A TMRSZ a nyíregyházi titkáron keresztül megküldött tervezetet tanulmányozta és a rendőri korrupció megelőzésével kapcsolatos feladatokról szóló SZ-SZ-BMRFK főkapitányi intézkedés tervezetétre az alábbi észrevételt tesszük törvényes határidőn belül:
Szám: SZSZB-2/2008.
Hsz: számnélküli
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei RFK.
Vezetője
Nyíregyháza
Tisztelt Főkapitány Úr!
A TMRSZ a nyíregyházi titkáron keresztül megküldött tervezetet tanulmányozta és a rendőri korrupció megelőzésével kapcsolatos feladatokról szóló SZ-SZ-BMRFK főkapitányi intézkedés tervezetétre az alábbi észrevételt tesszük törvényes határidőn belül:
A tervezet koncepcionális elgondolása alapvetően jó, hiszen a Rendőrségen belüli személyi állománnyal szembeni alapvető követelmény, hogy tagjai minimálisan elvárható feddhetetlen életvitelük mellett a különböző munka-, megbízási- és egyéb jogviszonyból (továbbiakban együtt: másodállás) származó jövedelmük, illetve a másodállással kapcsolatos tevékenységük milyensége is megfeleljen a rendőri hivatással összeegyeztethető jellegnek.
A 4. pontban foglaltakkal kapcsolatban álláspontunk szerint meg kell jelölni azt a szervezeti egységet, vagy vezető beosztású személyt, akinek a hatáskörébe tartozik ez az ellenőrzési jogkör. Meg kell határozni azt is, hogy az ellenőrzésre jogosított szervezeti egység tagjainak, illetve vezetőjének ellenőrzését mely szervezeti egység végzi el.
A 3. és 6. pontokban foglaltakkal kapcsolatban több jogi és praktikussági aggály is megfogalmazódik. Az első és talán legfontosabb, hogy az ellenőrzések, illetve a nyilatkoztatások alapján készült iratokat hol és mely egység kezeli. Nyilvánvalóan nem lehet egy egységes nyilvántartási rendszert kialakítani, hiszen ennek jogszabályi előfeltétele hiányzik. A tervezetből kitűnően feltételezhetően egy adatbázis állna rendelkezésére a munkáltatónak, amelyre törvényi felhatalmazás nincs, ennél fogva amennyiben a tervezet alapján egy nyilvántartási rendszert kívánna a munkáltató felfektetni az jogosulatlan adatkezelésnek minősülne.
Ebből következően a dolgozók „indokolatlan” nyilatkoztatása – azaz abban az esetben is nyilatkozattételre kötelezés, ha egyébként nincs másodállása – komoly törvényességi aggályt vet fel, hiszen a jogszabályok annak a bejelentési kötelezettségét írják csupán elő, hogy másodállás esetén be kell jelenteni, illetve engedélyeztetni kell a más kereső foglalkozást. Ez a törvényi kötelezettség azonban nem egyenlő azzal, ami a tervezetben szerepel, hogy tudnillik a munkáltató okkal, vagy ok nélkül minden egyes dolgozót minden évben nyilatkoztat, ha van másodállása, ha nincs.
Alapvetően a dolgozónak egy bejelentési, előzetes engedélyeztetési kötelezettsége van a törvény erejénél fogva a Hszt. 65.§-a értelmében. Az egyéb jogviszonyokat rendező szolgálati törvények pedig még a Hszt-beli szabályozásnál is „enyhébb” követelményeket támasztanak a munkavállalóval szemben.
A Hszt. 65.§-a értelmében ugyanakkor bizonyos másodállásokat még csak engedélyeztetni sem kell.
A cégnyilvántartásban való ellenőrzéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy van egy nem hivatalos cégnyilvántartás, amelynek nincs díjfizetési vonzata. Ezt a Kormányzati Portál működteti, abban bárki kedvére böngészhet. Ugyanakkor, a tervezetből nem tűnik ki, hogy a közhitelességgel rendelkező cégnyilvántartában kell-e az ellenőrzést elvégezni (alkalmanként több ezer forintos nagyságrendű kiadási tételről van szó egy fő esetében), vagy pedig az ingyenes de nem közhiteles „kormányzati portálos” adatbázisban.
