Mese az illúzióról és egy elhazudott, elcsalt rendszerváltásról
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, volt egyszer egy Meseország. Meseország kommunista parlamentjének illuzionistái egyszer csak megvilágosodtak és azt mondták a népnek, hogy rendszerváltás lesz, arra szükség van és nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik.
Meseország ellenzékinek mondott kerekasztala összeült és megtárgyalta, hogy milyen sarkalatos törvények rakhatják le egy demokrácia alapjogait. Az illuzionisták ebbe a körbe belevették az egyesülési jogot is, amelynek a beterjesztése során ilyeneket találtak a nép, az istenadta nép elé tárni.
Az egyesülési jog tartalmát tekintve olyan szabadságjog, amely alapján – az alkotmányos rend tiszteletben tartásával – politikai, érdekképviseleti, kulturális és egyéb célok érdekében szervezett közösségek hozhatók létre és működtethetők. Az egyesülési jog az alapja tehát a társadalom különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződésének, az önkéntes alapon létrejövő, szervezett társadalmi közösségek működésének.
Egy adott társadalomban az egyesülés szabadságának tényleges mértéke az emberi szabadságnak és a társadalom demokratizmusának alapvető jellemzője. Az egyesülés szabadsága a népszuverenitásból ered, tehát az egyesülés szabadságának korlátozása nem egyszerűen egy szabadságjog korlátozását, hanem a népszuverenitás, a demokrácia korlátozását jelenti.
De ez még nem volt elég. Meseország illuzionistái még ilyeneket is előadtak:
A társadalmi szervezetek autonómiájának követelményével összhangban a Javaslat a társadalmi szervezetek szervezeti rendjével, alapszabályával kapcsolatban csak azokat az alapvető követelményeket szabályozza, melyek elengedhetetlenek a jogi személlyé váláshoz, illetőleg amelyek biztosítékul szolgálnak a társadalmi szervezet önkormányzati elven alapuló demokratikus működéséhez. ….
Általános elv, hogy a társadalmi szervezetek önkormányzatára figyelemmel a belső vitáikba az állam nem avatkozik be.
…
Az ügyészség általános törvényességi felügyeleti jogkörében nem vizsgálhatja a társadalmi szervezet működésének a racionalitását, jogköre kizárólag a működés törvényességének – ideértve az alapszabálynak megfelelő működést is – ellenőrzésére terjed ki.
Nos, Meseország parlamentje elindult a rendszerváltozás útján, amelynek egyik sarkalatos pontja volt ez a törvény a maga alapjával, mint a demokrácia egyik sarkalatos törvényével.
1989 óta eltelt 22 év, amikor is 2011. januárjában a Somogy Megyei Főügyészség határozatot hozott a fenti illuzionista előadások – mint törvény indokolások – kapcsán és elhajtották azokat az okvetetlenkedő és rosszindulatú beadványozókat, akik a TMRSZ gazdálkodásának jogszerűségét kérdőjelezték meg. A Somogy Megyei Főügyészség olyanokat írt le, hogy a TMRSZ jogszerűen működik, döntéseit az arra jogosult fórumai hozták és célszerűségi vizsgálatokat az ügyészség nem vizsgálható.
Eltelt 3-4 hónap és ugyanez a szakszervezet tiltakozó rendvédelmisek ezreit vitte ki több alkalommal az utcára szerzett jogai védelmében, mivel Meseország illuzionistáinak jobboldali zászlóvivői azt mondták, hogy ingyenélő Kádárhuszárok és fűben lapító rendvédelmi szakszervezetek addig biztosított jogait ők márpedig el fogják venni, mert az úgy igazságos Meseországban. Úgy döntöttek, hogy inkább futballstadionokat és részvényeket kell venni költségvetési pénzekből, nem pedig szolgálati nyugdíjjogosultságot életerős embereknek nyugdíjat fizetni.
