Hatálytalanítva a migrációs túlszolgálati díj visszafizetésére felszólító

munkáltatói fizetési felszólítás

Mint arról korábban hírt adtunk (http://tmrsz.hu/2017/02/03/nem-kell-visszafizetni-a-migracios-tulszolgalati-dijat-tagjainknak/ ) februárban megszületett az I. fokú ítélet a 2015. decemberében nagy felháborodást keltő tömegesen a megyei kapitányságok által kiadott fizetési felszólításokkal kapcsolatban, melyben a 2015. szeptember-október hónapban a határon csapatszolgálati századok tagjaként szolgálatot teljesítő rendőröktől követelték vissza a korábban kifizetett túlszolgálati díj egy részét. A fizetési felszólításokkal kapcsolatban a hozzánk forduló tagjainkat képviselve észrevételt tettünk a munkáltató felé, szolgálati panaszokat, kereseteket nyújtottunk be, mivel álláspontunk szerint jogszerűen kerültek kifizetésre a túlszolgálati díjak, nem volt jogalapja a munkáltatónak készenlétre átminősítenie utólagosan a szolgálati időket. Álláspontunk az volt, hogy a határra történt átrendelés időtartama alatt a rendőrök szolgálatteljesítése folyamatos volt, így nem megalapozott azon munkáltatói és ORFK-s nézet, hogy a „pihenőidőre” készenléti díj jár, hanem a heti szolgálatteljesítési időn felüli idő túlszolgálatnak minősül, s arra járt a díjazás.

A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság februárban helyt adott a keresetünknek, megállapítva, hogy tagjaink 2015. szeptemberében és októberében a perben vitatott napokon ( melyre a munkáltató visszakövetelte a túlszolgálati díjat ) nem készenlétben voltak, hanem folyamatosan szolgálatot teljesítettek, így jogos volt a túlszolgálati díj megfizetése, s jogellenesen követelte vissza a kifizetett összegeket a munkáltató, utólagosan készenlétre minősítve az adott időtartamokat.

 A visszakövetelés az ORFK által kiadott állásfoglalás szerint történt, mely szerint a „pihenéssel” töltött idő készenlétnek minősül, s nem jár rá túlszolgálati díjazás. Az I. fokú bíróság ítélete indokolásában kifejtette, hogy az „ORFK leirat … nem pótolja a jogszabályi rendelkezéseket, az csupán egyfajta jogértelmezést jelent, de nem önálló, az irányadó jogszabályi rendelkezéseket pótló „jogszabály”.” Azaz az ORFK jogértelmezése –  mely alapján utólagosan a túlszolgálatokat átminősítették készenlétre a megyei kapitányságok, s felszólították a munkavállalókat a visszafizetésre – nem helytálló a bíróság szerint. ( Ebből következően – álláspontunk szerint – azon megyék gyakorlata sem volt helyes, ahol alapból készenléti díjat fizettek a határra átrendelteknek, mondván, hogy szállodában „pihentek” két szolgálat között.)

2017. április 27-én került sor a II. fokú tárgyalásra, mivel a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság megfellebbezte az I. fokú ítéletet. A II. fokú bíróság osztotta az I. fokú bíróság döntésében szereplő indokokat, helyesnek és megalapozottnak találta az I. fokú ítéletet, s II. fokú ítéletével teljes egészében helyben hagyta a munkaügyi bíróság minden ponton helytálló, jogi álláspontunkat osztó döntését. Azaz a tegnapi napon jogerősen döntés született róla, hogy nem volt jogszerű a munkáltatói fizetési felszólítás, tagjainknak nem kell visszafizetnie a migrációs túlszolgálatért kapott díjazást.

A jogerős ítélet bizonyítja, hogy a TMRSZ-nek megint igaza volt, ugyanúgy, mint a közalkalmazottak garantált bérminimumának esetében , amikor mindenki azt mondta, hogy jó a munkáltatói számítás, nincs alapja a pénzkövetelésnek, de a TMRSZ jogi nézetének helyességét tudva ment előre, s eljutott az első precedens ítéletig, melynek következtében az általunk kitaposott úton ma közalkalmazottak ezrei perlik a munkáltatót eredményesen, s jutnak az őket megillető meg nem fizetett illetményhez.

Ebben az esetben is helyes volt szakszervezetünk jogi álláspontja a bíróságok szerint, amely szombathelyi bíróságok a jogszabályok mentén, valóban tisztességes eljárás keretében, bírói esküjükhöz híven, hivatásukat tiszteletre méltó módon gyakorolva, ténylegesen igazságot szolgáltattak tagjainknak.

TMRSZ

Kiemelt hír