Alapvetően téves a tervezet abban a tekintetben, hogy nem kezeli külön a másodállást, mint tevékenységet a tulajdonosi jogok gyakorlásától. A tulajdonosi jogok gyakorlásához ugyanis csak abban az esetben „van köze” a munkáltatónak, ha a tulajdonolt, vagy résztulajdonolt cég elszámolási jogviszonyban van a munkáltatói szervezeti egységgel. Ebben az esetben pedig nem az a munkáltató dolga, hogy „ellenőrizgessen”, kinek, milyen tulajdoni része van egy cégben, hanem a jogköre arra korlátozódik: ügyeljen rá, hogy az illető személy ne tölthessen be olyan szolgálati beosztást, amelynek alapján elszámolási viszonyba kerülhet a „saját” cégével (tipikus példája az összeféhetetlenség ezen esetének a volt budapesti rendőrfőkapitány esete, aki saját cégével kötött ellenértékes szerződést, mint a szervezeti egység törvényes képviselője).
Egyéb esetekben a munkáltató kutakodása álláspontom szerint jogsértő, hiszen az életvitel ellenőrzése nem terjedhet ki arra, hogy a munkáltató minden egyes dolgozó vonatkozásában ellenőrzi azt, hogy kinek milyen tulajdoni része van különböző cégekben, hiszen ez körülbelül olyan kutakodás, mint hogy kinek milyen mosógépe, vagy televíziója van az otthonában.
A tervezet 7. pontjában foglaltakkal kapcsolatosan bárkinek lehetőségében áll vagyonosodási vizsgálatot kezdeményezni, erre külön belső normában intézkedni szükségtelen.
Rendkívül visszás a tervezet azon elgondolása, hogy a 8. pontban foglaltak szerint „a vezetés valamennyi szintjén kiemelt követelmény a korrupciós cselekmények megelőzése és felderítése.” Azért visszás, mert a vezetés valamennyi szintjével szemben nem csupán az ellenőrzéssel kapcsolatos feladataikat kell megfogalmazni, hanem a vezetés valamennyi szintjére is ki kell terjeszteni adott esetben az ellenőrzési kötelezettséget.
A „meglepetésszerű ellenőrzések” rendszerét álláspontunk szerint a „vezetés valamennyi szintjével” szemben is alkalmazni kell, hiszen nyilvánvaló, hogy ahol felvetődik a végrehajtói állomány esetében a korrupció előfordulásának lehetősége, ott a rendőri vezetés valamennyi szintjével kapcsolatban sem lehet kizárni a korrupciós jellegű, vagy a rendőri hivatással összeegyeztethetetlen életvitel lehetőségét. Köztudomású, hogy nem csupán volt alacsony beosztású határőröket értek tetten Bécsben lopáson, illetve Balassagyarmaton tetőcserepek és szerszámok eltulajdonítása közben, hanem időnként rendészeti vezetőkkel szemben is felmerül mind a korrupció (VIP börtönrészlegek igénybevétele lehetőségének adás-vétele például), mind a rendőri életvitellel összeegyeztethetetlen magatartás (ittasan totálkárosra tört szolgálati gépkocsik, közbotrányt okozó részeg rendőri vezetői magatartás például).
A tervezet 12.pontjában megfogalmazott elképzelés teljesen laikus szemléletet tükröz, hiszen az RSZVSZ-hez bárki fordulhat. Az RSZVSZ-hez fordulás jogát a rendőri szerv vezetője önmagának fenntarthatja ugyan egy belső normában, de ez nem zárja ki azt, hogy ha a bejelentéssel, vagy jelzéssel élni kívánó személy úgy látja célszerűnek, akkor közvetlenül fordulhasson – akár névtelenül is – az RSZVSZ vezetőjéhez, mert mondjuk adott esetben pont a közvetlen vezetőjével, vagy felettesével szemben merül fel a korrupció gyanúja. Ad aszurdum ugyanis még akár az is előfordulhat, hogy valaki azt látja igazoltnak, hogy a rendőri szerv vezetőjének kifogásolható életvitele, vagy korrupcióra utaló magatartása/vagyongyarapodása a vizsgálódásra okot adó körülmény. Nyilvánvaló, hogy ez esetben nem magához az érintett vezetőhöz fog fordulni a bejelentéssel élni kívánó személy.
