Érkeznek a jelzések a szakszervezethez — és mi foglalkozunk velük

Néhány napja megszaporodtak a megkeresések. Névtelenül, de annál határozottabban írnak nekünk kollégáink — olyan problémákkal, amelyek régóta feszülnek a rendőrség szövetén belül. Összegyűjtöttük a legfontosabbakat. Mert ezek nem panaszok. Ezek jelzések — és mi komolyan vesszük őket.

Szolgálati nyugdíj: törvénytelen levonás és egy fenyegető változás

Az egyik tagunk egy égető kérdéssel fordult hozzánk: visszakapják-e valaha a szolgálati nyugdíjasoktól — véleménye szerint törvénytelenül — levont összeget? És ha az új kormány sem szünteti meg ezt a Fidesz-törvényt, akkor az új, sávos adórendszerben a legmagasabb kulcs vonatkozik majd rájuk.

Eddig egy adósáv létezett. Ha több lesz — az katasztrófa a szolgálati nyugdíjasok számára.

Ez nem egy ember problémája. Ez minden nyugdíjas és minden aktív állományú kolléga problémája. Ezért a szolgálati nyugdíjról szóló tárgyaláson — amelyet minél előbb, lehetőleg még idén szeretnénk látni — erre a kérdésre külön kitérünk.

A kisrendőrök hangja: ki hallgatja meg őket?

Egy másik tagunk feltette azt a kérdést, amelyet sokan gondolnak, de kevesen mondanak ki hangosan:

Van-e bármilyen lehetősége az állománynak — a „kis rendőröknek” —, hogy beleszóljanak abba, milyen irányba fejlődjön a rendőrség?

Mert ők azok, akik minden nap az utcán vannak. Ők tudják, mi működik és mi nem. Ők látják, min lehetne viszonylag gyorsan, költség nélkül javítani — olyan dolgokon, amelyek csökkentenék a terhelést, emelnék a morált, és egyszerűsítenék a mindennapi munkát.

Felkészülten várjuk az új kabinet színre lépését. A konstruktív párbeszéd eszközeivel kívánjuk benyújtani javaslatainkat: normalizálni az évek óta húzódó gondokat, racionalizálni a feladatokat, átstruktúrálni az erőforrásokat — egyszerre hatékonyabbá és kiegyensúlyozottabbá téve a szervezetet.

Ellenőrzés, ami nem segít — csak büntet

Egy tagunk arról számolt be, hogy az országos ellenőrzés kizárólag a hibák feltárására koncentrált. Indokolatlanul hosszú volt, és a kollégák hiába próbálták jelezni az alapvető ergonómiai és épületkarbantartási problémákat — arra nem voltak kíváncsiak. Sőt, amikor szóvá tették, az ellenőrök megsértődtek.

A TMRSZ szilárd álláspontja: a szakszervezetek kapják vissza kvázi ellenőrzési jogkörüket. Ezt aktív hivatásos kollégák végezhessék, és a munkáltatónak kötelező legyen intézkedni.

Ezen felül: aki úgy érzi, hogy az ellenőrzés során megsértették — akár az egyenruháját, akár a Rendőrség tekintélyét (például az utcán szondáztatták az ellenőrök) —, az forduljon hozzánk. Készen állunk a legmagasabb szinten panaszt emelni.

Húsz év szolgálat — és arrogancia jutalmul

Egy súlyosabb eset is érkezett kivizsgálási kérelemmel. Egy több mint húsz éves pályafutással rendelkező kollégánkat a helyi rendészeti vezető arrogáns és durva bánásmódban részesítette. Hiába a hazai és nemzetközi elismerések, hiába az évtizednyi szakmai munka — az előrelépést megakadályozták, az áthelyezési kérelmét nem engedélyezték. Amikor egészségügyi problémák is adódtak, még a helyreigazítási kísérletéért is „helyre rakták”.

A TMRSZ megteszi mind a szükséges jogi lépéseket, és az új kabinet felé személyi javaslatokat is megfogalmaz — hogy a rendszeren belül a megyei vezetők korlátlan hatalmának legyenek valódi fékjei és ellensúlyai.

„Kihelyezett szolgálat” — amit semmi sem ismer

Egy újabb jelzés: laktanyákból „kihelyezett szolgálat” névvel háromnapos „turnékra” vezényelték a kollégákat. Napi egyszeri, hideg étkezés járt — aztán mehettek haza. Sem a Hszt., sem a RSzSz. nem ismer ilyen jogintézményt. A létszámhiányról persze nem esik szó — de a Rendőrnapon bőven futotta kitüntetésre.

Intézzük.

Húsz év szolgálat, komoly egészségkárosodás — és mi lesz velük?

Az utolsó kérdés talán a legfájóbb. Mi lesz azokkal a kollégákkal, akiknek húsz évnél több hivatásos szolgálati idejük van, de közben jelentős egészségkárosodást is szenvedtek? Irodai munkára nincs lehetőségük, mert „nem ismerik a megfelelő embereket”. A testüket a haza szolgálatának adták — és most ott állnak, hogy nem bírják tovább, de a rendes nyugdíjkorhatárig még messze van.

Normális, számukra elfogadható szolgálati járadékot kérünk a rendes nyugdíjkorhatárig. Ez nem kérés. Ez követelés.

Névtelenül is számítanak a jelzések

A kollégák mindegyike kérte az anonimitást. Mert félnek. Félnek a retorziótól, félnek attól, hogy megtalálják a „kifelé” beszélőket, és valamilyen hátrány éri őket.

Ez önmagában is üzenet. Egy egészséges szervezetben nem kell névtelenségtől kérni, hogy valaki elmondja, mi a baja.

A TMRSZ ezeket a jelzéseket nyugodt szívvel felvállalja. Kérjük, küldjetek nekünk továbbra is üzeneteket — névtelenül is. Mert a valós problémákat akarjuk ismerni, és a munkáltatótól követelni a megoldást.

Jelzéseidet elküldheted a TMRSZ hivatalos csatornáin keresztül. Minden beérkező ügyet komolyan kezelünk.