Korábban tájékoztattunk benneteket arról, hogy a teljesítményjuttatásokkal és teljesítményértékelésekkel kapcsolatos anomáliák miatt az ORFK vezetőjéhez fordultunk, hogy választ kaphassunk a felmerült kérdéseinkre – kérdéseitekre.
Megkeresésünkben részleteztük az évek óta visszatérő tapasztalatainkat, melyek alapján elmondható, nem véletlen, hogy növekszik azon munkavállalók száma, akik a teljesítményértékelésükkel nem értenek egyet, és ennek következtében szolgálati panasszal fordulnak elöljárójukhoz.
Javasoltuk, történjen meg a teljesítményértékelés rendszerének felülvizsgálata, hogy az valóban egy objektív és átlátható motivációs és értékelési rendszer lehessen a teljes hivatásos állomány számára, és amelyben minimalizálni lehet a tévedés, illetve (az akár anyagi motivációjú) részrehajlás lehetőségét.
Megérkezett a válasz Papp Károly r.altábornagy úrtól, melyben kitért arra, hogy a hivatásos állomány tagjának szolgálatellátását, magatartását és a vele szemben támasztott követelményeknek való megfelelést évente egy alkalommal értékelni kell, erről rendelkezik a Hszt. Ennek az évi egyszeri értékelésnek az alapján kerül sor a teljesítmény elismerésére, a szervezeti egységnek biztosított költségvetési keret terhére, évi két alkalommal kifizethető teljesítményjuttatás formájában. Az összegről az állományilletékes parancsnok rendelkezik. Kivételes teljesítményfokozatú értékelés esetén a hivatásos állományút juttatásban kell részesíteni, illetve abban részesíthető az, akinek az eredménye jó, vagy megfelelő. Mindezt a 33/2015. (VI.16.) BM rendelet előírásaira hivatkozva osztotta meg velünk Főkapitány Úr.
Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy a teljesítményjuttatásra szánt keret meghatározására a központi és területi szervek szervezeti teljesítményértékelései, valamint az egyes szervek létszáma alapján került sor, és az állományilletékes parancsnokoknak ezt teljes mértékben a teljesítményjuttatásra kellett fordítaniuk.
Tudatta velünk Főkapitány Úr, hogy a teljesítményjuttatás mértékének meghatározása során figyelemmel kell lenni a Hszt 158. § (2) bekezdésében foglaltakra, valamint azt is, hogy a teljesítményjuttatás megállapítása során alapelvként határozta meg, hogy a minimális összegnek a rendvédelmi illetményalap 3,1-szeresét el kell érnie, és az eltérő teljesítményszintek elismerését a kiosztott összegekben kifejezésre kell juttatni.
Végül megtudhattuk leveléből, hogy 2018-ban a Rendőrség hivatásos állományának 84,75 %-a részesült teljesítményjuttatásban.
Köszönettel fogadtuk a hivatalos tájékoztatást, annak ellenére, hogy az szinte kizárólag az általunk is ismert normák leírását tartalmazta, így kérdéseink nagy részére választ nem kaptunk, vagyis nem derült ki, hogy mekkora szerepet jutott az objektivitásnak és az átláthatóságnak a teljesítményértékelések – és a juttatások kiosztása – során. Emiatt kérdéseinket újra, ha lehet még konkrétabban feltesszük, bízva abban, hogy ezúttal a válasz is konkrét lesz.
Érdemi információként megtudtuk, hogy az országos főkapitány meghatározott ugyan alapelveket (fent olvasható), de úgy gondoljuk, ezek még így is rendkívül tág teret engedtek az illetékeseknek, az esetleges részrehajlás lehetőségét nem zárták ki, vagyis az alapvető problémákat véleményünk szerint ennyi nem oldja meg,
A jelenlegi ismereteink alapján továbbra is úgy véljük, hogy a teljesítményértékelés rendszere felülvizsgálatra szorulna, hogy végül mind az értékelés, mind az ehhez kapcsolódó juttatás valóban motiválják a teljes hivatásos állományt.
Az ORFK tájékoztatását ITT olvashatjátok teljes terjedelemben.