A 13.a ponttal kapcsolatban javasolom az alábbi szövegszerű módosítást:
„Az MRFK szerveinél a korrupciós cselekményekkel kapcsolatos konkrét, személyre vagy személyekre utaló információkat minden szervezeti elem vezetője – a telefonon tett bejelentéseknél az ügyvezető – telefonon soron kívül jelentse nekem, távollétemben, a Rendészeti Igazgatónak és a Humánigazgatási Szolgálat Fegyelmi Alosztály Vezetőjének, kivéve, ha az információ az itt felsorolt vezetőkkel szemben – bele értve az MRFK vezetőjét is – fogalmazódik meg.”.
Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a megyei rendőr-főkapitányság, mint szervezeti egység állományába Főkapitány Úr és az ellenőrzésre, illetve az információk jelentési címzettjeiként megjelölt személyek is beletartoznak. Az is nyilvánvaló, hogy a bejelentések „célszemélyei” ezen személyek is lehetnek, hiszen potenciálisan nem lehet kizárni, hogy akár egy magas rangú rendőri vezetővel szemben is megfogalmazódhatnak akár korrupciós, akár a rendőri hivatással összeegyeztethetetlen életvitelre utaló adatok. Célszerű, hogy ez esetekben az érintettek ne előbb értesüljenek a velük szemben megfogalmazott aggályokról, illetve konkrét információkról, hanem az arra hivatott szervezeti egység.
A tervezet 15.d pontját fölösleges energiapazarlásnak tartom, nem beszélve arról, hogy jelentős végrehajtói rendőri erőt köt le. A rendőrség – mint szervezet –nem elsősorban azért van létrehozva, hogy saját tagjai ellenőrzésében ekkora volumenben vegyen részt a szervezet saját állománya. A rendőri szervek tagjaival szembeni ellenőrzésre arra hivatott szervezet van létrehozva országos hatáskörrel. A „belső elhárítás” ezen koncepciója a tervezetben jelentősen kontúrozott, „túldramatizált”, álláspontunk szerint feltehetően a szakmai tervezet előkészítőjének ezzel kapcsolatos korábbi tapasztalatai, vagy a koncepcionális elvárást megfogalmazó egyes vezetők korábbi tapasztalatai alapján. Álláspontunk szerint a rendőrség tagjai kiválasztása során kell rendkívül körültekintően eljárni, de rossz üzenete van a munkáltató részéről egy olyan tervezet kiadásának, miszerint a „bűnözőket a soraink között kell keresni”.
Álláspontunk szerint itt szó sincs a „mindenki magából indul ki” igazságáról, de rendkívül méltánytalannak tartjuk a végrehajtói állományra nézve a tervezet szakmai koncepcióját, amely azt tükrözi, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az egyik legfontosabb kérdés a rendőri korrupció visszaszorítása. Örömmel kaptuk meg Főkapitány Úr szakmai tervezetét, de még nagyobb örömmel vettük volna, ha a lakosság körében még a rendőri korrupciónál is nagyobb felháborodást okozó köztörvényes – és jellemzően nem a rendőrök által elkövetett – bűncselekmények megelőzése és felderítése érdekében is hasonló jellegű belső normatervezet koordinációjában vehetne részt a TMRSZ.
