Néhány szó a Munka törvénykönyvéről…
Szabad szombat vagy munkanap?
Az európai országok munkajogában rendszerint kiemelt tárgykör a vasárnapi munkavégzés szabályozása. Védelemben részesítik a munkavállalók vasárnapi nyugalmát – országonként többé-kevésbé – hiszen a hét utolsó napjához, mint pihenőnaphoz az európai régióban mélyen gyökeredző vallási, kulturális, történelmi tradíciók fűződnek. Mint közismert, az utóbbi években hazánkban is többször revízió alá esett ennek szabályozása.
Kevesebb szó esik azonban a szombati munkavégzés megengedett vagy tiltott voltáról, holott a kétnapos hétvége évtizedek óta Magyarországon is az általános, természetes életritmus meghatározó eleme.
Mennyire érvényesül vajon munkajogunkban a szabad szombat szabálya?
A munka törvénykönyve külön nem rendelkezik a munkaidő szombatra történő beosztásának korlátozásáról úgy, ahogy a vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban, azonban néhány rendelkezésben megbújik a szombati foglalkoztatás keretek közé szorítása is.
E szempontból a legfontosabb rendelkezés, hogy a munkáltatónak főszabály szerint az úgynevezett „általános munkarend” szerint, azaz hétfőtől péntekig, naponta egyenlő – a szerződéses napi munkaidőnek megfelelő – számú munkaórát meghatározva kell beosztania a munkaidőt.
Alapesetben tehát a munkáltatónak a munkavállaló szombatjait is érintetlenül kell hagynia, szombatra és vasárnapra kiadva a heti két pihenőnapot vagy heti pihenőidőt.
Ha a munkáltatónak más munkarendre lenne szüksége, az alábbiak szerint térhet el az általános munkarendtől:
- Kollektív szerződés felhatalmazhatja a munkáltatót, hogy eltérjen az általános munkarendtől. Nem szükséges, hogy a kollektív szerződéses rendelkezés kifejezetten a dolgozók javát szolgálja, e körben tehát a kollektív szerződést kötő partnerek a munkavállalók hátrányára is megállapodhatnak. Ebben az esetben a kollektív szerződésben meghatározott körben engedélyezett a szombati munkavégzés rendes munkaidőben történő elrendelése.
- A munkáltató és a munkavállaló egyénileg is köthetnek olyan megállapodást, hogy nem az általános munkarendet alkalmazzák. Ilyen rendelkezés a munkaszerződésbe is foglalható, de akár külön megállapodás formáját is öltheti. A megállapodás azonban csak akkor érvényes, ha ez – adott esetben más, ezzel összefüggő rendelkezésekkel együtt – a munkavállaló javát szolgálja. Ezt csak az eset egyedi körülményei alapján lehet megítélni. (Például: idős szülő ápolásában közösen részt vállaló testvéreknek kedvező, ha nem mindenkinek egyszerre, hanem más-más napokon vannak a heti pihenőnapjai, így elosztva – felváltva – el tudják látni a gondozási feladataikat.)
- Kollektív vagy egyéni megállapodás hiányában a munkáltató egyoldalúan is dönthet az általános munkarendtől való eltéréstől. Munkaidőkeret vagy elszámolási időszak* bevezetésekor lehetősége van rá, hogy úgynevezett egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazva az egyes munkanapokat és pihenőnapokat (illetve a heti pihenőidőt) az általános munkarendtől eltérően határozza meg, és a munkanapokra egyenlőtlenül ossza el a munkaidőt, persze a munkaviszonyra vonatkozó szabályok és a felek esetleges megállapodásainak keretei között.
(*Elszámolási időszakot a gyakorlatban ritkán alkalmaznak, a munkaidőkeret viszont annál gyakoribb, ezért a továbbiakban az egyszerűség kedvéért a munkaidőkeret formájában megvalósuló egyenlőtlen munkaidő-beosztásról lesz szó.)
