Precedens értékű „részleges” – valójában elvi jellegét tekintve „teljes” – pernyerés a betegállományban történő munkavállalót vegzáló
munkáltatói ellenőrzés jogsértő jellege kimondása tárgykörben
Tagunk azért fordult a TMRSZ-hez, mert sértőnek és megalázónak tartotta, hogy a munkáltatója – közvetlen elöljárója és annak gépkocsivezetője útján – a bejelentett betegállománya idején lakóhelyén egy alkalommal megjelentek és „ellenőrizték” azt, hogy otthon tartózkodik-e.
Tagunk otthon tartózkodott, azonban a betegállomány alapján nem fekvő beteg volt, így akár máshol is tartózkodhatott volna álláspontunk és most már jogerős ítéletben foglaltak szerint is.
Ezen ellenőrzés során közvetlen parancsnoka – aki elöljáró parancsnoki utasítás alapján szállt ki tagunk otthonához, hogy ellenőrizze az otthon tartózkodását – az Ellenőrzési Naplót kitöltötték, azt tagunkkal aláíratták, aki abba saját kezűleg beírta, hogy az ellenőrzés ténye ellen panasszal él.
A jogvita jelentősége abban is áll, hogy emiatt sok dolgozó inkább nem veteti betegállományba magát betegsége ellenére sem, mert az ilyen vegzáló jellegű ellenőrzések során a munkáltató akár szankciós jellegű eljárást is indíthat ellene a későbbiek során.
A per I. fokú tárgyalása során tisztázásra került, hogy a munkáltató részéről bevett gyakorlat alapján ellenőrizték a szolgálatellátásra képtelen, orvos által betegállományba vett munkavállalót a lakóhelyén. Tagunkkal ez ebben az egy esetben történt meg.
Az I. fokú bíróság teljes egészében elutasította a tagunk képviseletében előterjesztett keresetet, amely elégtétel adásra (lényegében bocsánatkérésre), továbbá felszólításra a jogsértő gyakorlat abbahagyására és 200.000,-Ft sérelemdíj megfizetésére irányult. Tagunkat I. fokon jelentős mértékű perköltség megfizetésére a munkáltatója javára és illeték megfizetésére is kötelezte az I. fokú bíróság..
Tagunk azonban elszánt volt és az I. fokú tárgyaláson a képviseletében előadott jogi érveknek az ismeretében és a megismert teljes tényállás tükrében úgy gondolta, hogy számára ez az ügy elvi jelentőségű, és más kollégái érdekében is végig kell vinnie ezt az ügyet. Tiszteletreméltó volt tagunk ebbéli hozzáállása és bátorsága. A TMRSZ is biztos volt abban, hogy a munkáltató gyakorlata jogsértő, ezért az ehhez szükséges jogi és erkölcsi támogatást megadva fellebbezést nyújtottunk be az I. fokú ítélet ellen.
A II. fokon eljáró Győri Ítélőtábla alapos, az ügy minden részletét feltáró és példaértékűen alapos módon vizsgálta meg a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem alapján a felek által nem vitatott tényállásból levont I. fokú ítélet helytállóságát.
A II. fokú ítélet jelentősége abban áll, hogy kimondta, a munkáltató megsértette a tagunk magánélethez való jogát a munkáltatói ellenőrzéskor, ezért megsértette tagunk magánélet védelméhez fűződő alapjogát, amikor ellenőrizte azt, hogy „otthon tartózkodik-e betegsége idején”.
Az egyszeri ellenőrzési előfordulásra figyelemmel a II. fokú bíróság nem tartotta alaposnak azt a kérelmünkett, hogy a további jogsértéstől eltiltsa a munkáltatót, amelyet atekintetben lehetne vitatni, hogy nem csupán tagunkat, hanem más munkavállalókat is „ellenőrzött” jogsértő módon a lakóhelyén az alperes és ez a tényállás megállapításakor egyértelműen ki is derült a megjelent tanúk nyilatkozatából kitűnően. Ugyanakkor tény, hogy felperest csupán egy alkalommal ellenőrizték jogsértő módon, így a további jogsértéstől való eltiltásra irányuló kérelmet nem találta alaposnak a II. fokon eljárt Ítélőtábla.
A TMRSZ jogi érvelése végül is helytállónak bizonyult atekintetben, hogy az ilyen munkáltatói ellenőrzések jogsértőek, az sérti a munkavállaló magánélete zavartalanságához fűződő jogát és a munkáltató alaptalanul hivatkozott egyes Hszt.-beli rendelkezéseknek azon részére, amelyet ezen ellenőrzési cselekménye alapjaként jelölt meg.
Alaptalannak találta a fellebbezésünket atekintetben is a bíróság, hogy az egyébként jogsértően lefolytatott ellenőrzés sértette volna a felperesnek az egészséghez és a személyes adatokhoz való jogát.
Figyelemmel arra, hogy a fellebbezés elbírálása „csupán” részleges pernyertességet eredményezett, a tagunkat a kirótt illeték 50%-ának megfizetésére (18 ezer forint) kötelezte ugyan a II. fokú bíróság, azonban emellett az alperest (munkáltatót) – szintén a részleges pernyertességre figyelemmel – egyrészt 50 ezer forint sérelemdíj megfizetésére tagunknak, továbbá tértivevényes levélben bocsánatkérésre és sajnálkozása kifejezésére kötelezte.
Mind az igazság érvényre jutására, mind a pénzügyileg pozitív szaldóra, mind pedig a munkavállalói önbecsülés visszaszerzésére alkalmas ez a „csak részleges” pernyerés. Mi ezt a magunk részéről nyugodtan jellemezhetjük teljes pernyerésként is, mert a fő célt elértük. Jogerős ítélet állapította meg, hogy a munkáltatói ellenőrzés ezen formája jogsértő, ennél fogva nem megengedett!
Tagunk ezzel az ítélettel sok más, betegszabadsága idején a munkáltatója által jogsértő módon ellenőrzött kollégája érdekében is megnyerte ezt a roppant jelentős – évek óta felvetődő és a munkavállalók részéről sérelmezett – azaz az egyedi ügyén jóval túlmutató perét, amelyért érintett kollégái és azok, akiket a jövőben ellenőrzött volna ilyen jogsértő módon a munkáltatójuk, elsősorban neki tartoznak köszönettel. Az utat tagunk a TMRSZ segítségével ugyanúgy kitaposta az érintett munkavállalók részére, mint sok más egyéb próbaper esetében.
A TMRSZ a pernyeréshez szükséges támogatást biztosította tagunk számára, de tagunk elszántsága nélkül ez nem alakulhatott volna így.
Egyébként elképzelni sem tudjuk, a most már jogerős ítélet ismeretében, hogy milyen eljárást kezdeményezett volna a munkáltató, ha azt észleli ezen jogsértő ellenőrzése során, hogy a betegállományban lévő munkavállaló nem tartózkodik otthon.
Amennyiben hasonló jogsérelem ért volna valakit a közelmúltban, akkor ezen jogerős ítélet ismeretében keresse bátran a TMRSZ-t!