Nem értünk egyet vele, sőt határozottan tiltakozunk a Belügyminisztérium a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott hivatásos jogviszonyban állók és rendvédelmi igazgatási alkalmazottak egészségügyi és pszichológiai ellátással összefüggő kérdéseiről szóló BM rendelet tervezetében foglaltak ellen.
Elsősorban azért, mert az alkalmasság felülvizsgálatával foglalkozó fejezetében vázolt rendszer a jelenleg hatályosnál lényegesen rosszabb, hátrányosabb az állomány számára, indokolatlanul korlátozza az érintettek fellebbezésre vonatkozó döntési jogkörét, és sokkal több visszaélésre, önkényességre ad lehetőséget az alkalmasság/alkalmatlanság megállapítása során.
A jogállamisággal és az Alaptörvénnyel teljesen ellentétes, hogy a munkavállalót nem illeti meg jogorvoslati jog, mert hogy az automatikus másodfok és FÜV nem jogorvoslati jog biztosítása, tulajdonképpen nem más, mint a munkavállaló jogainak semmibe vétele.
A vonatkozó fejezetben szereplő egész eljárásban sehol nem jelenik meg, hogy a munkavállaló részére a dokumentáció átadásra kerülne, azt megismerhetné, ami ellentétes a Hszt-vel (107. § (4) bekezdése).
Ugyanígy az sem, hogy az érintett véleményét, észrevételeit kifejthetné, akár úgy, hogy más orvosoktól véleményt szerezhetne be, s jogorvoslattal élhetne a döntés ellen, ami szintén a munkavállalói jogok sérelmét jelenti.
Az sem figyelmen kívül hagyható, hogy a rendvédelmi alapellátó orvosnak a rendelet túl széles hatáskört biztosít a szakorvosokkal szemben, szükséges lenne részletesebben leszabályozni ezt. Sajnos számtalan rossz tapasztalaton alapul azon véleményünk, hogy néhány alapellátó orvos mindenek felett állónak hiszi magát, és felülbírálja, megváltoztatja, vagy nem fogadja el a szakorvos, háziorvos megállapításait, gyógykezelési intézkedéseit, vagy tartamát.
A jelenlegi rendelet tervezet pedig még szélesebb jogkört biztosít nekik, ami kimondottan hátrányos az állomány számára.
Nem elfogadható, hogy az alapellátó orvost nem kötelezi az alapellátó pszichológus javaslata, hiszen az alapellátó orvos nem polihisztor, így nem megengedhető, hogy a szakképzett orvos diagnózisát megváltoztathatja (kivéve persze, ha neki is van pszichológusi vagy pszichiátriai képzettsége).
Úgy véljük, hogy ezen rendelkezésekben biztosított jogkör az orvosi etikai kódex-szel is szembe megy.
Véleményünk szerint a tervezetben – a fentiek mellett – több rendelkezés is kifogásolható, mint:
- a munkavállaló elsősorban a rendvédelmi alapellátó orvoshoz köteles fordulni, ezzel ugyanis a munkavégzéstől eltérő helyen élő munkavállaló betegsége esetén felesleges utazásnak van kitéve, ami állapotának további romlását eredményezheti, azaz ez a rendelkezés akár veszélyeztetheti is a dolgozó egészségét;
- álláspontunk szerint a szolgálatképes állapotról elsősorban nem a hivatásos állomány tagjának, hanem az alapellátó orvosnak kellene tájékoztatnia a munkavállaló elöljáróját, hiszen az a hivatalos közlés, mivel ő állapítja meg a keresőképtelenség megszűnését;
- nem értünk egyet azzal sem, hogy az ellenőrző orvosi vizsgálat kezdeményezéséhez szükséges dokumentáció felterjesztése „legkésőbb a szolgálatképtelenség huszonötödik napjáig” történik, nincs ugyanis arról semmifajta rendelkezés – pedig a gyakorlatban előfordul – hogy mi az eljárás akkor, ha ezt követően áll be állapotromlás, vagy újabb gyógykezelést rendel el, javasol a szakorvos. Szükséges lenne egy azonnali felterjesztés kiegészítési eljárásrend beiktatása;
- az első alkalommal 90 napig engedélyezhető egészségügyi szabadság tartama bizonyos betegségeknél rövid, szükséges lenne a 6 hónapos tartam megtartása, és nem elfogadható a beszámítás sem, mert ez még a 6 hónapnál is nehézkes, a tervezett 90 nap esetén pedig nagyon durva.
Persze azt sem hagyhattuk szó nélkül – már szinte automatikusan – hogy a véleményezésre rendkívül rövid határidő került biztosításra.
A véleményezésünk teljes terjedelmében ITT olvasható.
Szinte egy időben, azonos határidő biztosításával kaptuk meg A Rendőrség állománya alkalmasságvizsgálatáról szóló ORFK utasítás tervezetét is, de ennek véleményezése részünkről igen rövidre íródott.
A tervezetben foglaltakkal szakszervezetünk nem tudott egyetérteni, és részletes véleményt előterjeszteni, mivel álláspontunk szerint a tervezet alapját képező BM rendelet vélhetően még nem került kihirdetésre, a tervezetben is szám nélkül hivatkoztak rá.
A BM rendelet tervezetet ugyan megismertük, az korábban már megküldésre került nekünk is, de egy tervezet alapján kiadandó utasítás – vagyis a végrehajtásról szóló utasítás – megalkotása álláspontunk szerint idő előtti.
Ismereteink szerint a BM rendelet tervezetéhez ráadásul a NAIH is – adatvédelmi szempontból – véleményezést fűzött.
Bár a jogtárban sem fellelhető, ha mégis kihirdetésre került volna az alaprendelet, az ORFK utasítás tervezetének véleményezésére biztosított 3 nap – terjedelmére tekintettel – nem elegendő, szükséges a határidő meghosszabbítása, melyet kértünk az ORFK-tól.