A TMRSZ tiltakozásának visszhangja egyre hangosabb lett, ezért 2011. június elején a Somogy Megyei Főügyészség a januári határozatában foglaltakkal szemben „meggondolta” magát. A szakszervezet székhelyén a szakszervezet döntéshozó fórumai előzetesen meg utólagosan is határozatok sorát hozta, hogy a szakszervezet székhelye, és központja ugyanott marad, mint ahol azt az alapításakor meghatározta 50 fő alapító tag. Csak éppen ezidőtájt a szakszervezet tagsága már több ezer főre duzzadt és ezeknek az embereknek az ügyes bajso dolgait ezidőtájt több mint 10 fő munkavállaló látta el a szakszervezet székhelyén, központjában.
A beruházásra a szakszervezet önerejéből kerített sort, az ezzel kapcsolatos bonyolítást a szervezet első számú vezetője végezte. A beruházás több hónapig tartott és mintegy 20 millió forintba került. A beruházás menete közben a székhely, a központ zavartalanul üzemelt, ott bármelyik tag azt figyelemmel kísérhette, illetve a szokásos fórumokon a főtitkár a tájékoztatást megadta, amelyet minden esetben az illetékes döntéshozó fórumok el is fogadtak.
A székhely újjávarázsolva és büszkén hirdette, hogy a TMRSZ önerőből, állami juttatások nélkül, banki hitel igénybevétele nélkül került felújításra és eközben még arra is maradt erőforrás, hogy hetente tiltakozásokat szervezzen, hogy havi szinten milliós nagyságrendben krízishelyzetbe került rendőrségi munkavállalóknak segélyt nyújtson.
A Somogy Megyei Főügyészeknek kapóra jött T.Enikő, aki feljelentésében azt állította, hogy a főtitkár a tagság tudta nélkül újjíttatta fel a házát és ez szerinte bűncselekmény.
Meseország Somogy Megyei ügyészei elfelejtvén január határozatukat és figyelmen kívül hagyva kenyéradó illuzionistái 1989-től 2011-ig érvényes útmutatását, miszerint a szakszervezet belügyeihez az államnak semmi köze, mégis elkezdték vizsgálni, hogy a beruházás során melyik szobába került klíma, melyik falat mikor vakolták, melyik ablakot mikor cserélték, melyik pergola miből és milyen célra épült, ott tényleg dohányoznak e munkaközi szünetben a munkavállalók és ehhez hasonlatos kérdéseket kezdtek szakértővel vizsgáltatni, miután T.Enikő szavára ugorva őrizetbe vették a TMRSZ főtitkárát.
T.Enikő volt az ügyészség részére feladatot meghatározó személy.T. Enikő azt mondta, hogy a főtitkár bűncselekményt követett el ezért a Somogy Megyei ügyészek a fejükhöz kaptak, hogy jé, tényleg. A szakszervezet beruházása már nem is belügy, hanem közügy, mert T. Enikő nekik megaztmondta,
Az eljárás kezdete óta a TMRSZ, mint sértett – és nem Szima Judit mondta ezt, mint főtitkár, hanem a bíróság által elfogadottan nyilatkozattételre jogosult sértetti képviselő, aki nem Szima Judit volt személyében – több alkalommal is kinyilvánította, hogy a beruházást a saját belügyeként kezelve mindent szabályszerűnek és jogosnak tekintett. A „sértett” TMRSZ tehát azt mondja, hogy nem sértett, de a Somogy Megyei Főügyészség azt mondja, hogy dede, debizony sértett vagy, nem érdekel, hogy Te erről mit mondasz.
Holnap lehet, hogy az ügyészség egy házaspár férfi tagját foga letartóztatni, mondván megerőszakolta a feleségét, mert a szomszéd Mari néni hallotta, ahogy hangosan jajgat és különben is látta, hogy utána a felség kócos hajjal rágyújtott egy cigire. Letartóztatják a férjet nemi erőszak vádjával és a feleségre azt mondják, hogy ő a sértett. A feleség hiába mondja, hogy minden nap nagyokat szeretkeznek a férjével és szó sincs megerőszakolásról, az ügyészség váltig állítja, hogy de bizony erőszak volt, mert a koronatanú Mari néni azt mondja. Szakértő is megvizsgálta a hálószobát és megállapította, hogy nyikorog az ágy, foltosak a lepedők sőt még titkosszolgálati jelentés is van a telefonlehallgatásról, ahogy a férj a megerőszakolás közben durva és obszcén szavakat kiáltoz, a feleség pedig hallhatóan szenved, mert nagyokat nyög és jajgat, hogy jajjistenem.