A tervezet 15.e. pontjában foglaltak ismételten a laikus hozzáértésről tanúskodó rendelkezést tartalmaz. Egyrészt rendkívül nagy erőt von el, ha szervezeti egységenként kötelező lesz a havonkénti 2-3 ellenőrzés. Ez jelentős rendőri erőt köt le arra, hogy a „belső elhárítás” a vezetői elvárásnak megfelelően működjön. Álláspontunk szerint illuzórikus az elvárás a tervezetben, hiszen sok esetben a közterületi (bűnügyi és közrendvédelmi) szakemberhiány pótlása lenne az elsődleges rendőri vezetői feladat. Információink szerint (67/2007. (XII.28.) IRM rendelet a megyében a megyei rendőr-főkapitányság, a 8 rendőrkapitányság és 6 határrendészeti kirendeltség működik. Ez 15 szervezeti egység. A tervezet előírja valamennyi rendőri vezetőnek az ellenőrzési kötelezettséget, továbbá nyilvánvaló, hogy az effektív ellenőrzéseket beosztott állományú személyekkel kívánják végrehajtatni, amely esetenként legalább 3 fő közreműködését igényli.
Álláspontunk szerint a „belső elhárítás” ilyen volumenű létrehozása szakmailag indokolatlan, és laikus elképzelést tükröz. További aggály, hogy a tervezet az ellenőrzések során sok esetben a bizonyíték beszerzését és tárolását kívánja meg. Kérdés, hogy milyen bizonyítékokról van szó, és kérdés, hogy milyen eljárás keretében szerzik be az ellenőrzők ezeket a bizonyítékokat? Erről a tervezetben rendelkezni szükséges, azzal, hogy bizonyos esetekben a bizonyítékok beszerzésének nagyon komoly, garanciális és törvényben szabályozott korlátai vannak. A tervezet ezt a jogszabályi környezetet látszólag teljesen figyelmen kívül hagyja, amely adott esetben – amennyiben a végrehajtás során törvénytelen bizonyíték beszerzését eredményezné – a bizonyíték súlytalansága mellett, hivatali visszaélés gyanúját alapozná meg, amennyiben a bizonyíték beszerzésének a törvényi előfeltételei hiányoznának (bírói vagy ügyészi engedély például).
További kérdés, hogy a tervezet 16. pontjában a vezetők ellenőrzési kötelezettségét ki ellenőrizheti?
A tervezet 19. pontjával kapcsolatos aggály: Ezt milyen felhatalmazás alapján végzi el az intézkedő rendőr? Illetve mi a teendő abban az esetben, ha az ellenőrzés alá vont hivatásos állományú személyben kétség merül fel az intézkedő rendőr rendőri mivoltát illetően? Ő is ellenőrizheti ezek alapján az intézkedő rendőr okmányának valódiságát?
A tervezet ezen elgondolása alapján ezek szerint a Főkapitány Úr nyílt paranccsal látja el a közterületen az ellenőrzési jogkörrel felruházott személyeket? Hiszen feltételezhető, hogy akik ellenőriznek, azok sem jelleges autóval, sem egyenruhával nem fognak rendelkezni adott esetben, legalábbis a tervezetből nem derül ki, hogy ilyenekkel a munkáltató ellátná az ellenőrzésre feljogosított állományt.
A 24. pontban leírt rendelkezés ki ellen irányul? Nyilvánvaló, hogy ha egy állampolgár hivatkozik például a megyei rendőrfőkapitánnyal való jó viszonyára, az nem lehet mentesítő körülmény az intézkedés alól való kibúvásra. A rendőr az intézkedése során a rendőri intézkedésre okot adó körülmény jellegét figyelembe véve a figyelmeztetéstől a helyszíni bírságoláson keresztül akár a szabálysértési, vagy büntetőfeljelentés megtételéig –mérlegelési jogkörében – eljárhat.
Mi alapján dönti el a munkáltató, hogy amikor valaki a főkapitánnyal való jó viszonyára hivatkozott, hogy a rendőr azért engedte őt el figyelmeztetéssel, mert a főkapitány jó ismerőse, vagy azért, mert az intézkedést befejezte és a figyelmeztetés alkalmazását elegendő súlyúnak ítélte a szakszerű intézkedés végrehajtásához?
