helyzetén az, hogy egy markáns, országosan ismert és valós érdekvédelmet kötő TMRSZ-szel kötöttek partneri együttműködést. Hasonlattal élve a Jobbik szekerén meggyőződésem szerint óriásit tudott lökni ez az együttműködés, egészen Brüsszelig repített három Jobbikos jelöltet. Az együttműködési megállapodásban elveket, célokat fektettünk le, azokért próbálunk közösen dolgozni. Mellékes a jelenlegi helyzet, hogy nem sikerült mandátumhoz jutnom, vagy hogy nem lépett vissza egyik mandátumot szerzett képviselő sem. A fő dolog az, hogy ha a Jobbikkal kötött megállapodás kiállja az idő próbáját és a Jobbiknak ráhatása lesz a rendőrség működésére, akkor lesz egyfajta garanciánk arra az együttműködési megállapodásban megfogalmazottak szerint, hogy a dolgok jobb irányba fordulnak a szervezeten belül, attól eltérően, mint ami a jelenlegi helyzet. A TMRSZ eddig csak adott a Jobbiknak azzal, hogy vállalva a politikai pergőtüzet, az ügyészség vizsgálódását, a munkáltató rosszallását, együttműködésre lépett vele. Hangsúlyozom kizárólag szakmai-jogi érdekképviseleti síkon. Az, hogy ebből a Jobbik politikai hasznot húz, számunkra sokadlagos szempont. Mi elsősorban a rendőrségi munkavállalók helyzetét kívánjuk javítani. Ez az együttműködési megállapodás mások számára is felkérés. Vannak, akik még a mai napig nem válaszoltak rá.
A Legfőbb Ügyészség szerint ez a megállapodás törvénysértő, és most, hogy már nincs mentelmi joga, mire számít a rendőrség vezetői részéről?
Kezdeném az utóbbi kérdésével. Semmi újra nem számítok, csak arra, ami eddig is történt. Az ügyészség álláspontja egyértelmű. Aki a rendőrség belső viszonyainak anomáliáiról, rendőri vezetők által kifejtett visszásságokról, a rendőrségi munkavállalók helyzetének tarthatatlanságáról tényekkel bizonyítva tesz közzé véleményt, tájékoztatást, az az ügyészség szerint bűncselekményt követ el. Ez az ügyészségi álláspont józan paraszti ésszel is nonszensz. Valakit azért büntetőjogilag felelősségre vonni, mert mások által elkövetett bizonyított tényekről „mer” beszélni, beszélni mer arról, hogy miért nincs pénz benzinre, illetményre, hogy hová folynak el indokolatlanul közpénzek, hogy a beosztottakkal való bánásmód embertelen sok esetben, az azért eléggé bizarr helyzet. Az ügyészség álláspontja eléggé nyakatekert ebben a vonatkozásban, hiszen azt mondja, azzal, hogy ha valaki hibákról, bűnökről beszél és ez elégedetlenséget kelt az állományban, az ellen büntetőeljárást kell indítani. Az ügyészséget nem érdekli, hogy tényekről szólok, hogy szakszervezeti vezetőként kötelességem felszólalni ezek ellen a visszásságok ellen. Az ügyészséget az sem érdekli, hogy ezek a mondandók ismertek az állomány körében akkor is, ha én nem mondom ki. Akkor is elégedetlenség van az állomány körében, ha egy szót nem szólok, hiszen nap, mint nap a bőrükön érzik azokat az anomáliákat, amelyeket a közvélemény elé tárt az a szakszervezet, amelynek a törvényes képviselője vagyok. Nem az szült elégedetlenséget a katonák körében amit mondtam, ez az elégedetlenség akkor is létezik, ha a TMRSZ részéről egy mondat nem hangzott volna el. Azok a körülmények szülik az elégedetlenséget, amelyek léteznek. A TMRSZ csak megfogalmazta ezeket. Tehát nem azt kell felelősségre vonni egy normális rendszerben, aki ismerteti a tényeket, hanem azokat, akiknek a magatartását kritikával, jogos kritikával lehet illetni, és akiknek a ténykedése a rendőrség jelenlegi állapotát eredményezte. Az azért figyelemre méltó, hogy miközben a rendőrség fluktuációja folyamatos, ezzel ellentétben a szakszervezetünk létszáma folyamatosan növekszik, igazolva azt, hogy a dolgozók rendkívül elégedetlenek a megbecsültségükkel, mind a kormány, mind saját vezetőik részéről.
Álláspontunk a Jobbikkal kötött megállapodással kapcsolatosan nem változott, mivel abban semmi törvénysértő nincs, ezt a Tolna Megyei Főügyészség is alátámasztotta megállapodásunk megkötése előtt. A Legfőbb Ügyészség döntését, mivel azzal nem értettünk egyet a törvény alapján azt a felettes szervhez a Kongresszusuk hatáskörébe utaltuk.