Szolgálatirányító? Alosztályvezető?
Mindegy…Mindegy?
Rég adtunk hírt a tagjaink képviseletében indított eljárásokkal összefüggésben, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenkedtünk volna, sőt!
A megbízási díjas típusperekben következetes a bírói gyakorlat, és az általunk képviselt sok-sok eljárásban negatív tapasztalatról, vagy kirívó esetről nem tudtunk beszámolni, így nem akartuk folyton csak ismételni magunkat.
Most viszont megosztunk veletek egy ügyet, mely megerősíti a korábbi tájékoztatóinkban írtakat és tanulságul szolgálhat.
Tagunk a Készenléti Rendőrség állományában szolgálatirányító parancsnok beosztásban teljesített szolgálatot a perrel érintett időszakban, azonban rendszeresen és folyamatosan alosztályvezetői beosztáshoz kapcsolódó feladatokat látott el, mégpedig a kinevezése szerinti beosztás alóli mentesítés hiányban többletfeladatként. Csapatszolgálati feladatok ellátásában is részt vett.
Az előterjesztett szolgálati panasz (természetesen?) a munkáltató által elutasításra került.
Keresetünket a vonatkozó jogszabály alapján terjesztettük elő, a megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetményalap 150%-ában határoztuk meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes munkáltatót – késedelmi kamattal növelten – 521.775 Ft megbízási díj megfizetésére kötelezte kérelmünknek megfelelőn, illetve kötelezte perköltségünk megfizetésére is.
Alperes – várhatóan – fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte, másodlagosan az ítélet megváltoztatása mellett a megítélt megbízási díj mértékének 50%-ra mérséklését.
Indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem jelölte meg konkrétan, hogy mely feladatokat tekintett a felperes beosztásához nem tartozónak, figyelmen kívül hagyva azt a körülményt, hogy a felperes hatályos munkaköri leírása tartalmazta az adminisztrációs kötelezettségeket. Hangsúlyozta, hogy a felperes a csapatszolgálati feladatok végrehajtása során a rábízott rendőri egységeket teljes alosztályvezetői, tiszti felelősséggel egyetlen esetben sem vezette, irányította, nem kapott utasítást olyan szolgálati feladat elvégzésére, mely alosztályvezetői beosztásnak megfelelő képzettségi szintet követelt volna meg. Véleményük szerint a bíróságnak abban kellett volna állást foglalnia, hogy a felperes valóban más beosztásba tartozó feladatokat végzett-e, mert amennyiben alperes a korábbinál nagyobb mennyiségben ugyan, de kizárólag csak olyan feladatokat látott el, amik egyébként a kinevezése szerinti beosztásához kapcsolódnak, megbízási díjra nem jogosult. Úgy vélték, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az ellátott feladatok mennyiségét is, mert felperes tagunk a szolgálati idejének mindössze 5%-ában végzett ellenőrzéseket.
Az Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az alperes fellebbezését nem találta alaposnak.
Felülvizsgálata során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott és jogszerű döntést hozott, és rámutatott arra, hogy a felek közötti jogvita alapvető kérdését a Hszt. 71. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt feltételek teljesülése jelentette, vagyis a vita tárgyát az képezte, hogy a megjelölt feladatok a felperes beosztásába tartoztak-e, és azokat elvégezve a felperes jogosulttá vált-e a megbízási díjra.
Márpedig az ezzel kapcsolatos jogértelmezéseket a Kúria már elvégezte.
A szolgálatirányító parancsnoki és az alosztályvezetői beosztások egymástól eltérő önálló szolgálati beosztásnak minősülnek. A szolgálatirányító parancsnok feladatai külön szabályozást nyertek, döntően az állomány irányításával, ellenőrzésével, segítésével kapcsolatos feladatokat jelentenek. Az ORFK utasítás meghatározza a konkrét tevékenységi körét és kötelezettségeit. A szolgálatparancsnoknak az állomány jogszabályban meghatározott ellenőrzését kell elvégeznie, az ezek kapcsán felmerült adminisztrációs tevékenység, valamint a feladatok végrehajtásának irányítása azonban alosztályvezetői hatáskörbe tartozik.
