Nem jár vissza sem a gépjárművezetői, sem a közterületi pótlék a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságnak
Tagunk 5 hónapon keresztül járőr beosztása helyett ügyeletesi feladatokat látott el. A TMRSZ a munkavállaló képviseletében keresetet nyújtott be elmaradt illetménykülönbözet jogcímen a bíróságra. Az alperes Pest Megyei Rendőr-főkapitányság viszontkeresettel, vagylagosan beszámítási kifogással élt, mondván, ha tényleg jár az illetménykülönbözet tagunknak, akkor viszont mivel ügyeletes volt, így nem járt számára a közterületi és a gépjárművezetői pótlék, az az a munkáltatónak visszajár.
A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3. sz. tanácsa egy nagyon precíz, példaértékű peres eljárás során megállapította, hogy tagunk a peresített időszakban járőri feladatokat nem végzett, viszont helyette ellátta az ügyeletesi beosztáshoz tartozó feladatokat, így 324 660 forint illetménykülönbözet és kamatai megfizetésére kötelezte a PMRFK-t, alperes viszontkeresetét elutasította annak megalapozatlansága miatt.
( Korábbi híradásunk itt olvasható : https://tmrsz.hu/2015/07/17/pernyeres-i-fokon-2/ )
Persze szokás szerint a rendőrség fellebbezett, s kérte az I. fokú ítélet hatályon kívül helyezését, illetve viszontkeresetének való helyt adást.
A Budapest Környéki Törvényszék 8. sz. tanácsa nem törődve sem a jogi szabályozással, sem a lefolytatott bizonyítási eljárással úgy döntött, hogy az I. fokú bíróság helyesen ítélte meg, hogy jár a 324 660 forint illetménykülönbözet tagunknak, de helyt adott a PMRFK viszontkeresetének, mondván az ügyeletesnek nem jár sem a gépjárművezetői , sem a közterületi pótlék, így azt , azaz 58 732 forintot vissza kell fizetnie tagunknak. A jogellenes II. fokú ítélet meghozatalakor azzal sem törődött a törvényszék, hogy a megyei kapitányságnak a pótlékok visszakövetelése csak a perben jutott eszébe, nem számított, hogy a munkáltató addig nem tudott róla, hogy nem kellett volna kifizetnie ( persze az ügyeletesi bért sem fizette ) , a II. fokú bíróság azt állította, hogy viszont tagunknak tudni kellett volna, hogy neki az nem jár. Ugye milyen érdekes okfejtést adott a törvényszék?
Persze ezt nem lehetett hagyni, hogy egy nagyon alapos, mindenben jogszerű I. fokú ítéletet ilyen igazságtalanul változtasson meg a törvényszék, így a Kúriához fordult a TMRSZ tagunk képviseletében a II. fokú döntés felülvizsgálatát kérve.
S megszületett a Kúria döntése, melyben a II. fokú ítéletet a Kúria hatályon kívül helyezte, s a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3. sz. tanácsa által hozott minden téren megalapozott I. fokú ítéletét tartotta fenn hatályában, mivel a legfelsőbb bírói fórum szerint is az volt az igazságos, jogszerű döntés.
A Kúria elfogadva felülvizsgálati kérelmünkben előadott indokokat megállapította, hogy helyesen döntött az I. fokú bíróság, mikor úgy megállapította, hogy tagunknak, mivel az ügyeletesi feladatokat saját járőri beosztása helyett látta el jár az illetménykülönbözet, viszont a közterületi- és a gépjárművezetői pótlék nem követelhető vissza a munkáltató által.
Ez a döntés is alátámasztja a TMRSZ minden ügyben képviselt konzekvens álláspontját, hogy ha azt véljük, hogy a munkavállalónak igaza van a legvégső fórumig el kell vinni az adott ügyet az igazságos döntés megszületésének érdekében. A TMRSZ eddig is, és ezután is a jog valamennyi eszközét felhasználva harcol a tagjainak érdekeiért, a peres eljárások kapcsán ha kell a Kúriáig, ha ott sem érzi igazságosnak a döntést az Alkotmánybíróságig, vagy akár Strassbourgig elmegy, hogy kiharcolja tagjai igazát. Persze ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha tagjaink, amikor igazságtalanság éri őket hozzánk fordulnak, s ők is akarják, hogy jogaik érvényesüljenek, akár a bírósági út igénybevételével.
Ez a Kúriai döntés is azt mutatja, hogy még a II. fokú ítélet is lehet jogsértő, s nem lehet feladni semmit félúton. Ha úgy gondoljuk, igazunk van, harcolni kell az igazság győzelméért, még akkor is, ha sokszor reménytelen szélmalomharcnak is tűnik az egész, mert egyszer mindig napfényre kerül az igazság.
Hisszük amit Beck Salamon híres magyar esetjogász is vallott, hogy „A jog csak akkor töltheti be irányító szerepét, ha kezében nem remeg a szálfa, mert remegő szálfával nem lehet határozott irányt jelölni” .
Továbbra is várjuk tagjaink – és eddig még nem tagjaink – jelentkezését, ha sérelem éri őket, hogy segíthessünk a jog eszközeivel érdekeinek érvényesítése érdekében.
TMRSZ
