Két cikk, kommentár nélkül

A Népszava online és a Barikád.hu oldalán jelent meg a szakszervezetünkkel kapcsolatos írás. Ezeket olvashatjátok az alábbiakban.

NÉPSZAVA
 
Tettrekész antiszemitizmus – szakszervezeti hátszéllel

 

Bujtogatásért áll Fővárosi Bíróság katonai tanácsa elé a legkisebb rendőr-érdekképviselet főtitkára

 
Hamarosan megkezdődik a bujtogatással vádolt Szima Judit büntetőpere – értesült a Népszava. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkára ellen a Budapesti Katonai Ügyészség emelt vádat. A szakszervezet közelében ténykedő egykori rendőr-pszichológus, Posta Imre pedig folyamatosan súlyos antiszemita kijelentésekkel hívja fel magára figyelmet.
 

 
 
 
www.barikad.hu
 
 
 

Szembeszállt a túlerővel – Exkluzív interjú Szima Judittal, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet főtitkárával

 

Március 15-e közeledtével feltűnő módon éles hangú kritikák fogalmazódtak meg a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ) és annak főtitkára ellen az utóbbi napokban. Előbb a 168 óra hetilap, majd a mai napon a Népszava jelentetett meg terjedelmes cikket, támadva a tettrekészeket, és annak vezetőjét. A TMRSZ az egyetlen olyan Rendőrségen belül működő szakszervezet jelenleg, amely markáns, és tisztességes módon felemelte a szavát a Gergényi-Bene nevével fémjelzett 2006. őszi események rendőri visszásságai ellen. A TMRSZ főtitkára, Szima Judit ellen büntetőeljárás is indult annak kapcsán, hogy kritizálta a rendőrségen belül kialakult áldatlan állapotokat. Mindezek apropója kapcsán kerestük meg Szima Juditot, hogy a barikád olvasóit első kézből tudjuk tájékoztatni a TMRSZ körül kialakult helyzetről.

– Főtitkár Asszony! Mi ennek az önök ellen megnyilvánuló dühödt, már-már ellenséges hangvételű támadás-sorozatnak a valós háttere?

– Köszönöm a meghívást, tisztelettel köszöntöm a kedves olvasókat. Akkor rögtön kezdeném is az elején, hogy honnan jöttünk és merre is tart ez a ma már országosan ismert szervezet, amelynek van szerencsém a főtitkára lenni. Elöljáróban azzal kezdeném, hogy a jelenlegi helyzet egyenes következménye a rendszerváltás hibáinak. A Horn kormány 1994-ben történt hivatalba lépése idején fogadták el a rendőrök szolgálati törvényét. Ekkor 1996-ot írtunk, javában zajlott a privatizáció, és mint utólag ma már tudni lehet, a különböző zavaros gazdasági helyzetekben néhányan a régi nómenklatúra tagjai közül jelentős magánvagyonra tettek szert. Ebben az időben volt egy olyan szolgálati törvénye a rendőrségnek, amely egy sor jelentős kedvezményt tartalmazott. Az akkori politikai-gazdasági elit számára egy jól megbecsült rendőrség az elemi érdeke volt, hiszen a politikai stabilizáció még alig pár éves volt csupán. Teltek az évek, és kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy a rendszerváltásnak nagyon sok elhibázott momentuma volt, amelyek hosszú távon az egész ország teherbíró képességét fogják megterhelni. Az igazságtalanságok egyik alapja a társadalom végletes polarizációja mind gazdasági, mind politikai tekintetben. Ugyanakkor ennek a kritizált rendszernek egyik alap pillére a rendőrség. A Rendőrséget pedig egyre inkább nyilvánvalóan át és átjárja a politika. A rendszerváltás során minden egyes alkalommal, folyamatosan párttag miniszterei voltak a belügynek, vagy most éppen a rendészeti minisztériumnak. Ennek nyilvánvaló következménye, hogy a rendőrség vezetőinek a kiválasztásába is döntő beleszólása van a mindenkori kormánynak és a kormányt alkotó pártoknak.

– Ezzel az emberek többsége tisztában is van. Mi ezzel a probléma?

– A probléma ott kezdődik, hogy ha a kormányt alkotó pártoknak döntő befolyása van a rendőrség vezetőinek a kiválasztására, az minden esetben a szakmaiság rovására ment eddig. A rendőrségnek párt semlegesnek kell maradnia. Látszólag az is, de a valóság teljesen más. Ez a 2006. őszi eseményekkor már meg is mutatkozott. Óriási probléma a rendőrségen belül az, hogy a rendőri vezetők többsége – tisztelet a kivételnek – szakmailag nem éppen a legoptimálisabb személyi megoldás következményeként foglalta el vezetői székét, hogy diplomatikusan fejezzem ki magam.