Jelen esetben ráadásul megállapítást nyert, hogy az alosztálynak vezetője nem volt, és a csatolt iratok és tanúvallomások alapján a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak feladatait szolgálatparancsnokként felperes látta el, a csapatszolgálati feladatok végrehajtásának irányítását is, mely többletfeladat-ellátást jelentett számára.
Az ítélőtábla (ismét) rámutatott arra, hogy a munkaköri leírás kiegészítésével az új, más beosztáshoz kapcsolódó feladatok nem válnak adott munkakörbe tartozóvá, az a kinevezés közös megegyezéssel történő módosításának sem minősül.
Mert bár a munkáltató a rendszeresített beosztásokhoz tartozó feladatokat a munkaköri leírásban egyoldalú utasítással rögzítheti, azok meghatározása nem lehet önkényes, vagyis csak a beosztás keretein belül határozhatja meg a ténylegesen ellátandó feladatokat.
Következetes a bírói gyakorlat e tekintetben, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség, így jogellenes, amikor a munkáltató a munkakör részének tekinti egy másik munkakör – akár átmeneti, akár tartós – feladatainak ellátását.
Vagyis ez esetben is helytálló, hogy a felperes kinevezési okiratában meghatározott beosztását meghaladó feladatok többletfeladat-ellátást eredményeztek.
A Kúria korábbi irányadó határozataiban kimondta, hogy a Hszt 71. § (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott kritériumok konjunktívak, ebből következően megbízási díj azt illeti meg, aki nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát(ott) el többletfeladatként. Nem azon van tehát a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem, hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozik-e. Vagyis, ha nem, akkor az mindenképpen többletfeladatként értékelendő.
A megbízási díj mértékével kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta az ítélőtábla, hogy a díjazás azért jár, mert a rendvédelmi szerv tagja az eredeti munkaköri feladatoktól eltérő többletfeladatot végez. Ezt a többletterhet pedig a jogalkotó az illetményalap 50-200%-áig terjedő összeggel kompenzálja.
Az a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó kérdés, hogy milyen mértékben határozza meg a díjazást, de a mérlegelés szempontjait a munka bonyolultsága, időigénye, gyakorisága és a többlettudás birtokában kell meghatározni, és valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, majd dönteni, hogy milyen mértékű megbízási díj jár a ténylegesen ellátott többletfeladatért.
Perünket megelőzően a munkáltató alperes nem állapított meg és nem is fizetett díjazást tagunknak, így a bíróság saját mérlegelési jogkörében határozhatta meg a mértékét. És mivel az elsőfokú bíróság ennek során jogszabályi rendelkezéseket nem sértett meg, a mérlegelés törvényben biztosított kereteit nem lépte túl, a másodfokú bíróságnak nem volt jogalapja a helytálló ítéleti döntés megváltoztatására, vagyis nem csökkentette a 150%-os mértéket.
A jogerős ítéletből a következőket is szeretnénk kiemelni:
Az alosztályvezető és a szolgálatirányító parancsnok feladatellátása közötti alapvető különbség az irányítási jogkör gyakorlását igénylő feladatellátásban mutatható ki.
A beosztáshoz nem tartozó feladatellátás ellentételezés nélkül nem maradhat.
A megbízási díj mértékének meghatározása során a bíróság figyelembe veszi, hogy az alosztályvezetői beosztás a szolgálatirányító parancsnoki beosztásnál magasabb besorolású, felsőfokú végzettséghez kötött, amely magasabb illetménnyel, de egyben több felelősséggel is jár, valamint fokozottabb igénybevételt jelent.
A megbízási díj összegének meghatározása tekintetében a bíróság mérlegelését nem teszi megalapozatlanná önmagában az a körülmény, hogy a hosszú ideig, rendszeresen végzett többletfeladatok mértéke hónaponként, esetenként eltérő, illetve egyes hónapokban a 30 napot nem érték el.
Rajtad múlik, hogy kiállsz-e jogaidért és érvényesíted-e igényed a többletmunkádért járó díjazás iránt, de az biztos, hogy mi segítünk ha így döntesz.
Keress minket bizalommal!
