Mindenek előtt szeretnénk megköszönni az együttműködésetek, segítségetek, nagyon sok levél érkezett hozzánk észrevételekkel, javaslatokkal és (sajnos többségében negatív, csak elvétve pozitív) személyes, mégis általános problémát taglaló tapasztalattal!
Köszönjük a bizalmatokat is, mellyel hozzánk fordultatok, ezzel erősítve minket abban, hogy munkánk nektek is legalább olyan fontos, mint a ti munkátok nekünk!
Az általatok írtakat felhasználva elkészült szakszervezetünk véleményezése, valamint a jövőre vonatkozó javaslatai, melyek alapján a rendvédelmi életpálya talán egy jóval vonzóbb, tervezhetőbb jövőt biztosít számotokra. Persze ehhez elsősorban az szükséges, hogy a döntéshozók figyelembe vegyék a javaslatokat, a felülvizsgálat ténylegesen megtörténjen, és a modell valóban fejlesztve legyen, ne „csak” módosítva…
Zsinka András helyettes államtitkár úrnak küldött véleményezésünkben elsősorban azt hangsúlyoztuk, hogy az Életpálya-modellnek vonzó alternatívának kell tűnnie éppen azért, hogy a közismerten a hivatásos szolgálattal járó terheket ellensúlyozza. A várva várt (vagy inkább beharangozott) vonzó életpálya megvalósulása sajnos elmaradt, annak ellenére, hogy történtek pozitív változtatások (amik szintén nem teljes mértékben feleltek meg a hallott terveknek), elmondható, hogy nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
A hozzánk küldött levelekből egyértelműen megállapítható, hogy a legnagyobb fájdalmat az életpálya jelenleg hatályban lévő „lezárása” jelenti. Mi is többször, illetve minden ilyen irányú, vagy kapcsolódó véleményezésünkben, javaslatunkban szóvá tettük, hogy ellenezzük az öregségi nyugdíj korhatár alkalmazását a rendvédelem területén.
Ezen felül pedig szükségesnek tartjuk, hogy az 1996 előtt, a régi szabályok szerint felszerelt és azóta is becsületes munkát végző dolgozókra külön figyelmet fordítson a szabályozás, merthogy ők szerződést kötöttek az állammal jogviszonyuk létesítésekor, melynek része volt – az egy tollvonással eltüntetett – szolgálati nyugdíj is.
A pálya megtartó erejének is ez a legmarkánsabb pontja, ezért mielőbbi döntést sürget.
Ugyanígy fontos kérdés az illetmény, illetve annak emelése, mely nagyobb mértékű, valóban érezhető súlyú kellene legyen úgy, hogy az indokolatlanul nagy különbségeket nélkülözze. A 2015. július 01-jétől megvalósult emelés diszkriminatív emeléseket eredményezett, és sok esetben alig következett be érezhető változás a nettó bérek tekintetében.
Javaslatot tettünk az időpótlék vonatkozásában – levelünkben olvashatjátok – és felhívtuk a figyelmet a rendfokozat és a fizetési fokozat maximumának anomáliáira is, melyek a motivációt veszik el, hiszen egyes esetekben a munkavállalók fejlődésének lehetőségét zárják ki.
Sokan tértetek ki hozzánk intézett leveletekben – jogosan – a rendfokozat erejének visszaállítására, a szakmai tapasztalatok fontosságára, melyet szintén belefoglaltunk véleményezésünkbe.
Felhívtuk a figyelmet a senior programra, vagyis arra, hogy a könnyített szolgálatból alig valamit sikerült elérni eddig… A fennakadás ráadásul kapcsolódik a státuszok betöltésével kapcsolatos problémákhoz, a kinevezések, az előmenetel akadályozottságához. Véleményezésünkben részletesen levezettük a problémát, és kifejtettük az állománytáblák mielőbbi rendezésére irányuló javaslatunkat.
Ugyanígy tettünk a rendvédelmi járadékra és a rendvédelmi egészségkárosodási járadékra vonatkozó jelenlegi rendelkezések tekintetében, továbbá jeleztük az egyik „pillér”, azaz a megtakarítási szegmens hiányát, ami a korábbi egyeztetések és ígéretek szerint az életpálya modell részét képezné.
Nem hagytuk ki a teljesítményértékelő rendszer hibáinak feltárását sem, javasolva annak újragondolását.
A jelenlegi lakás-lakhatási támogatási rendszer fejlesztésének kérdéskörében – egyebek mellett – hangsúlyoztuk, hogy nem csak szociális alapon megítélhető támogatásokra lenne szükség, hanem a támogatásoknak olyan körére, melyek – mint egy paktum – mindkét fél számára hasznosak, és hosszú távon biztosítják a közös munkát.
Mivel – tapasztalataink alapján – szükségesnek tartjuk a családtámogatási rendszer konkretizálását és országos szintű összehangolását, így indítványoztuk az egységes, rendeleti szintű szabályozást, mert jelenleg csak egy mondat rendelkezik a Hszt-ben a gyermeket nevelők részére biztosított kedvezményekről, a főkapitányságok Esélyegyenlőségi Tervei pedig jelentősen eltér(het)nek egymástól, vagyis nemhogy kiemelt, de általános családtámogatási rendszerről sem beszélhetünk jelen pillanatban.
És végül, de nem utolsó sorban felhívtuk a figyelmet az érdemek elismerésének fontosságára. Az elhivatott, áldozatos munka szimbolikus méltánylása, túl az anyagi jutalmon, lényeges lenne, úgy is mint meghatározó motivációs erő.
Bízunk benne, hogy a javaslataink végére írt – Tagunktól érkezett levélből vett – idézet lényegét az illetékesek is szem előtt tartják majd a felülvizsgálat során, mely végül valóban olyan pozitív irányú változást eredményez, amivel nem csak a pályaválasztó fiataloknak teszi kívánatos alternatívává a rendőri hivatást, de a pályán maradást elősegítő, vonzó közeget teremt a már állományban lévőknek is.
Az életpálya modell bevezetése elengedhetetlen volt annak érdekében, hogy többen maradjanak a kötelékben. … De sajnos a modell mit sem ér, ha az embert nem becsülik meg. Ok nélkül büntetik, megalázzák, nem hallgatják meg és így ítélkeznek felette. Az életpálya nem sokat ér, ha azt érzi az ember, hogy egy utolsó senki, mert így elgondolkodtató, hogy érdemes e maradni a kötelékben. A mai Rendőrség valóban az állomány megtartásáról szól, csak kérdés, hogy melyik állomány, a vezetői állomány vagy a végrehajtói állomány. …A Rendőrségen az utóbbi években a végrehajtói állományba sulykolják az intézkedési kultúra keretein belül az úgynevezett E.S.T.- t( együttműködő, segítő, támogató ) ami teljesen rendben van, viszont ezt „mindenkinek” meg kellene tanulni az életpálya működése érdekében!
ITT olvashatjátok a BM felé küldött véleményezésünket teljes terjedelmében.
Előzmény: https://tmrsz.hu/2018/06/12/eletpalya-felulvizsgalata-segits-hogy-segithessunk/