– A TMRSZ miért foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a rendőri vezetők kiválasztása pártpolitikai szempontok alapján történik?

– A TMRSZ főtitkáraként úgy gondolom, hogy ez nagyon nagy veszélyt rejt magában. A rendőrség vezetőinek minden esetben a vonatkozó jogszabályi előírások, és a rendőri esküjük szellemében kellene ténykedniük. Más nem befolyásolhatná őket a munkájuk során. Azonban a rendőri vezetői kiválasztás utóbbi évtizedben tapasztalt visszásságai és nem utolsósorban a Fidesz kormányzása alatt meghozott azon jogszabályi rendelkezés, hogy a rendőri vezető indokolás nélkül felállítható a székéből összességében a rendőri szakmaiság elsorvadását indította el. Ehhez hozzájárul, hogy a rendőri vezetőket a magyarországi átlaghoz képest rendkívül busás módon javadalmazzák. Tehát ha egy döntési dilemma előtt áll a rendőri vezető, hogy milyen döntést hozzon, emberileg érthető módon olyan döntést fog hozni, amely az őt pozícióban tartó erőknek kedvez. Ez sok esetben a szakmai kérdések, a szakmai tisztesség erőteljes háttérbe szorulását eredményezheti. Emberileg valahol érthető a gerinc hajlítása, de nekünk szakmailag és az érdekvédelem vonatkozásában ez ellen mindenképpen szót kell emelnünk.

– Mi történik akkor, ha a TMRSZ szót emel a rendőri visszásságok ellen?

– Nagyon kemény, de nemes küzdelem a túlerő ellen. A túlerő alatt itt nem csupán a kritizált rendőri vezetők reakcióit és eszköztárát értem, hanem az ügyészségek, és egyes médiák ellenreakcióit is.

– Mondana erre konkrétumokat?

– Természetesen. Azonban szeretném azt is közölni, hogy az emberek többségének – és ebben a rendőrség személyi állománya sem különbözik az emberek többségétől – elemi erejű igénye van az igazságtalanságok elleni küzdelemre. Az emberek éheznek az igazságra, a jó szóra, és tisztességes helytállást várnak el a szakszervezetektől is. Mindent elmond az a tény, hogy ma a TMRSZ-nek már közel 5000 fős aktív állományú rendőr tagja van, létszámunk minden hónapban jelentősen nő, míg a rendőrségen belül működő többi szakszervezet létszáma egyre csökken. Van olyan szakszervezet, aki egy hónap alatt 1400 fős aktív létszámot veszített. Hogy a kérdésére válaszoljak, konkrétum hogy a tisztségviselőinket a munkáltatók lépten-nyomon akadályozzák, jogos járandóságaikban megrövidítik, különböző eljárásokat indítanak ellenük. Ezekért perelnünk kell és meg is fogjuk nyerni ezeket a pereket.

– Miért nem a saját példáját hozta fel, hogy milyen ellenreakciókat kell elszenvednie a munkáltatójától?

– Számomra fontos, hogy tisztségviselő társaimat megemlítsem, azokat, akik nap mint nap bátran, tisztességgel helytállnak, kockáztatva a családjuk egzisztenciális helyzetét is. Ezzel is jelezném, hogy nem vagyok egyedül, munkánk eredménye csapatmunka.

– A barikád.hu olvasóit azonban érdekli ez is, kérem, vázolja néhány mondatban az Ön ellen folyó, az ötvenes éveket idéző koncepciós eljárás lényegét.

– Köszönöm, hogy ezt nem nekem kellett így megfogalmaznom. A vád ellenem bujtogatás, amely az általam elkövetett „cselekményt” vizsgálva egy jól működő demokráciában teljesen elképzelhetetlen lenne. Azért lenne elképzelhetetlen, mert én nem a bujtogatás szándékával fogalmaztam meg a kritikai jellegű és bizonyítékokkal alátámasztható „diagnózisunkat”, hanem azért mert mióta az eszemet tudom, számomra az nem valósít meg bűncselekményt, ha valaki elmondja az igazat. Az meg igen érdekes lenne, ha egy szakszervezeti vezetőt csuknának börtönbe, mert teszi a dolgát és a kollegáit nyomasztó gondokat, problémákat felszínre hozza. Bízom benne, hogy ezt majd a bíróság is így fogja megítélni, ha mégsem, akkor is, és azt követően is egyenes gerincem marad és bárkinek a szemébe merek nézni.

