Tisztelt Belügyminiszter Úr!

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkáraként, törvényes képviselőjeként eljárva szeretném kifejezni gratulációnkat kinevezéséhez, kívánva Önnek munkájához jó egészséget, kitartást és erőt! Egyúttal bízunk benne, hogy eljutnak Önhöz a valós problémákról szóló jelzések és impulzusok, amikre immár átfogó és életszerű, azaz valódi intézkedések születnek a közeljövőben, hogy végre javulhasson a belügyi ágazatban foglalkoztatottak helyzete és megbecsülése.

Ennek okán is tisztelettel kérjük Öntől a Belügyi Érdekegyeztető Tanácsban az idei évben már megkezdett bértárgyalások folytatását, a szakszervezeti oldal által összeállított javaslatok megvitatását, melyek elsősorban az MT. hatálya alatt álló munkavállalók, a fegyveres biztonsági őrség és a RIASZ-os kollégák, vagyis a bérezés legalsó határán foglalkoztatottak szomorú helyzetének rendezésére irányultak, és ahol a munkavállalói oldalt képviselő szakszervezetek konstruktívan kívánták előterjesztéseiket érvényre juttatni.

Megkeresésünk célja most nem panasz megfogalmazása – bár kétségtelen, hogy közvetve nem kihagyható –, hanem egy olyan szakmai helyzetkép és együttműködési ajánlat átadása, amely a rendőrség, a belügyi dolgozók és végső soron az állampolgárok biztonsága szempontjából is kiemelt jelentőségű.

Manapság a belügyi (fbő, riasz, munkavállalói és rendőri) állományban egyszerre van jelen a bizonytalanság, a túlterheltség és a változás iránti óvatos remény, tekintve, hogy a mindennapi szolgálatban egyre erősebben érzékelhető a létszámhiány, a fluktuáció, a korszerűtlen infrastruktúra, a kiszámíthatatlan szolgálatszervezés, valamint az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya.

Hivatásos állományú rendőrként magam is testközelből tapasztalom, hogy több helyen nemcsak az állomány hangulata romlott meg, hanem a szolgálati körülmények is méltatlan állapotba kerültek: leromlott épületek, hiányos felszerelések, elhasználódott gépjárművek, túlterhelt kollégák és sokszor teljesíthetetlen elvárások jellemzik a mindennapokat.

Szakszervezeti vezetőként pedig azt látom, hogy a belügyi érdekegyeztetés eddigi rendszere nem töltötte be valódi szerepét. A Belügyi Érdekegyeztető Tanács működése sok esetben formális maradt. A szakszervezeteket meghallgatták ugyan, de a döntések előkészítésébe érdemben már nem vonták be őket. Ez nem valódi partnerség, hanem sokkal inkább „látványpékség”: kívülről úgy tűnik, mintha zajlana a közös munka, de nincs igazi munkavállalói műhelymunka.

Meggyőződésünk, hogy ezen változtatni kell.

A rendőrség akkor lehet erős, ha az állomány nem kiszolgáltatott végrehajtóként, hanem megbecsült, meghallgatott és támogatott szakemberként végzi a munkáját. Ehhez új alapokra kell helyezni a belügyi vezetés és a szakszervezetek kapcsolatát is.

Tisztelettel a következőket szeretnénk – nem kizárólagosan, de a legfontosabbként – javasolni:

1. Valós és rendszeres belügyi érdekegyeztetés

A BÉT ülései ne formális kötelezettségek legyenek, hanem negyedévente megtartott döntés-előkészítő fórumok. Évente legalább egy alkalommal a belügyminiszter személyes részvételével.

2. A szakszervezetek érdemi bevonása a döntéshozatalba

A hivatásos állomány munkakörülményeinek javítása, érdekeinek és jogainak képviselete és védelme érdekében a szakszervezetek kapjanak valódi véleményezési és javaslattételi jogot. Az elutasított javaslatokat pedig a döntéshozó legyen köteles érdemben megindokolni.

3. A szakszervezeti jogok megerősítése

Álláspontunk szerint a szakszervezetek működését nem akadályozni, hanem támogatni kell. Nem elvenni, szűkíteni a jogosultságaikat, vagy a még meglévők érvényesíthetőségét akadályozni, ahogy az elmúlt időszakban sajnos történt.

Ide tartozik a tisztségviselőket megillető munkaidő-kedvezmény felhasználásának korlátozása, a működési feltételek biztosításának és irodahasználatnak megszüntetése, a munkáltató általi tagdíjlevonás megszüntetése, a függetlenítés lehetőségének megvonása, a kifogás lehetőségének elvétele, a munkakörülmények és munkabiztonság ellenőrzésének korlátozása, a szakszervezeti tájékoztatók szabad és közvetlen gyakorlása, a rendőri érdekegyeztető fórumok elnémítása, elodázása vagy ellehetetlenítése, vagy a szakszervezetek figyelmen kívül hagyása a jogalkotási folyamatban.