Álláspontunk szerint azért is aggályos a tervezet ezen rendelkezése, mert a tervezet koncepciója szerint az ellenőrzési jogkörben leplezetten eljáró személyek adott esetben szándékosan is „provokálhatják” a rendőrt arra, hogy megússzák a rendőri intézkedést egy figyelmeztetéssel. Majd ezt követően várja a munkáltató a rendőri intézkedésről szóló jelentést, és ha az nem érkezik be, akkor eljárást lehet indítani a rendőr ellen? Rendkívül rossz mentalitást tükröző elképzelést fogalmaz meg a tervezet ezen pontja, hiszen ha a rendőr szabályszerűen jár el, de az intézkedés alá vont kezdeményezte, hogy „megússza” a büntetést, a rendőri vezetői ismerősére való hivatkozással, akkor a végén ha a rendőr ellen eljárást indít a munkáltató, akkor azzal a személlyel szemben is eljárást kell indítani, aki kezdeményezte az enyhébb bánásmódot, az ismerősre való hivatkozással.
A 28. pontban foglaltak esetében rendkívül aggályosnak tartjuk a tervezet előterjesztőjének az elgondolását. A Be. 278.§ (2) bek. ugyanis fő szabályként a bíróság hivatalos helyiségét határozza meg a tárgyalás helyeként. Amennyiben a kihelyezett tárgyalást kezdeményezi a munkáltató, az az ártatlanság vélelme tükrében még el nem ítélt terhelt személy megszégyenítésére alkalmas helyzetet teremt. Kérdésként merül fel, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nyomozó szerv hány esetben kezdeményezte eddig más, civil terheltek esetében a munkahelyen történő bírósági tárgyalást? A rendőri szerv ezen „kezdeményezési” kötelezettségének előírása, a bíróság hatáskörébe való befolyásolási kísérletet jelent tartalmában, amely rendkívül komoly szakmai és jogi aggályokat vet fel a tervezet előkészítőjének jogi ismereteit illetően. A Be. ezen szakaszában egy szó nincs arról, hogy a munkahelynek bármiféle kezdeményezési joga is lenne az ügyben. A munkahely egy esetleges büntetőeljárás során nem rendelkezik a fél jogállásával, se nem sértett, se nem terhelt, se nem vádhatóság. Erre figyelemmel indítvány tételi joga sincs. Amennyiben a munkáltatói jogkör gyakorlójának ténykedése alapján valamilyen oknál fogva a bíróság mégis úgy dönt, hogy kihelyezett tárgyalást fog tartani, az rendkívül aggályos, mert amennyiben felmentő ítélet fog születni, nyilvánvalóan felvetődik a kihelyzett tárgyalást kezdeményező rendőr büntetőjogi és fegyelmi felelőssége, azzal egyetemben aki ezzel kapcsolatban számára kötelezettséget határozott meg (a tervezet kiadója jelen esetben).
Diktatórikus pártállami időket idéző mentalitást tükröz az állomány még el nem ítélt tagjának ezen megszégyenítő eljárásra utasító rendelkezése a tervezetben, amelynek kihirdetése esetén – amennyiben az első felmentő ítélet meg fog születni egy „korrupciós” ügyben – büntetőfeljelentés megtételét helyezzük kilátásba az érintett rendőri vezetők terhére.
Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a tervezet 18.pontjában foglaltakkal ellentétben – amely a parancsnoki gondoskodás rendkívül méltányos és magasztos elvárását tartalmazza – alig tíz rendelkezéssel arrébb a parancsnoki „gondoskodás keretében” egy még el nem ítélt ember esetében sárba kívánja tiporni a rendőrségi dolgozó önbecsülését, emberi tartását, saját munkatársai előtt, anélkül, hogy az adott személyt elítélték volna jogerősen. Felhívom Főkapitány Úr figyelmét arra, hogy a nyilvános megszégyenítés eszközét még a jogerősen elítélt személyek esetében sem tartalmazza a hatályos magyar jogrend. Nincs kaloda, nincs leköpködés és nincs pellengérre állítás sem. Tény, hogy esetenként erre manapság már szükség mutatkozna a bűncselekmények elkövetőinek visszatartására, de nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy jogerősen elítélt személyek esetében tartanánk elfogadhatónak – amennyiben ilyen jogszabály létezne – a pellengérre állítást. Főkapitány Úr jogi hibáktól hemzsegő és alkotmányos alapjogokat tiszteletbe nem tartó tervezetéből kitűnően a tervezet előterjesztője a még el sem ítélt dolgozó kipellengérezését sem tartja kizártnak, amely jogi nyelven szólva jogsértő, köznyelven szólva pedig az érintettre nézve megalázó, a pellengérre állítást kezdeményező személy esetében pedig rendkívül elítélendő emberi mentalitást tükröző elképzelést tartalmaz álláspontunk szerint.
A tervezet 30. pontjával kapcsolatban kb 19 fő rendszeres munkatalálkozójára kerül sor, amelyet javasolunk nem külön alkalmakkor, hanem a főkapitányi értkezlet egyik napirendi pontjaként megrendezni. Nem tartjuk szükségesnek külön azért utaztatni 19 fő rendőri vezetőt (plusz a sofőrjét, nem beszélve az üzemanyag költségről), hogy csupán a tervezetben foglaltakat vitassák meg. Erre kitűnő alkalom lehet ugyanis a főkapitányi értekezlet, ezért külön rendezvényt szervezni indokolatlan költségpazarló elképzelésnek tűnik.
A tervezet 36.a./ pontjában a szolgálati ágban dolgozókat a tervezet hátrányosan kívánja megkülönböztetni. Mi indokolja, hogy 10 ezer forintnál nem lehet több készpénz a dolgozónál „bejelentés és dokumentálás nélkül”? Milyen jogszabályi előírás tartalmazza ezt, hogy Főkapitány Úr a dolgozók zsebében szó szerint kotorászhasson? Ha a dolgozó aznap kívánja befizetni az aktuális csekkeket és ezért a zsebében van 50 ezer forint, de elfelejti előre bejelenteni a szolgálatba lépéskor akkor az fegyelmi vétség? Miért csak a közterületi szolgálatban dolgozókra vonatkozik ez a kötelezettség? Ezt Főkapitány Úr miért nem terjeszti ki az összes rendőri dolgozóra, vagy az összes rendőri vezetőre? Kizártnak tartja főkapitány úr, hogy rendőri vezető is lehet potenciálisan korrupt? Nem hallott még olyanról Főkapitány Úr, hogy ha valakinek egy szabálysértési ügyben van „elintéznivalója”, akkor az jellemzően nem minden esetben a vele szemben intézkedő rendőrt keresi hanem mondjuk a szabálysértési előadót, vagy a szabálysértési osztály vezetőjét, adott esetben a kapitányság vezetőjét?
Ha a szolgálatba lépő rendőr bejelenti szóban a váltásparancsnokának, hogy van nála 50 ezer forint, mert a szolgálat leteltét követően fel kell adnia a csekkeket a délelőtti órákban, akkor azt is külön dokumentálni kell? Esetleg a bankjegyek sorszámát is fel kell írnia az ellenőrzésre jogosult személyeknek? Ennyi adminisztrációs teher mellett ki fog dolgozni és a munkaidő 12 órájából mennyit fog elvenni, ha az összes járőr mindegyik szolgálatát ötvenezer forinttal a zsebében kezdi, mert másnap fel kell adni a csekket?
Álláspontunk szerint a rendőri korrupció megelőzésére nem az „efféle” laikus próbálkozások adnak megoldást. Biztos lehet abban Főkapitány Úr, hogy aki korrupt rendőr azt nem az ilyesfajta adminisztrációs és tartalmában kiüresedett luftballonok fogják visszatartani a bűnelkövetéstől, legfeljebb óvatosabbá teszik.