– A TMRSZ-nek a rendőrségi anomáliákat kritizáló, megalkuvás nélküli küzdelmét magunk is tapasztaljuk, időnként élvezettel olvassuk azokat az írásokat a TMRSZ honlapján (www.tmrsz.hu) ahol olyan összefüggésekre világítanak rá, amellyel jobban meg lehet érteni az utca rendőrét nyomasztó gondokat, problémákat, a rendőri hivatással járó lemondásokat és a társadalom egyes rétegeivel szembeni időnkénti konfrontációkat is. Mit kíván tenni a TMRSZ azért, hogy a társadalom az eddigieknél jobban elfogadja, és jobban megbecsülje a rendőri állományt?

– Ez a legnehezebb és legnemesebb feladat. Egy szakmaiatlan vezetésű, hibát hibára halmozó, a statisztikai manipulációk bűvöletében élő és az állampolgárok által a rendőrség tehetetlenségét tapasztaló közegben hatalmas kihívások várnak egy tettrekész szakszervezetre. Kezdve onnan, hogy először is egy magabiztos, szakmaiságnak alárendelt, megbecsült és tisztességes derékhadat kell kialakítani a rendőrségen belül. Az nem megoldás, hogy félanalfabéta személyeket gyorstalpaló tanfolyamra beíratunk és fegyvert nyomunk a kezükbe, mert azzal csak a káosz és a zűrzavar nőhet. Aki mást mond ezzel kapcsolatban, az hazudik, hogy egy nem éppen klasszikus, hanem inkább hírhedt személyt idézzek. A rendőri hivatással szembeni fokozott követelményeket a legalacsonyabb beosztástól kezdve az országos rendőrfőkapitányig bezárólag a lehető legkomolyabban és legszigorúbban meg kell követelni. Ezt az elvárást és megfelelést pedig el kell ismerni és itt nem csupán az illetményrendszer tarthatatlanságának az orvoslását értem, hanem a főnök-beosztott viszonylatban mára már szinte ismeretlen fogalommá vált bajtársiasság újbóli kialakítását, valamint a rendőrség jelenléte infrastrukturális feltételeinek a biztosítását is.

– Megmagyarázná mit ért főnök-beosztott bajtársiasságon?

– Azt értem ez alatt, hogy a rendőri vezetők mintegy földesúrként tekintenek a jobbágysorban tartott beosztotti állományra. Ítélkeznek felettük, pár éves rendőri múlttal rendelkező vezetők mondják ki huszonéves szolgálati múlttal rendelkező rendőrökre, hogy méltatlanok-e a rendőri hivatásra. Aztán beülnek részegen az autóba, és ittasan karamboloznak mozdonnyal vagy éppen az árokba hajtanak. A bajtársiasság velejárója az is, hogy nem irodai huszárokként mondják meg a járőrnek, hogy hogyan kell dolgozni, hanem időnként ők maguk is kimennek és hoznak annyi bírságcédulát, mint amennyit minden szolgálatban elvárnak számszerűleg a rendőrtől. Aztán az sem bajtársias magatartás, hogy amikor kinn az utcán a rendet kell fenntartani, akkor egy földalatti lyukba behúzódnak a milliós fizetésekkel eltartott tábornokok és onnan osztogatják a parancsot, ahelyett, hogy odaállnának az állomány élére, vagy velük egy sorba és személyes példamutatással járnának el. Sajnos a jelenlegi rendőri vezetői állomány többsége erre szakmailag és emberileg is alkalmatlan. Teljesen más az, amit mondanak és más a valóság. Milyen magatartás az például, hogy az országos rendőrfőkapitánnyal tárgyalok, kifejezi együttműködési szándékát, majd a következő héten büntetőfeljelentést tesz ellenem, azért mert a valós helyzetet értékeltem egy sajtótájékoztató kapcsán? Ha az ország első számú rendőrének kinevezett egykori tanácselnök szavát adja arra, hogy a Teve utcai székházban lévő tisztségviselőnk továbbra is ugyanott dolgozhat, akkor alig egy év után miért törekszik arra, hogy saját adott szavával ellentétben a TMRSZ tisztségviselőjét eltávolítassa a Rendőrség központjából? Milyen munkahely az, ahol a szakszervezeteket a munkáltató elszeparálja, eltávolítja a munkavállalóktól? Ezt is értem a bajtársiasság alatt.

– Milyen egyéb törekvéseik vannak a rendőrség jobb társadalmi elfogadottságáért?