A szakszervezetek munkáltató vagy állam általi támogatásának elfojtásával egyidejűleg a pályázati lehetőségeik is korlátozásra kerültek, ami nagyon nehéz helyzetet teremtett az érdekvédelmi munkában – ezek felülvizsgálata különösen indokolt. A rendvédelmi érdekképviselet most fontosabb, mint valaha.

4. A rendőri életpálya és illetményrendszer újragondolása

A rendvédelmi illetményalap, a cafeteria, a munkába járási támogatás, a túlszolgálatok rendszere, valamint a szolgálati nyugdíj kérdése nem kerülhető tovább. Ezek nem csupán bérkérdések, hanem a pálya megtartóerejének alapjai. A hivatásos állomány mellett végre kerüljön sor a sokszor hátrányos helyzetben hagyott riaszos, fbő és munkavállalói állomány vonatkozásában is az elfogadhatatlan bérezés rendbetételére – ők azok a kollégák, akik minden nap a gördülékenységet és hatékonyságot viszik a vállukon.

5. Méltó szolgálati körülmények biztosítása

Szükséges felmérni a gépjárműparkok, technikai eszközök és munkakörnyezet állapotát kapitánysági, rendőrőrsi szintekig, és ki kell dolgozni az ergonómiai, munkavédelmi és infrastrukturális javaslatokat – melyekbe a szakszervezeteket be kell vonni.

6. A tapasztalt állomány tudásának megtartása

Javasoljuk mentorprogramok létrehozását. A 20 év feletti szolgálati idővel rendelkező kollégák tapasztalata pótolhatatlan, és törekedni kellene arra, hogy tudásuk ne vesszen el a rendszerből. Ide tartozónak tartjuk azt is, hogy a visszaszerelni kívánó volt kollégák is lehetőséget kapjanak, ne akadályokba ütközzenek, ha mégis a rendőrség kötelékében képzelik el jövőjüket. Ezen problémák megoldása szignifikánsan kapcsolódik a létszámhiány megoldásának feladatához, valamint a toborzáshoz és a munkaerőmegtartáshoz.

7. Átlátható, adatalapú belügyi működés

Szükség van olyan korszerű irányítási rendszerre, amely a döntéshozók és a végrehajtó állomány számára is követhetővé teszi az eszközök, erőforrások, humánkapacitások és szolgálati terhek valós állapotát.

A TMRSZ álláspontja

A TMRSZ álláspontja egyszerű: a szakszervezet nem ellensége a munkáltatónak. Nem gáncsolni akar, hanem jelezni, javítani és védeni. A cél közös: egy működőképesebb, igazságosabb, hatékonyabb és emberségesebb rendőrség.

Ehhez azonban valódi párbeszédre van szükség. Nem kirakat-egyeztetésre, hanem olyan szakmai munkára, amelynek eredményét az állomány is érzékeli.

Mi készen állunk arra, hogy ebben partnerként részt vegyünk. A TMRSZ részéről rendelkezésre áll a szakmai tapasztalat, a jogi háttér, az állomány valós problémáinak ismerete és az együttműködési szándék.

Tisztelettel kérjük, hogy a leendő kormányzati és belügyi vezetés a rendvédelmi szakszervezetekkel új, tiszta és érdemi együttműködési rendszert alakítson ki.

A rendőrség jövője nemcsak parancsokon, költségvetési sorokon és statisztikákon múlik, hanem azon is, hogy a rendőr érzi-e: számít a munkája, számít a véleménye, és van jövője ebben a hivatásban.

Úgy látjuk, hogy az új kabinet létrejöttét követően egyes ágazatoknál már sor került a szakszervezetekkel való személyes kapcsolattartásra (jó példa erre a Honvédség), a belügyi ágazatban erre még várni kell. Természetesen a döntés Miniszter Úrnál van, türelemmel vagyunk a párbeszéd kialakulására – ugyanakkor mivel a Tisza programban különös hangsúlyt kaptak a szakszervezetek, szeretnénk kérni a közvetlen kommunikáció és egyeztetés mielőbbi létrejöttét.

Várjuk megtisztelő válaszát, és bízunk a konstruktív együttműködésben!

Amennyiben lehetőséget adna egy mielőbbi, személyes találkozóra, tisztelettel kérjük, szíveskedjen jelezni az Önnek legmegfelelőbb időpontot.

Tisztelettel és együttműködési szándékkal:

Birinyi Márton főtitkár
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
Szekszárd, 2026. május 21.