A Somogy Megyei Főügyészség marinénije T.Enikő koronatanú, aki meg van győződve arról, hogy a beruházás során Szima Judit elsikkasztotta a TMRSZ pénzét. A feleség – jelen esetben a TMRSZ Kongresszusa, Küldöttértekezlete – határozatok sorát hozta, hogy a beruházás célszerű és szükséges volt, szó sincs visszaélésről. Sőt a TMRSZ mint „sértett” bíróság által elfogadott sértetti képviselője a per során végig mondja, hogy nem tekinti magát sértettnek a TMRSZ, illetve az „utolsó szó jogán” a sértett által elmondani kívánt álláspont kifejtését a pervezető bíró folyamatosan megszakítja, mondván, hogy ez nem tartozik az ügyhöz, a sértetti képviselő ne védői beszédet mondjon.
A „megerőszakolt feleség” teóriáját az I. fokon eljáró bíróság bizonyítottnak látja Mari néni koronatanú elmondása, a kirendelt szakértő véleménye, a foltos lepedők és a nyikorgó elhasznált franciaágy lábakra, valamint a titkosszolgálati hangfelvételekre hivatkozva, ezért aztán a férjet 122 rendbeli nemi erőszak bűncselekmény elkövetésében bűnösnek mondja ki és ezért őt 3 év börtönben letöltendő büntetésre ítéli. A feleség zokog, hogy de ő szereti a férjét, őt nem erőszakolta meg a férje, de ez már senkit nem érdekel. Az MTI, a Magyar Hírlap és eszmetársai hozzák le a címeket 3 év börtönt kapott a feleségét megerőszakoló férj, az ítélet még nem jogerős.
A fenti előszó TMRSZ-re vonatkozó része tényeken alapul és az ehhez vett feleségerőszakolás a szemléltetés célját szolgálja, mert ez alapján bármelyikünk szomszédjában lakhat olyan Marinéni akit koronatanúként kezelve bárkit – hangsúlyozzuk bárkit – bűnözőnek lehet minősíttetni, mert mindig van olyan ügyész és mindig találni olyan bírót aki ezt nem csupán jogosnak, hanem emberséges döntésnek is értékeli saját belső értékrendje alapján is. A lánc, és a jutalomfalat pedig csupán mindezek járulékos de elviselhető nehézsége, hiszen ők őrzők, és köztisztelet övezi őket.
A férj pedig a rendszer ellensége, ezért jogszerűen pusztuljon, ugyanúgy mint elődei 1956 után.
Meseország 2015.
Az ezzel kapcsolatos utolsó szó jogán elmondottak: (V. rész itt letölthető)
Előzmények:
http://www.tmrsz.hu/2015/06/18/i-fokon-eliteltek-szima-juditot-mint-szakszervezeti-vezetot-4-resz/
http://www.tmrsz.hu/2015/06/17/i-fokon-eliteltek-szima-juditot-mint-szakszervezeti-vezetot-3-resz/
http://www.tmrsz.hu/2015/06/16/i-fokon-eliteltek-szima-juditot-mint-szakszervezeti-vezetot-2-resz/
http://www.tmrsz.hu/2015/06/15/i-fokon-eliteltek-szima-juditot-mint-szakszervezeti-vezetot/
http://www.tmrsz.hu/2015/06/17/igazsagot-a-tmrsznek-igazsagot-szima-juditnak/
http://www.tmrsz.hu/2015/06/18/a-jelenlegi-politikai-hatalom-szemeben-szalkak-vagyunk/