Készenléti pótlék vagy túlszolgálati díj?
Április 30-án megszületett a KÜSZ-ös ügyekhez kapcsolódó előzetes döntéshozatali eljárásban az EU Bíróságának ítélete.
Az MTI-n (illetve innen átvéve egyes sajtóorgánumokban) már olvashattátok, hogy „egy magyar készenlétis szerint a túlszolgálatát a rendőrség pihenőidőként kezelte és számolta el”.
Nos, ez az „egy” testesítette meg azt a minden megyéből érintett sok(-sok) százat, akik a 2015-2017-ig tartó időszakban a „kerítés” mellett szolgáltak hetekig elszakítva eredeti szolgálati helyükről, otthonuktól, családjuktól, és saját bőrükön tapasztalták meg a kihelyezett szolgálat gyakorlatát… (emlékeztetőül: pihentetésük idején a szálláshely nem volt elhagyható, indulásra kész állapotban kellett állniuk 5-15 percen belül, a fegyvert maguknál kellett tartsák, és egyenruházatukon is esetleg csak könnyíthettek, vagyis szolgálatuk alatt folyamatosan bevethetőségi állapotban voltak. Nem mellékes, hogy országos visszhangot keltettek az elhelyezésükről, szolgálatellátásuk körülményeiről szóló hírek is.)
Voltak megyék, ahol a csapatszolgálati század tagjainak a vonatkozó szabályzat előírásai szerint túlórát fizettek a „rendes” munkáért járó bér mellett, majd karácsony környékén – fizetési felszólítás formájában – visszakövetelte a munkáltató a „jogosulatlanul” felvett pénzt. Más megyékben, valamint a Készenléti Rendőrségnél pedig eleve csak KÜSZ-t fizettek a laktanyában töltött időre. Tették mindezt egy ORFK állásfoglalás alapján.
Mindkét eset kapcsán perek tucatjaiban képviseljük azon tagjainkat, akik vállalták a harcot akár egyik, akár másik ügyben érintettek.
Ezek az ügyek felfüggesztésre kerültek kérelmünkre, amikor a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság perünkben eljáró bírói tanácsa úgy döntött elfogadva indítványunkat, hogy kikéri az EUB döntését ún. előzetes döntéshozatali eljárásban.
Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását csak bíróság kezdeményezheti. Az utóbbi évek statisztikája szerint magyar bíróságoktól évente nem sokkal több, mint egy tucat ilyen kezdeményezés ered (s ennek csak kis része olyan mint a mi esetünk, vagyis a perbeli fél indítványozza, hogy forduljon a magyar bíróság az EUB-hoz), s még ez sem garancia, mert a luxemburgi bíróság csak akkor foglalkozik a kérdéssel, ha elfogadhatónak tartja azt. Az ítélete azonban kötelező a magyar bíróságokra, azaz nem értelmezhetik másként az irányelvet, s nem hagyhatják figyelmen kívül sem, ha annak alkalmazhatóságát kimondta az EUB.
A miskolci bíróság kérdése arra irányult, hogy a vonatkozó 2003/88 EU-s Irányelv alkalmazható-e ebben a jogvitában.
A Curia pedig egyértelműen foglalt állást: IGEN, ez az Irányelv irányadó ebben az ügyben is, azaz a jogvita tovább folytatódhat, immár nem csak Miskolcon.
A luxemburgi határozat szerint a munkaidőről szóló európai uniós irányelvet alkalmazni kell a rendvédelmi szervek azon tagjaira, akik valamely tagállam külső határain határőrizeti feladatokat látnak el harmadik országok állampolgárainak az említett határokon való beáramlása esetén, viszont a munkavégzés díjazására a magyar jog vonatkozik.
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 2003/88 irányelvet akkor is alkalmazni kell az egészségügy, a közbiztonság és a közrend területén folytatott tevékenységekre, ha azokat a helyszínen beavatkozó erők végzik, és azok segítsgényújtásra irányulnak, amennyiben azokat szokásos körülmények között, az érintett szolgálatra felruházott feladatoknak megfelelően végzik, még akkor is, ha a beavatkozások természetüknél fogva előre nem láthatóak.
Egyes tevékenységek kivételként történő alkalmazását csak olyan rendkívüli események indokolják, mint a természeti vagy technológiai katasztrófák, merényletek vagy az olyan balesetek, melyek súlyossága és mértéke az élet, az egészség, valamint a közösség biztonságának védelméhez nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalát teszik szükségessé, és amelyek megfelelő teljesítését veszélyeztetné, ha a 2003/88 irányelv által előírt összes szabályt be kellene tartani.
Az EUB a hazai bíróság feladatának szabta meg egyebek mellett annak meghatározását – azzal, hogy figyelembe kell vennie az összes releváns körülményt, többek között azt, hogy a feladat ellátása több hónapig tartott – hogy megakadályozta-e a harmadik országok állampolgárainak beáramlása, hogy a határaink őrizetét – a teljes vitatott időszak alatt – a készenléti rendőrség a szokásos körülmények között lássa el, figyelembe véve, hogy e szolgálatot éppen azért hozták létre, hogy részt vegyen a halaszthatatlan feladatok ellátásban.
Rámutattak arra, hogy a hazai bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy a körülményekre tekintettel nem volt lehetséges az érintett szolgálatot oly módon megszervezni, hogy valamennyi tagja az irányelvben meghatározott követelményeknek megfelelő pihenőidőben részesülhessen, vizsgálva azt is, hogy lehetetlen volt-e az állomány számára olyan rotációs mechanizmust előírni, amely lehetővé tette volna a megfelelő pihenőidő biztosítását minden munkavállaló számára.
Konkrétan kimondta a bíróság ítéletében, hogy az irányelv a rendvédelmi szervek által szokásos körülmények között, a rájuk bízott feladatnak megfelelően végzett tevékenységekre alkalmazandó, még akkor is, ha azok a beavatkozások, amelyekkel e tevékenységek járnak, természetüknél fogva előre nem láthatóak, és veszélyt jelentenek a munkavállalók biztonságára vagy egészségére.
Véleményünk szerint ez több mint szimpla döntés egy adott perben, hiszen azt erősíti, hogy az egészségügyben, a rendvédelemben és mindenhol ahol a munkáltató által meghatározott helyen töltendő készenlétet és ügyeletet rendel el a munkáltató, az államnak illene “mellőznie” az ügyeleti díj és a készenléti díj fogalmát. Erre az időre ugyanis – most már bizonyossággal kijelenthető – munkabért kell fizetni.
Köszönjük az „egy miskolcinak” a bátor kiállást, melynek eredményével sok(-sok) száz „másik”-at is hozzásegíthet jogos járandóságához, végső soron igazolva, hogy a szakszervezetiség, a kollektív igényérvényesítés – még ha az utóbbi 10 évben le is vágták kezét-lábát – messze juthat a munkavállalók jogainak védelmében, érdekeik képviseletében.
előzmények:
https://tmrsz.hu/2020/02/21/tajekoztato-a-migracios-tulszolgalatokkal-kapcsolatos-perekrol/
https://tmrsz.hu/2019/03/29/keszenlet-vagy-tulszolgalat/
https://tmrsz.hu/2017/02/03/nem-kell-visszafizetni-a-migracios-tulszolgalati-dijat-tagjainknak/
https://tmrsz.hu/2016/04/08/migracios-tulszolgalat-szolgalati-panasz/