A TMRSZ által kifejtett álláspontot fogadta el a Kúria egy közelmúltban hozott döntésével, amellyel új eljárásra kötelezte az I. és II. fokú bíróságokat az ORFK által szorgalmazott túlórapénzek visszakövetelése tárgyában.
Azért precedens értékű a hozott döntés, mert egyértelműen a TMRSZ álláspontjával egyező döntést tartalmaz atekintetben, hogy a fizetési felszólítások olyan munkáltatói intézkedésnek minősülnek, amellyel szemben helye van a szolgálati panasz benyújtásának, amelyre az általános elévülési határidőn belül – azaz 3 éven belül – van mód és lehetőség.
Tehát azok, akik „önként (és nyilván nem dalolva )”, de visszafizették a részükre megfizetett túlóradíjakat 2015. karácsonya környékén, azok ezen munkáltatói döntéssel szemben szolgálati panaszt jogosultak előterjeszteni és kérhetik e pénzük (keresményük) visszafizetését is akár.
A munkáltató fizetési felszólítása ugyanis jogellenes volt abban a vonatkozásban is, hogy nem tartalmazta azt a szükséges kioktatást, hogy vele szemben szolgálati panasszal lehet élni – sőt azt kifejezetten kizárta -, és jogellenes volt abban a tekintetben is, hogy a döntéssel szemben nem lehet közvetlenül bírósághoz fordulni, mint felperes.
A szóban forgó Kúriai döntés előzménye ugyanis az volt, hogy a TMRSZ tagunk képviseletében eljárva egy időben keresetet is benyújtott a bíróságra és szolgálati panaszt is előterjesztett a munkáltatónál, mely szolgálati panaszt téves jogértelmezése alapján el sem bírálta érdemben az MRFK mondván, hogy nincs lehetőség panasszal élni a fizetési felszólítással szemben.
A per során az eljárt bíróságok tévesen nem értékelték ezt a körülményt és idő előttiség jogcímen megszüntették a pert (kvázi elutasították) a felperes TMRSZ tag azon kereseti kérelmét, hogy helyezze hatályon kívül a munkáltató alperes fizetési felszólítását.
A TMRSZ határozott jogi álláspontja alapján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság és a Tatabányai Törvényszék határozata ellen, melyet elbírálva a Tisztelt Kúria határozatában kimondta, hogy azzal, hogy a TMRSZ a keresettel egy időben szolgálati panaszt is előterjesztett – amit előre láthatóan a munkáltató alperes nem volt hajlandó 30 + 30 napon belül érdemben elbírálni – a felperes lényegében kimerítette a bírósághoz fordulás előfeltételeként szolgáló panasz utat a munkáltatóval szemben, s fizetési felszólítás ellen van helye szolgálati panasznak ellentétben az ORFK és az MRFK jogértelmezésével.
Az I. fokú bíróságnak tehát érdemben kell elbírálnia a felperes azon kereseti kérelmét, hogy a munkáltató fizetési felszólítását helyezze hatályon kívül ( megjegyezzük ilyen jellegű precedens értékű ítélet már van , ahol helyt adtak az általunk képviselt tagok keresetének mind a szombathelyi, mind a tatabányai bíróságokon ) , de legalább ekkora jelentőségű az a döntésben megnyilvánuló álláspont is, hogy a fizetési felszólításban foglaltakkal szemben 3 éven belül eséllyel lehet megpanaszolni és visszakövetelni a már önként (és nyilván nem dalolva) visszafizetett pénzt.
Gondoltunk szólunk így ünnepek előtt, hogy talán érdemes elgondolkodni azon a százezres nagyságrendű pénzen, amiért egyszer már megdolgoztatok, hogy visszakérjétek, hiszen a jogorvoslati kioktatás elmaradása miatt a munkáltató tévedésben tartott, illetve tévedésbe ejtett titeket. Most már ezt nem csak a TMRSZ, hanem a Kúria is megállapította. És egy ilyen kúriai vélemény nem keveset nyom a latban az ilyen ügyeket elbíráló bíróságok előtt.
Forduljatok a TMRSZ-hez bizalommal az ilyen jellegű ügyekben is!
TMRSZ