Rendkívül méltánytalan, hogy csupán a járőr-, őr- és útlevélkezelői állományról tudja feltételezni, hogy ha pénz van a zsebükben az csak korrupciós pénz lehet és ezért megtiltja, hogy egy bizonyos összegnél több pénz lehessen a zsebükben.
A tervezet 36.b. pontját mi alapján tiltja meg Főkapitány Úr? Elképzelhetetlen, hogy a dolgozó a szolgálata leteltét követően a szomszédos országba átléphessen?
A tervezet 36.d. pontja alapján tehát Főkapitány Úr azt is megtiltja, ha egy dolgozónak névnapja/születésnapja van, akkor a munkatársai egy üveg alkoholtartalmú (eredeti lezárt állapotban) itallal felköszöntsék? Évtizedes hagyománya van Magyarországon a munkatársak egymás közötti köszöntésének, feltételezhetően Főkapitány Úr is kapott már nem egy alkalommal István napi köszöntés gyanánt egy üveg italt, egy könyvet, más értéktárgyat és azt adott esetben akár még tárolta is ideig-óráig a munkahelyén, mégsem kérdőjelezte meg senki az Ön szakmai alkalmasságát. A rendőri vezetők rendelkezésére álló reprezentációs lehetőségek magukban rejtik azt a lehetőséget is, hogy akár alkoholtartalmú italokat is tároljanak a munkahelyükön. A tervezet ezen pontja alapján tehát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben ez a rendelkezés kihirdetésre kerül a rendőri vezetők reprezentációs célzattal benntartott és felbontott állapotban lévő alkoholos üvegek birtoklása is fegyelemsértést valósít meg, vagy ezen rendelkezés is csupán a végrehajtó állományra vonatkozik? Várjuk szíves válaszát ezzel kapcsolatosan is.
A tervezet 36.e. pontja alapján nyomatékosan felhívjuk Főkapitány Úr figyelmét, hogy a személyes tárgyak átvizsgálása során az ellenőrzést végrehajtó személy alapvető jogokat korlátoz, a tervezetből kitűnően sért.
A személygépkocsi utas és csomagtere az érintett személy magánszférája. Amennyiben a munkáltató telephelyére nem hajt be a gépkocsival a dolgozó, a gépjármű átvizsgálását csak házkutatási határozattal lehet jogszerűen átvizsgálnia a munkáltatónak. Ellenőrzésre csak akkor van joga, ha behajt az elkerített, zárt munkáltatói telephelyre és onnan kijövet ellenőrizni kívánják a gépjárművet.
Ezen házkutatás foganatosítására a nyílt parancs nem elegendő, minden esetben szabályszerűen dokumentált házkutatási parancsra van szükség, – bűncselekmény gyanúja esetén pedig halaszthatatlan nyomozati cselekményként – végrehajtható a gépjármű átkutatása, azzal, hogy a nyomozati cselekménynek minősülő intézkedéssel szemben az érintettnek panaszjoga van, az intézkedésről jegyzőkönyvet kell felvenni és a panaszjogával kapcsolatban az érintettet nyilatkoztatni kell.
36.g-h. A saját tulajdonú mobiltelefon szolgálatba történő kivitelét Ön nem tilthatja meg. Kérjük ezzel kapcsolatban kérje ki az ORFK hivatalos álláspontját, hiszen ennek intézkedésben történő kiadása esetén a norma kiadóját fogja terhelni a felelősség.
36.i. Megint adminisztrációs teher a szolgálat ellátásának rovására.
36.j. Abszurd. Hihetetlen. Ha nem lenne leírva, csak mondanák, nem hinnénk el.
37.k. Azt elfogadjuk, hogy rendőri jelleges egyenruhában ne lépje át a határt a rendőr. De az, hogy nem tarthat ilyenkor magánál a csomagtartóban, vagy az utastérben egyenruhát, szolgálati igazolványt, és szolgálati jelvényt, azt ugyancsak laikus és abszurd elképzelés.
36.l. Megint csak az érdemi munka terhére menő fölösleges adminisztrációs teher előírása.
