
Rég adtunk hírt a tagjaink képviseletében indított eljárásokkal összefüggésben, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenkedtünk volna, sőt!
A megbízási díjas típusperekben következetes a bírói gyakorlat, és az általunk képviselt sok-sok eljárásban negatív tapasztalatról vagy kirívó esetről nem tudtunk beszámolni, így nem akartuk folyton csak ismételni magunkat.
Most viszont megosztunk veletek egy ügyet, mely megerősíti a korábbi tájékoztatóinkban írtakat, és tanulságul szolgálhat.
Tagunk a Készenléti Rendőrség állományában szolgálatirányító parancsnok beosztásban teljesített szolgálatot a perrel érintett időszakban, azonban rendszeresen és folyamatosan alosztályvezetői beosztáshoz kapcsolódó feladatokat látott el – a kinevezése szerinti beosztás alóli mentesítés hiányában többletfeladatként. Csapatszolgálati feladatok ellátásában is részt vett.
Az előterjesztett szolgálati panaszt a munkáltató elutasította. Keresetünket a vonatkozó jogszabály alapján terjesztettük elő, a megbízási díj mértékét a rendvédelmi illetményalap 150%-ában határoztuk meg.
Az elsőfokú bíróság az alperes munkáltatót – késedelmi kamattal növelten – 521.775 Ft megbízási díj megfizetésére kötelezte, kérelmünknek megfelelően, és kötelezte perköltségünk megfizetésére is.
Az alperes fellebbezést nyújtott be, melyben elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a megítélt megbízási díj 50%-ra mérséklését kérte. Érvelése szerint a felperes hatályos munkaköri leírása tartalmazta az adminisztrációs kötelezettségeket, és tagunk a szolgálati idejének mindössze 5%-ában végzett ellenőrzéseket.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az alperes fellebbezését nem találta alaposnak. Megállapította, hogy a szolgálatirányító parancsnoki és az alosztályvezetői beosztások egymástól eltérő, önálló szolgálati beosztásnak minősülnek. Jelen esetben az alosztálynak vezetője nem volt, és a tanúvallomások alapján megállapítást nyert, hogy annak feladatait – a csapatszolgálati feladatok végrehajtásának irányítását is beleértve – tagunk látta el szolgálatparancsnokként, ami többletfeladat-ellátást jelentett számára.
Az ítélőtábla ismételten rámutatott arra, hogy a munkaköri leírás kiegészítésével az új, más beosztáshoz kapcsolódó feladatok nem válnak adott munkakörbe tartozóvá. A munkáltató a beosztás keretein belül határozhatja meg a ténylegesen ellátandó feladatokat, a munkakör kiterjesztő értelmezésére nincs lehetőség.
A Kúria korábbi irányadó határozataiban kimondta, hogy a megbízási díj azt illeti meg, aki nem a kinevezés szerinti beosztásához tartozó feladatkört lát el többletfeladatként. Nem azon van a hangsúly, hogy a többletfeladat okozott-e többletterhelést, hanem hogy a feladat a kinevezés szerinti beosztáshoz tartozik-e. Ha nem, akkor az mindenképpen többletfeladatként értékelendő.
A megbízási díj mértékének meghatározása során az ítélőtábla figyelembe vette, hogy az alosztályvezetői beosztás a szolgálatirányító parancsnoki beosztásnál magasabb besorolású, felsőfokú végzettséghez kötött, magasabb illetménnyel, de egyben több felelősséggel és fokozottabb igénybevétellel jár. Mivel az elsőfokú bíróság jogszabályi rendelkezéseket nem sértett meg, a másodfokú bíróságnak nem volt jogalapja a 150%-os mérték csökkentésére.
A jogerős ítéletből a következőket emeljük ki:
Rajtad múlik, hogy kiállsz-e jogaidért és érvényesíted-e igényed a többletmunkádért járó díjazás iránt – de az biztos, hogy mi segítünk, ha így döntesz.
Keress minket bizalommal!
