A munkáltató megint ráfizet! – 10 milliós pernyerés Csongrád megyében

Továbbra sem jut pénz országosan a közalkalmazottaknak törvény szerint járó és meg nem fizetett bér utólagos megfizetésére.

A TMRSZ jobban teljesít

Újabb I. fokú pernyerés 13 TMRSZ tag közalkalmazott munkavállaló elmaradt illetményének megfizetésére.

Tagjaink azért fordultak szakszervezetünkhöz, hogy a TMRSZ által kiharcolt és elért, országosan egységes bírói joggyakorlat ismeretében próbáljuk meg visszaszerezni a munkáltató által eddig meg nem fizetett bérüket.

Az előzményekhez tartozik, hogy a pert más szakszervezet képviseletével kezdték, de másfél év alatt sem sikerült megtudniuk semmit ügyükről, amikor pedig szakszervezetünkhöz fordultak, kiderült, hogy a kérhető összegnek csak a kis töredékét kérte előző képviselőjük, s az indokolás is rossz volt, vesztésre álltak, innen sikerült fordítanunk.

A TMRSZ a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság I. fokú ítélete alapján mintegy 10.233.856,-Ft –hoz juttatta ezen 13 tagját.

A munkáltató – információink szerint – felsőbb utasítás alapján továbbra is kénytelen beleállni egy-egy munkaügyi perbe azon dolgozók esetében, akik úgy gondolják, hogy az a pénz, amiért megdolgoztak, az ne más – alkalmanként vérlázító és fölösleges – célra kerüljön felhasználásra.

Még mindig közalkalmazottak ezreinek pénzét tartja vissza a Magyar Állam, és sajnos csak a 3 éven belül visszatartott pénzek megszerzése lehetséges azok részére, akik esetleg mostanra elégelték volna meg, hogy fizetésük egy részét nem kívánja megfizetni a munkáltató, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt pedig teljesen elvette.

A Kúria döntéseinek tükrében, annak ellenére perbe álló munkáltatónak mindezen tízmillió forintot is meghaladó összegen túl további 542.643,-Ft perköltséget is meg kell fizetnie.

Felhívjuk az érintett és jelen állás szerint járandóságában még megrövidített munkavállalók figyelmét arra is, hogy a TMRSZ egy olyan jogi érvrendszert dolgozott ki – amellett, hogy eleinte egyedüliként és úttörőként járt el az első ilyen jellegű perekben, mert mások véleménye az volt, hogy „jól van az úgy ahogy a munkáltató mondja” -,  amellyel a mások által képviselt perekben megítélt összeghez képest is lényegesen magasabb összegű illetmény megfizetésére tudjuk köteleztetni a munkáltatót.

Ez az ítélet is azt bizonyítja, hogy nem csupán az összefogás és a szolidaritás lehet egy szakszervezethez tartozás mozgatórugója, hanem alkalmanként egyéni, jól felfogott érdek is, amely jelen ügyben 13 TMRSZ tag esetében, több mint tízmillió forintot hozott vissza a konyhára.

Ezek az ügyek azok, amely miatt egy idő után sokan megharagudtak a TMRSZ-re és annak tisztségviselőire. Mint ez az eset is bizonyítja, a szakszervezetiség, a hiteles és a munkavállalók érdekét elsődlegesen szem előtt tartó valódi érdekképviselet útjáról nem tért le a TMRSZ, még akkor sem, ha főtitkárunkat tömlöcben tartják fogva egy gyalázatos, a jogállamiságra nyomokban sem emlékeztető koncepciós és többszörösen törvénytelen eljárásból kifolyólag.

Mind az ilyen pernyeréseket, mind pedig az egyre örvendetesebb pozitív érdeklődést szakszervezetünk irányába, politikai fogolyként bebörtönzött főtitkárunknak, Szima Juditnak ajánljuk, bízva abban, hogy mindezeket látva és hallva, plusz erőt tudunk neki adni ahhoz, hogy kibírja amíg véget ér a sötétség, ami – tudjuk jól – sohasem tart örökké.

TMRSZ

Szólj hozzá