TMRSZ javaslat a hivatásos életpályára és a hivatásos szolgálat méltó lezárására

2012-ben a hivatásos szolgálatra előzőleg felesküdött állomány szerzett jogait eltörölték. Ők még az 1971. évi 10. tv. alapján, kollektív szerződés kereteiben kerültek a rendszerbe. Az állam ajánlotta – és nem az állomány kérte! – a kiemelten stresszes munka, az alkotmányos jogok csorbítása és a fokozott pszichés terhelés kompenzálására. Az akkori rendszerben a betöltött 50 éves életkor és a leszolgált 25 év volt az állam ajánlata, amit a kollégák elfogadtak, és ezzel tervezték az életüket. Ez a méltatlan csorbítás az 1996 előtt felszerelt állomány nagy részét érintette, akik közül ma is pár ezren vannak még állományban.

1996 szeptemberében elkészült a Hszt. módosítása, amely még adott tervezhető életpályát – bár elvett további jogokat –, de az állomány tagjainak még volt reménye a szolgálati nyugdíj megszerzésére.

2012 volt az az év, amely teljesen megfosztotta az állományt az addig megszerzett jogaitól. Eltörölték az 1,2-es szorzót, amely a veszélyes munkakörök esetében volt alkalmazandó, eltörölték a kiszámítható életpályát, és meghagyták annak a lehetőségét, hogy az öregségi nyugdíj előtt mindössze 5 évvel mentesüljön az állomány tagja a munkavégzés alól.

Ennek a rendszernek az lett a hozadéka, hogy a kollégák pályájuk befejezése után 1-2 évvel eltávoztak erről a világról, és nem tudták élvezni a nyugdíjas éveiket. Az egészségromlás olyan mértékű volt, hogy hosszabb távú esélye sem merült fel a gyógyulásnak. Ezek az emberek egész életükben a bűnt, a halált, a baleseteket, a szabálysértéseket és a világ árnyékos oldalát látták – fokozott pszichés és fizikai megterhelés alatt, ráadásul egy olyan rendszerben, amelyben folyamatos volt a fejük felett a kontroll, alapvető jogaik jelentős csorbításával.

Még az is ellenőrzés alatt áll bizonyos beosztások betöltése esetén, hogy az állomány tagja kivel köt házasságot; emellett nem vehet részt sztrájkban, nem mehet külföldre engedély nélkül, a fizetése a béka feneke alatt van, de másodállást is csak engedéllyel végezhet, szolgálatban nem lehet nála mobiltelefon.

A civil munkában dolgozó emberek el sem tudják képzelni, milyen lehet önmagában az, hogy állandó kontroll alatt legyen valaki – hát még évtizedeken keresztül. A szolgálat önmagában nem jelentheti a magánélet teljes feladását, márpedig jelenleg erősen közelít a helyzet ehhez. Csak ez a folyamatos kontroll is önmagában feszültséget, stresszt okoz, ami egészségkárosodással jár. Ezért szükség van arra, hogy ezeket a – az állomány számára mindennapos – stresszhelyzeteket egy kiszámítható életpályával kompenzálja a kormány.

A TMRSZ életpálya-modellje

A TMRSZ javaslata egy kiszámítható, az állomány létszámának megközelítőleg szinten tartó, humánus életpálya-modell.

A pályakezdő hivatásosok számára elengedhetetlen a szakmai képzés, hiszen az ismereteiken és szituációkezelésükön az életük múlhat. A jelenlegi iskolai képzés eleve lekorlátozza a felvehető tanulók számát, mivel nem áll rendelkezésre elegendő képzési hely. A képzés rendszerét bővíteni kellene plusz egy fél évvel, amikor a hivatásos csakis és kizárólag már képzett oktatók mellett, az utcán sajátítja el az ismereteit.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező állománytagok esetében az átképzőre történő beiskolázás nehézségein is változtatnánk. Semmiképpen sem a parancsnoki gárda jelölné ki azokat a személyeket, akik mehetnek az átképzőre, hanem az NKE tanári bizottsága, egy elbeszélgetést követően. Így elkerülhető lenne, hogy valaki már 30 éve vár beiskolázásra, miközben egy pár hónapja felszerelt fiatalt soron kívül beiskoláznak.

A mai fiatalok nem várnak sokat – szívesen lennének hivatásosok, ám amikor meghallják, hogy szinte az öregségi nyugdíjig dolgozniuk kell, és a jövedelmük még a honvédekét sem éri el, azonnal letesznek a tervükről. A honvédség munkája elismerésre méltó, de a rendőrök, a tűzoltók, a BV-sek és a NAV-osok nélkül az állam működése sem lenne zavartalan – mégsem kapnak arányos megbecsülést.

A szerzett jogok visszaadása

Álláspontunk szerint a szerzett jogokat vissza kell adni – ez nem lehet kérdés. Az 1996 előtt felszerelt, feltételeknek megfelelő kollégák elenyésző létszámban vannak már jelen a rendszerben; a rehabilitáció mellőzése egyértelmű diszkrimináció lenne.

A TMRSZ javaslata alapján az 1996 és a 2012 után felszerelt állománynak lehetősége lenne 30 év tényleges szolgálat és betöltött 50 éves kor után eldönteni, hogy szeretne-e és tud-e még maradni a rendszerben, vagy befejezi a szolgálatot, és méltó körülmények között megválik a testülettől.

Az a kolléga, aki marad, plusz juttatásra lenne jogosult: a mindenkori illetményalap 25%-ával lenne a jövedelme megnövelve. Nyilvánvalóan azokban a beosztásokban nyílna erre lehetőség, amelyek a kolléga korából adódóan számára elvégezhetők, de szükségesek, vagy hiány-szakterületi ismeretekkel rendelkezik.

Jövedelmi javaslat

A TMRSZ javaslata szerint a jövedelem alapfeltétele a jelenlegi illetményalap megemelése. A jelenlegi szorzórendszer megfelelő, de emelt alappal kell számolni. Álláspontunk szerint minimum 35% lenne az ideális illetményalap-emelés jelenleg.

Eltörölnénk a beosztás-rendfokozat jelenlegi szabályozását, és visszaállítanánk a kihordási időt, ami szintén egyfajta elismerése a szolgálatban töltött éveknek. A pótlékok tekintetében azok eltörlését nem támogatjuk.

További javaslatok a közösség és az életminőség javítására

• Újra legyen BM kórház – ne a Honvéd kórház mostohagyerekei legyünk.
• BM óvodák kialakítása a legnagyobb létszámú kapitányságok környékén.
• Évente minimum 7 egybefüggő nap rekreáció.
• Magyar sajátosságokra épülő rendszer és magyar időjárásnak megfelelő ruházat.
• A túlóra tekintetében az állomány dönthesse el, hogy szabadidőben vagy pénzben váltja meg.

A változások várható hatásai

A munkáltató és az állam számára:

• csökkenő pályaelhagyás, kiszámíthatóbb pályán maradás;
• nagyobb létszámú jelentkezés, könnyebb toborzás, javuló utánpótlás;
• szakmai tapasztalat mint felbecsülhetetlen érték megtartása;
• a rendvédelmi szervek erős működése – társadalmi rend;
• a bérköltségek szinten tartása, betöltetlen státuszok betöltése.

A munkavállaló számára:

• az 1996 előtt felszerelt, feltételeknek megfelelő kollégák rehabilitálása esetén a megelégedettség;
• 2012 után felszerelt állomány tekintetében kiszámítható életpálya, magasabb fizetés, jobb életminőség, látható jövőkép;
• biztonság idősebb korban is;
• a választás lehetősége.