
Tagunk a Szabolcs–Szatmár–Bereg Vármegye Rendőr-Főkapitányságon bűnügyi technikus beosztásban dolgozott. Munkaköri leírásában a beosztáshoz tartozó feladatai mellett egyéb nevesített feladatok végzése is szerepelt. A bűnügyi technikus beosztásán túl rendszeresen végzett többletfeladatokat: gyanúsítotti kihallgatások, tanúmeghallgatások, megkeresések és határozatok készítése, rendkívüli halálesetek vizsgálata, bűnügyi iratok feldolgozása, bíróság elé állítás, áttétel, elutasítás és nyomozás.
Szolgálati panaszt nyújtott be megbízási díj iránt, melyet azonban a munkáltató megalapozatlanság miatt elutasított. Ezt követően kereseti kérelmet terjesztettünk elő a Debreceni Törvényszéken a 2016. októbertől 2018. novemberig terjedő időre.
Az elsőfokú bíróság ítéletében – melyben tagunknak 50%-os megbízási díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezte a munkáltatót – a Kúria hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a korábbi kérelmet fenntartva kértük a szolgálati panaszt elutasító határozat hatályon kívül helyezését és a munkáltató alperes megbízási díjban és kamataiban való marasztalását.
Érvelésünk szerint tagunk ebben az időszakban rendszeresen a beosztásához nem tartozó, többlettudást feltételező, anyagi és kártérítési felelősséget telepítő többletfeladatokat látott el az eredeti munkaköre ellátása mellett – sőt, az eredeti beosztáshoz nem tartozó feladatok tették ki szolgálati idejének jelentős részét.
Az elsőfokú bíróság a korábbi döntésével egyezően kötelezte az alperes munkáltatót, megállapítva, hogy tagunk munkaköréhez nem tartozó feladatokat látott el, melyre tekintettel megbízási díjra jogosult. A megbízási díj összegét mérlegeléssel határozta meg.
Az ítélet ellen fellebbezéssel éltünk: bár az elsőfokú bíróság a tényállást és a jogalap fennállását helyesen állapította meg, a megbízási díj összegének meghatározása során végzett mérlegelését vitattuk – álláspontunk szerint az okszerűtlen és jogszabálysértő volt.
A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése nem okszerű és nem felel meg az irányadó bírói gyakorlatnak sem. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a 31/2015. BM rendelet a megbízási díj mértékét a munka bonyolultságában, az eredeti munkaköri feladatokhoz viszonyított időigényében, annak gyakoriságában és a szükséges többlettudás függvényében határozza meg. Valamennyi szempontot összességében kell mérlegelni, és a ténylegesen ellátott többletfeladatokat egyedileg megvizsgálva kell dönteni a megbízási díj mértékéről.
Az Ítélőtábla az elsőfokú ítélet 50%-os mértékű megbízási díját indokolatlanul alacsonynak ítélte, ezért az ítéletet megváltoztatta: a munkáltatót 100%-os mértékű összeg és kamatai megfizetésére kötelezte.
Keress minket bizalommal, ha ilyen vagy bármely más jellegű problémád adódik!