Észrevételeinket a fentiek alapján megtettük, kérjük a mind jogilag, mind szakmailag alkalmatlan tervezet jelentős átdolgozását, az észrevételeink figyelembe vétele mellett. Észrevételünket tagságunk tájékoztatása céljából honlapunkon megjelentetjük.
Tisztelt Főkapitány úr!
A Rendőrség-Határőrség integrációját megelőzően több esetben kaptunk olyan meg nem erősített információkat, miszerint a Határőrség végrehajtói állományának alapvető jogait több esetben nem tartják tiszteletben a határőr-vezetők. „Rémtörténeteket” halottunk, amelyek hozzá nem értő, embertelen és szakmaiatlan vezetői mentalitást tükröző elvárásokról szóltak és amelyek mindösszesen arra lehettek alkalmasak, hogy az állomány hivatástudatát tovább rombolják.
Egyrészt örömmel vettük, hogy Főkapitány Úr megtisztelt minket azzal, hogy kikérte a véleményünket a tervezetről, másrészt rendkívül sajnálatosnak tartjuk már csak azt is, hogy a tervezet ebben a formában egyáltalán a megyei rendőr főkapitány nevéhez köthetőn megjelenhetett. A tervezet amellett hogy szakmaiatlan, íróasztal mellett született gondolatokat tükröző jelleget mutat, jogi szempontból is rendkívül aggályos. Több esetben felvetődik alapvető emberi jogok korlátozása, az emberi méltóság megszégyenítő jellegű csorbításának szándéka. Bízunk abban, hogy a tervezet jelen formájában – mivel a kinyilvánított cél elérésére nyilvánvalóan alkalmatlan – nem kerül kiadásra és Főkapitány Úr felülvizsgálja, vagy felülvizsgáltatja az általunk kritizált tervezett rendelkezéseket, elképzeléseket.
Meggyőződésünk, hogy nagyon fontos cél a rendőri korrupció elleni küzdelem, ebben mi magunk is tevékenyen részt vállalunk lehetőségeinkhez mérten és segíteni kívánjuk mindazokat a rendőri vezetőket akik ezt a rendkívül nehéz feladatot maradéktalanul végre akarják hajtani és azon vannak, hogy a rendőri korrupció haszonélvezése az objektumőri szinttől kezdve egészen a legmagasabb rendőri vezetői székekig jelentősen megnehezüljön, és a lebukás reális veszélyével járó illegális tevékenység legyen.
Azonban a jelen tervezet minősíthetetlenül gyatra színvonala e nemes cél elérésére számunkra nyilvánvalóan alkalmatlan. Sőt. Álláspontunk szerint a szándékolt hatásnak éppen az ellenkezőjét éri el, azaz a rendőrök hivatástudata még rosszabb lesz, még jobban jogosítottnak érezhetik magukat arra egyesek, hogy a hivatali helyzetükből adódó előnyöket saját gyarapodás céljára használják fel, mivel a rendkívül rossz üzeneteket hordozó tervezet alapján nem fogják a Rendőrséget második otthonuknak, nem fogják a sajátjuknak érezni. Azok az embertelenséget és megalázást előrevetítő elképzelések, amelyek a tervezetből kitűnnek, csupán a fluktuáció felgyorsítására és a tisztességes munkába vetett hit megkérdőjelezésére lehet alkalmas, hiszen a tervezet válogatás nélkül, mindenkit potenciálisan korrupt rendőrként kezel. A Rendőrség tagjai – különösen a végrehajtó állomány tagjai – meggyőződésünk szerint nem potenciálisan korrupt bűnözők, így nem is lehet őket akként kezelni válogatás nélkül, azonban a tervezet ezt sugallja és az előírások ezt erősítik meg.
Bízunk abban, hogy Főkapitány Úr elfogadja és figyelembe veszi a tervezet átdolgozása során a fentiekben tett észrevételeinket.
Szekszárd, 2008. 03.25.
Tisztelettel:
Szima Judit főtitkár
A véleményezett intézkedés tervezet
