Munkáltató a hazugságok hálójában, avagy bort isznak és vizet prédikálnak!
A TMRSZ a Legfelsőbb Bíróságon is pert nyert, amelyben immár végérvényesen, a munkáltató számára több vitatási lehetőséget nem adva a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy az ORFK jogsértő állapotot tart fenn közel 4 éve. Ezzel a jogsértő munkáltatói állásponttal az ORFK közel 4 éve diszkriminálja a TMRSZ-t, mivel többek között a munkaidő-kedvezmény központosítását sem hajtották végre, melyet folyamatosan kérünk az ORFK vezetőjétől.
Erre az LB döntésre az ORFK úgy reagált, hogy érthetetlen módon az ORFK Jogi Főosztályának vezetőjével írattatak egy levelet, melynek lényege, hogy amennyiben a munkaidő-kedvezmény központosításához a TMRSZ nem járul hozzá, úgy azt ha kell, akár bírói úton is, de kikényszerítik. Mondta ezt úgy az ORFK illetékes vezetője, hogy ezt a TMRSZ folyamatosan kérte és kéri!
Ismét bebizonyosodott, hogy az ORFK illetékes vezetői szavakban az együttműködésről nyilatkoznak, míg tetteik éppen ennek ellenkezőjét bizonyítják.
Érdekes módon a Magyar Gárdával kapcsolatos provokációval kapcsolatban, amikor feljelentést tettünk, akkor szembesültünk azzal, hogy állítólag nincsenek meg az eredeti dokumentumok. Az RSZVSZ még a Budapesti Katonai Ügyészségnek sem küldte meg azokat, arra való hivatkozással, hogy azt a rendőrséget felügyelő(???) Nemzetbiztonsági Hivatalnak küldte meg.
A Budapesti Katonai Ügyészség meg érdekes módon ezen meg sem lepődött, hogy semmiféle iratot nem adott ki részükre az RSZVSZ, hanem kurtán-furcsán az ügyet megszüntették bűncselekmény hiányában. A panaszunkat természetesen mint alaptalant elutasították. Tették ezt úgy, hogy teljesen nyilvánvaló az okirathamisítás ténye, hiszen a TMRSZ főtitkára nem írt alá semmi ehhez hasonlatos dokumentumot.
A TMRSZ főtitkárával szemben indult koncepciós eljárásról is bebizonyosodott az iratismertetés során az, amit régen sejtettünk, hogy tudnillik az ORFK együttműködési készsége abban merült ki, hogy feljelentést tett a TMRSZ főtitkára ellen. Igaz, hogy szó sincs elégedetlenség szításáról, hanem a bizonyítható tényeket – amelyek a Rendőrség morális züllésének lehetséges okait ismerteti – tárta a közvélemény elé a TMRSZ főtitkára, de úgy látszik ez inkább üldözendő cselekedet az ORFK vezetőjének álláspontja szerint, mint az, hogy a visszásságokat kivizsgáltassa és a nyilvánvalóan felelős személyek ellen a szükséges eljárásokat kezdeményezze.
Az ORFK jelenlegi vezetőjének, az a legnagyobb problémája a jelek szerint, ha valaki valós alapokon nyugvó kritikát merészel megfogalmazni, ugyanis a feltárt visszásságok egyikében sem indult vizsgálat az elkövetők felelősségre vonásának szándékával. Az ORFK vezetője úgy tűnik, csak akkor él a feljelentés eszközével, ha valaki szóvá teszi, hogy milyen visszásságok történnek a Rendőrségnél. Mi lehet ennek az oka? A választ a kedves olvasóra bízzuk.
Most a főtitkár elleni méltatlansági eljárás indításával tovább mérgesítette az ORFK vezetője a kialakult feszült helyzetet, amely úgyszintén sok mindennek értékelhető, de valós, a felek egyenjogúságán alapuló együttműködési készségnek semmiképpen. Mario Puzzo világsikerű könyvében van egy jelenet, amikor a maffiózó odateszi az üzletember elé az előre megfogalmazott szerződést és közli, hogy vagy az aláírása kerül a papírra, vagy az agyveleje.
Az ORFK-TMRSZ együttműködési megállapodás „előkészületei” kapcsán és a méltatlansági eljárás elrendelése kapcsán jutott e sorok írójának az eszébe e jelenet. Vajon miért? Ezt a választ is a kedves olvasóra bízzuk.
A Tolna Megyei rendőrfőkapitány határozata szerint Szima Judit r. alezredes, mint a TMRSZ főtitkára, a TMRSZ internetes honlapján több esetben olyan dokumentumokat tett közzé, amelyek a megfogalmazásuk alapján alkalmasak arra, hogy a katonák között az elöljárók, illetve általában a szolgálati rend vagy a fegyelem iránt elégedetlenséget keltsenek.
A Tolna megyei főkapitánynak saját erkölcsi mércéje szerint úgy látszik van erkölcsi alapja arra, hogy ilyen határozatot írjon alá, akkor, amikor az alárendeltek megsértésekor nem a vezető ellen járt el, hanem a beosztottakat helyezte alacsonyabb beosztásba. Jogerős bírói végzés bizonyítja azt, hogy hivatali helyzetével visszaélt, mint ahogy jelen esetben is az ellen a főtitkár ellen intéz támadást, aki a rendőri korrupció-gyanús eseteket, érthetetlen szakmai dilettantizmusról árulkodó történéseket nevén nevezi, vagy éppen nyilvánosságra hozza.
A TMRSZ vezetője közszereplőnek minősül és közszereplői minőségében fogalmaz meg bármilyen, a szakszervezet, illetve a Rendőrség működésével kapcsolatos jelenséget, akkor amikor azt szakszervezeti vezetőként teszi. A szakszervezeti vezetők a munkáltató mellérendeltségében vannak, nem függelmi, alá-fölé rendeltségi viszonyban, ezért a munkáltató egy szakszervezeti vezetőről nem mondhatja ki, hogy méltatlan-e a hivatására, hiszen tevékenysége a munkavállalói érdekképviselet lényegi ismérve. Még akkor sem mondhatja ezt ki, ha a XXI. század elején egyesek arra törekednek, hogy jogszerűnek láttatott, de valójában politikailag koncepciós eljárásban takarítsák el a Rendőrség kötelékéből azt a személyt, aki a megtisztulást, a Rendőrség megújulását valóban azzal kezdi, amivel kell, megpróbálja kisöpörni a minduntalan a haladást gátló szemetet, mert a szemét a renddel összeegyeztethetetlen. Vagy szemét van, vagy rend. A kettő egymással nem fér össze. A szemétben csak hasra esni lehet, de haladni előre nem. Ha rend lesz, akkor majd lehet haladni is.
A TMRSZ álláspontja az, hogy a rendőri vezetőkkel szemben az általánostól eltérő, annál szigorúbb szabályok vonatkoznak, fokozottabb erkölcsi, emberi és etikai elvárások fogalmazódnak meg, aminek eddigi ténykedésük tükrében sem a Tolna megyei RFK jelenlegi vezetője, sem az ORFK jelenlegi vezetője nem felel meg, ezért nyilvánvalóan indokolt szakmai alkalmasságuk illetékesek általi felülvizsgálata.
Dokumentumok:
Tolna MRFK vezetőjének levele az ORFK vezetőjéhez