Munkaidőkeret esetén tehát a heti pihenőnap, illetve a heti pihenőidő minden további nélkül elrendelhető szombaton kívüli napokra. Amennyiben a munkáltató egyébként nem akarja az egyes munkanapokra egyenlőtlenül beosztani a munkaidőt, csupán annyi a célja, hogy a munkavállaló pihenőnapjai ne hétvégére essenek (hanem például hétfőre és vasárnapra) ott a munkaidőkeretet pusztán e célból is bevezetheti a törvény erre – pl. közlés módjára és idejére, a keret tartamára – vonatkozó szabályait betartva. (A vasárnapi pihenés ekkor is bizonyos védelmet élvez)
A kétnapos hétvége Magyarországon is évtizedek óta a természetes életritmus meghatározó eleme. De vajon mi a helyzet a hosszú hétvégékkel?
Mindenki tudja, hogy ha a munkaszüneti nap keddre vagy csütörtökre esik, akkor rendszerint a hétvége és az ünnep közé eső munkanap pihenőnappá válik, és e helyett a környező hetekben egy szombatot az általános munkarend szerinti munkanappá nyilvánítanak (miniszteri rendeletben csoportosítják át a pihenőnapokat).
Felmerülhet a kérdés, miért mindig a szombat, és soha nem a vasárnap válik pihenőnappá? A válasz egyszerű, a törvény kimondja, hogy ilyen esetben a vasárnap sosem nyilvánítható az általános munkarend szerinti munkanappá, tehát mindig a szombat fog áldozatul esni az átcsoportosításnak. Sőt, ilyen esetben a heti munkaidő maximumára vonatkozó szabály sem alkalmazható, vagyis az érintett héten többet is lehet dolgozni annál.
Rendes munkaidőben szombaton végzett munka esetén nem jár a vasárnapi pótlékhoz hasonló bérpótlék sem, és a rendkívüli munkaidő elrendelésének (túlmunka) sincsenek az általánoshoz képest további korlátai.
Szót kell még ejtenünk a kötetlen munkarendről is, vagyis arról a munkaidő-beosztási struktúráról, melyben a dolgozó maga osztja be a munkaidejét.
A szombati munkavégzésnek ilyenkor természetesen nincs akadálya (a munkavállaló is nyugodtan végezheti ezen a napon – is – feladatait).
Egy módon mégis védi a törvény a kötetlen munkaidősök szombati pihenését: ha a munkavállalónak nincs munkaidő-beosztása (és ez a helyzet a kötetlen munkaidő esetén), a szabadságot az általános munkarend figyelembe vételével kell kiadni. Vagyis a munkáltató nem teheti meg, hogy szombatra és vasárnapra is szabadságot ad ki a kötetlenül dolgozó munkavállaló részére, ezzel lefaragva az összes, pihenéssel tölthető idejéből.
Összegezve tehát: a szabad szombat általános érvényesülése sokkal inkább a kulturális beidegződéseken, mint a munkajogi szabályok szigorán múlik. Ugyanis, ha nincs is vonatkozó kollektív vagy egyéni megállapodás, munkaidőkeret bevezetésével a munkáltató könnyűszerrel átcsoportosíthatja a heti pihenőnapokat, csupán a munkaidőkeret elrendeléséhez és szabályos működtetéséhez kapcsolódó néhány szabályra kell odafigyelnie. A szombati pihenőnap tartása azonban a legtöbb munkáltató érdekét szolgálja, ugyanis a családos munkavállalóknak a nevelési-oktatási intézmények működési rendje okán általában – a vasárnapi mellett – a szombati pihenőnap adja a legélhetőbb rendszert. Továbbá a két egybefüggő heti pihenőnap a munkavállalók pihenése, regenerálódása, feltöltődése szempontjából is valószínűleg a leghatékonyabb megoldás, amit a hosszútávon gondolkodó, tudatos, humánus munkáltatói tervezéshez szintén figyelembe kell venni.
forrás: Jogászvilág