7100 Szekszárd, Arany János utca 23-25. 2/213.
7101 Szekszárd, Pf.: 297.
+36 74 512-297
tmrsz2004@gmail.com
Az első migrációs válság nyomán 2015 őszén csapatszolgálati feladatra a déli határra vezényelt rendőrök közül nagyon sokakat ért kellemetlen meglepetés, mikor karácsony környékén a munkáltatótól a kifizetett túlórák egy részének visszakövetelésére felszólító levelet kaptak. Az ORFK utóellenőrzése jogosulatlannak találta a telibe – munkaidőként – elszámolt munkáltatói teljesítést: álláspontjuk szerint a rendőrségi szálláson töltött pihenőre jogosulatlanul számfejtettek túlórát.
A felszólítással szemben szolgálati panasz előterjesztésére nem volt lehetőség.
A bérszámfejtést egyébként jogszerűen teljesítő egyes megyék kiküldték felszólító leveleiket – a végrehajtást is kilátásba helyezve –, és a munkavállalóikat adott esetben több százezer forint visszafizetésére kötelezték, aminek nagyon sok rendőr kolléga eleget is tett, még ha sokan csak részletfizetéssel tudtak is teljesíteni.
Volt azonban számos munkavállaló, aki nem értett egyet a munkáltató ezen – ma már kimondhatóan jogsértő – kötelezésével.
Ügyüket első pillanattól felvállaltuk és képviseltük, még úgy is, hogy egy időközbeni kúriai eseti döntés jogértelmezése a munkáltató álláspontját erősítette. Majd a Miskolci Törvényszék bölcs bírái az időközben hatályba lépett közigazgatási perrendtartás lehetőségével élve próbaperré alakítottak egy a Készenléti Rendőrséggel szembeni jogvitát.
A próbaperben – a TMRSZ indítványának eleget téve, az Európai Unió Munkaidő Irányelvére hivatkozva – a bíróság az EU Luxemburgi Bíróságához fordult: érvényesek-e a Munkaidő Irányelvben foglalt rendelkezések rendőrök határszolgálatra kötelezése esetén is?
A TMRSZ képviseletében eljáró néhai dr. Balázs Ildikó kitartó és szakszerű perképviseletének köszönhetően az Unió kimondta: igen, az irányelvben foglaltak alkalmazhatóak. Az Irányelv alkalmazhatóságát több korábbi eseti döntés is alátámasztotta – pl. német kórházakban ügyeletet tartó orvosok vagy az olasz carabinierik ügye –, melyek szerint ha a munkáltató rendelkezése szerint a munkavállalónak nem az otthonában, hanem a munkáltató által meghatározott helyen kell készenlétet adnia, azt nem ügyeleti vagy készenléti díjjal kell ellentételezni, hanem túlóraként.
Nem volt ez másképpen a határszolgálatot ellátó magyar rendőrök esetében sem. Ezt követően a Miskolci Törvényszék elutasította a Készenléti Rendőrség keresetét, majd a Kúria – mint másodfokú bíróság – az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A Készenléti Rendőrség élt a rendkívüli perorvoslat lehetőségével, és Jogegységi Panaszt terjesztett elő, vitatva mind az EU Bíróságának, mind a jogerős ítéletnek a tartalmát.
A tisztelt Kúria – felismerve a társadalmi jelentőséget, hiszen az ügyelet és készenlét fogalma számos más munkavállalói szektorban is alkalmazott rendelkezésre állási mód (pl. egészségügyi dolgozók, katonák) – dr. Varga Zs. András kúriai elnök tanácselnök úr vezetésével összesen 19 kúriai bíró munkájának összegzéseként meghozta határozatát, amely munkavállalók százezreinek javára fog szolgálni akár most, akár a közeli jövőben.
A Jogegységi határozat elvi éllel erősítette meg az eljáró Miskolci Törvényszék és a Kúria jogi álláspontjának és ítéletének helytállóságát.
Üröm az örömben: a Jogegységi határozat kiemeli, hogy a Készenléti Rendőrség által hivatkozott ellentétes kúriai döntések között nem áll fenn ügyazonosság, mivel a hivatkozott későbbi kúriai döntés ügyében a jogalkotó már lehetővé tette az úgynevezett kiemelt készenlét alkalmazhatóságát, míg a perbeli ügyben erre 2015-ben még nem volt jogi szabályozás.
Tehát kétséget kizáróan nyilvánvalóvá vált, hogy a 2015-ben visszakövetelt túlórapénzeket jogosulatlanul követelte vissza a munkáltató, és ezzel a dolgozóknak kárt okozott. Ez a kár azonban sajnos a dolgozó nyakában marad – a Hszt. 3 éves elévülési idejére figyelemmel már nem követelhető vissza a munkáltatótól.
A jogvita tanulságul szolgálhat arra, hogy az úgynevezett kiemelt készenlét díjazása sem feleltethető meg az EU-s Munkaidő Irányelvnek. Ennek próbatétele azonban még várat magára – csak szolgálati panasz és szükség szerinti bírósági eljárás adhat választ arra, hogy kiemelt készenlét helyett a határra átrendelt rendőröknek, vagy ideiglenes útlevélkezelőknek „telibe” kell-e számolni az ott töltött idejét.
Álláspontunk szerint az EU Munkaidő Irányelvét nem írta felül a kiemelt készenlét (Hszt. 141. §) fogalmának 2017. évi megalkotása. Ha lerendelik a rendőrt a déli határra határt őrizni vagy útlevelet kezelni egy hétre, akkor azért 7 × 24 óra = 168 óra szolgálatteljesítést kell bérszámfejteni részére – nem pedig szolgálatvezénylés + túlóra + kiemelt készenlét + pihenőidő szerint díjazni.
A tét továbbra is nagy, de néhai dr. Balázs Ildikónak és jogászainknak köszönhetően ki van taposva az ösvény, ahol a kiemelt készenlétre járó díjazás és túlmunkadíj különbségét jó eséllyel lehet 3 évre visszamenőleg követelni. Az EU-s joganyag ugyanis előzi a hazai jogi szabályozást.
A TMRSZ megtette, amit eddig megtehetett, és jelentős ügyben ért el eredményt – nem csupán a 2015-ös munkabér-megnyirbálást elszenvedőknek, hanem további ezreknek jelenthet esélyt arra, hogy a nekik járó illetmény teljes mértékben megfizetésre kerül.
Ehhez első lépésként keressetek minket! (tmrsz2004@gmail.com)
