
Többször foglalkoztunk már a teljesítményértékelés anomáliáival – sokan voltak okkal-joggal elégedetlenek a parancsnoki (le)értékeléssel –, és most úgy tűnik, kormányzati szándék is segíti az esetleges megújulását.
A felülvizsgálatot végző munkacsoport tevékenységében természetesen Szakszervezetünk is részt vesz, elkészült az előzetes összefoglalónk, amihez köszönettel várjuk további észrevételeiteket, véleményeteket.
A TÉR-rel szembeni egyik legfontosabb követelmény, hogy az ténylegesen a munkavállaló teljesítményét tükrözze, ne az értékelő személyes benyomását, esetleg szimpátiáját, főleg ne a vele való kapcsolatát.
Muszáj legyen a szubjektív megítélésnek megfelelő korlátja, ellenőrizhető kell legyen a vezetői mérlegelés – mivel torzíthatja a jutalmazást, az előmeneteli lehetőségeket és akár az esélyegyenlőséget is.
Fennáll annak a veszélye, hogy az kapja a magasabb elismerést, akinek a munkáját az értékelő vezető kedvezőbben ítéli meg.
Nem válhat olyan eszközzé, amely közvetetten azt jutalmazza, ki mennyire alkalmazkodó, konfliktusmentes vagy vezetői szempontból „kényelmes” munkatárs. Egy rendőri szervezetben a szakmai vélemény megfogalmazása, egy döntés szakmai megkérdőjelezése vagy egy vezetői intézkedéssel kapcsolatos kritika önmagában nem azonos a gyenge teljesítménnyel.
Nem elfogadható, ha a vezetővel való személyes kapcsolat, az egyetértés mértéke vagy a konfliktusmentesség burkoltan nagyobb súlyt kap, mint a tényleges szakmai teljesítmény.
A munkatársaknak joguk van ahhoz, hogy teljesítményüket előre meghatározott, átlátható, következetes és lehetőség szerint mérhető szempontok alapján értékeljék.
Azonos vagy hasonló teljesítmény esetén azonos mércének kell érvényesülnie. Nem tekinthető objektívnek az a rendszer, amely két munkatársat úgy hasonlít össze, hogy közben nem veszi figyelembe az ügyek számát, összetettségét, munkaigényét, a tényleges munkaterhelést és a szolgálati körülményeket.
Fontos hangsúlyozni: az objektív és ellenőrizhető értékelési rendszer a vezetőt is védi, mert egy vitatott értékelés esetén világosan megmutatható, hogy milyen konkrét szakmai eredmények, tények és körülmények alapján született meg a döntés.
A cél tehát nem az, hogy megszüntessük a vezetői mérlegelést, hanem hogy az ne válhasson korlátlan és ellenőrizhetetlen döntési lehetőséggé.
A teljesítményértékelés csak úgy és akkor szolgálja a szervezet érdekeit, ha mindenki azt érzi, hogy a mérce ugyanaz. Ez az alapja és legfontosabb feltétele a vezetői döntésekbe vetett állományi bizalomnak.
(És miért ne lehetne értékelhető a vezető is a közvetlen beosztottai által? Hiszen a vezető kvalitásait mi sem bizonyítja jobban, mint az általa vezetett állománycsoport róla alkotott őszinte véleménye.)
Köszönjük, ha megosztod velünk véleményedet, és javaslataiddal segíted a munkánkat!
