a TMRSZ-t sajtóperbe vonó FRSZ lett teljes egészében pervesztes .
Mint arról bizonyára többen is értesültetek, a Független Rendőr Szakszervezet és annak főtitkára Pongó Géza sérelmezte a TMRSZ Rend-Őr c. szakszevezeti kiadványának 2007/3. számában megjelent írás 6 db állítását. Vélt sérelmük orvoslása miatt felperesként perelték a TMRSZ-t.
Az I. fokú eljárásban a TMRSZ lényegében pernyertes volt, azonban az I. fokon eljárt Tolna Megyei Bíróság az 5 db kereseti kérelem elutasítása mellett 1 db kereseti kérelmet jogosnak ismert el és marasztalta a TMRSZ alperest. Annak idején erről az FRSZ honlapján hetekig olvasható tudósítás jelent meg, miszerint a TMRSZ pert vesztett. Nem értettük már akkor sem az FRSZ korai örömujjongását, hiszen aki egy kicsit is járatos a jogban, az tisztában van azzal, hogy akinek igénye is van rá, örömujjongásának csak jogerős ítélet esetében van helye, azzal az óvatos felhanggal, hogy a Legfelsőb Bíróságon még mindig megfordulhat a jogkérdés elbírálása.
Természetesen, ahogy az várható volt, a II. fokon eljáró Pécsi Ítélőtábla a hatályos jogszabályi rendelkezések tükrében is helytálló, a fellebbezésünknek helyt adó módon teljes egészében elutasította – immár jogerősen – az FRSZ keresetét, elsődleges kereseti kérelmünknek való helyt adással.
Érdekes módon az FRSZ a teljes keresete elutasítását már hetekkel a jogerős ítélet írásba foglalása előtt sajátos jogértelmezéssel elkezdte kommunikálni, miszerint kérdésként tette fel, hogy a TMRSZ nem terjesztheti a Rend-Őr c.kiadványát.
Az FRSZ ismét elhamarkodott és téves jogértelmezést adott.
Szeretnénk utalni a Pécsi Ítélőtábla két – laikusok számára is egyértelmű – megfogalmazására, amelyek így hangzanak:
1. “A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az FRSZ,Pongó Géza keresetét teljes egészében elutasítja.”
2. “A felperesek FRSZ és Pongó Géza fellebbezése alaptalan, az alperes,TMRSZ fellebbezése alapos.
Mindezen túlmenően jogalkalmazási kérdés vonatkozásában is jelentős a Pécsi Ítélőtábla döntése, ugyanis kimondja, hogy a TMRSZ saját szerkesztésű Rend-Őr c. kiadványa nem szolgálhat sajtóper alapjául.
Logikai értelmezés síkján azonban még ezen is túlmutat az a jelentősége, hiszen a Btk. 213.§-a szerinti sajtórendészeti vétség tényállása a Btk. hatályba lépése óta tartalmában lényegében változatlan tényállást és annak szankcióját alkotta meg.
Természetesen van szabálysértési alakzata is ennek a magatartásnak, szintén pénzbüntetés szankcióval fenyegetve.
Álláspontunk szerint jogelméleti kérdés annak eldöntése, hogy az egyesülési jog alapján működő szakszervezetek önszerveződéséhez elengedhetetlenül szükséges információáramlást – ha azt írott formában kívánja a szakszervezet gyakorolni saját tagsága tájékoztatása céljából – akkor az ma lehet-e egyáltalán büntetőjogi kategória. Álláspontunk szerint nyilvánvalóan nem lehet, hiszen az egyesülési jog és annak gyakorlása alkotmányos alapjog. A gyakorlásba nyilvánvalóan az információáramlás, a tagság tájékoztatása is bele kell, hogy tartozzon.
Álláspontunk szerint a Btk. sajtórendészeti vétsége tényállása ennek a tükrében alkotmányossági aggályokat is felvet, ha a szakszervezetek kiadványának előállítása miatt a hatalomnak nem tetsző egyesüléseket ily módon is szankcionálni kívánnák.
A TMRSZ nem sajtóterméket, nem időszakos lapot állít elő, nincs nyereségérdekeltsége a kiadvány előállítása során. Lényegében a TMRSZ Rend-Őr c. kiadványa ugyanazt a funkciót tölti be, mint a különböző kampánycélokat szolgáló pártkiadványok, azzal a különbséggel, hogy nem kéretlenül, hanem saját tagságunk részére állítjuk elő a Rend-Őr c. kiadványunkat.
Amennyiben a TMRSZ mint szakszervezet kiadványát sajtótermékként kell bejegyeztetni, akkor érvényes ez a pártok szórólapjaitól kezdve egészen a több oldalas programfüzetekig bezáróan azon az alapon hogy azok papírra írt gondolatokat tartalmaznak. A TMRSZ nem sajtótevékenységet folytat a Rend-Őr kiadásával, hanem saját tagságát tájékoztatja az egyesülési jog alapján, alkotmányos alapjogával élve mind az előállító, mind a tagok tekintetében.
A sajtóról szóló törvény végrehajtási rendeletének (12/1986 MT rendelet, tehát ezt a jogot már a rendszerválás előtt is ismerte a magyar jogrend) 6.§ (2) bekezdése szerint: “Abban a kérdésben, hogy valamely sajtótermék bejelentési kötelezettség alá esik-e, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal állásfoglalása az irányadó.”
Erre figyelemmel a TMRSZ még az FRSZ sajtópere előtt a Kulturális Minisztériumhoz fordult, amelynek illetékese azt a tájékoztatást adta, hogy a szakszervezetek írásos kiadványa nem esik a sajtótevékenység fogalmi kritériuma alá.
A TMRSZ az FRSZ keresetének elutasítását megnyugvással vette tudomásul, ugyanakkor a fenti jogelméleti és tisztázatlan gyakorlati kérdés vonatkozásában a KÖH egyértelmű állásfoglalását fogjuk kérni, amelyről – ugyanúgy mint a TMRSZ pernyeréséről – oldalunkon beszámolunk.
A linkre kattintva elolvashatók az I. és a II. fokú ítéletek.