– A jelenlegi politikai pártok mindegyike fontosnak tartja a rendőrség megerősítését. Igaz ezen pártok többsége felelős a rendőrség jelenlegi helyzetéért. Mégis, most divatos azt mondani, hogy rendet teremtenek. Létbiztonság, közbiztonság. Ismerős jelszavak, még választást is lehetett ezekkel a szólamokkal nyerni. Amikor azonban a tettekre van szükség, akkor jön a verkli, nincs pénz, honnan vegyük el. Ez ellen ekkor már nem nagyon lehet tenni, ezért a TMRSZ elébe megy ezeknek az ismert kibúvóknak. Színvallásra akarjuk késztetni a politikai pártokat, ezért a közelmúltban együttműködési megállapodás tervezetet terjesztettünk a parlamenti pártok vezetőihez, valamint a közvélemény kutatások szerint a Parlamentbe bejutó Jobbik Magyarországért Párt vezetőjéhez. Ugyanazt a tervezetet kapta meg mind a 6 párt. Kíváncsian várjuk, hogy a TMRSZ megoldási javaslataira hány párt fog pozitívan reagálni és hányan fogadják el a munkavállalói érdekvédelem és rendészet területén kifejtett törekvésünket, elvárásunkat. Nem elhanyagolható szempont, hogy a TMRSZ mögött jelentős társadalmi támogatottság áll, ismertségünk túlzás nélkül országosnak mondható.

– Ezt az együttműködési megállapodás-tervezetet tehát elküldték a jelenlegi kormánypártnak, az SZDSZ-nek és az MDF-nek is?

– Igen. Éppen azért, hogy mi lesz rá a reakciójuk. Nincsenek illúzióink. A levelet a tervezettel múlt héten postáztuk valamennyi pártnak egyidőben. A 168 óra következő számában már jött a rasszistázás, nácizás. Ma a Népszava minősített minket antiszemitának, tehát úgy gondolom, hogy a levelek célba értek és a megbízott személyek abban a pillanatban, ahogy megkapták a parancsot, tollat ragadtak és indult a mocskoló hadjárat ellenünk. Már megszoktuk. Ha egyébként azt veszem alapul, hogy a Népszava és a 168 óra című lapok élesen kirohantak ellenünk, ezt mindenképpen pozitív visszaigazolásnak értékelem, annak, hogy jól tesszük a dolgunkat.

– Ha már az együttműködési tervezetét említette. Lát rá reális esélyt, hogy azt valamelyik címzett bármelyik programjában is megjeleníti, ilyen mértékű médiatámadás mellett?

– Nézze. A TMRSZ, mint szervezet, szögezzük le, hogy nem antiszemita. Egyrészt nem ellenőrizzük tagjaink pedigréjét. Másrészt pedig személy szerint nekem is nagyon sok zsidó identitású barátom van, roma úgyszintén. A barátaimat nem a vallásuk, vagy a bőrszínük alapján szelektálom és ezzel közvetlen munkatársaim ugyanígy vannak. Viszont a barátaim mindegyik tisztességes, dolgozó, és nem utolsósorban magyar embernek vallja magát és én is annak tekintem őket. Akkor, viszont ha tisztességtelen, mások jogait tipró, élősködésre hajlamos személlyel kereszteződik az utam, ott bizony konfrontáció alakul ki, mert az ilyen visszásságokat nem lehet szó nélkül hagyni, akkor sem ha az illető történetesen ilyen, vagy olyan felekezet, ilyen vagy olyan rassznak a tagja. Ezek másodlagos tulajdonságai az illetőnek, sokszor észre sem venné az ember. Azonban ezen emberek sok esetben a tisztességtelen, jogellenes magatartásuk iránti kritikát már úgy fogalmazzák meg, hogy a kritika őket ebbéli személyes tulajdonságaik miatt érte, vagy éri. Én magyar vagyok, és fogalmam sincs, hogy milyen etnikai összetételű felmenőim voltak. Nekem egy mércém van, aminek a mértékegységét gerincben határoztam meg. Bízom benne, lesz olyan párt a tervezetünket tanulmányozva, amelyik a kezdeményezésünk mellé fog állni és fontos nemzeti kérdésnek tartja azt, hogy erős, tisztességes és a magyar nemzet érdekeinek alárendelt rendőrsége legyen az országnak. Nem árulok el vele sokat eddig már három címzettől kaptunk vissza puhatolózó visszajelzéseket, úgyhogy igazán bízom abban, hogy végre a fontosságának megfelelő megbecsültséget fog kapni a rendőrség rövid időn belül.

– Kedves Szima Judit! Munkájukhoz további jó egészséget és kitartást kívánok!

– Köszönöm a lehetőséget a megnyilvánulásra.

 

G.M.
barikád.hu

Forrás: Barikád.hu ( http://barikad.hu/node/25752 )

 

 

Kapcsolódó oldalak:

Népszava online – http://www.nepszava.hu

Barikád.hu – http://www.barikad.hu