Jézust gúnyolták életében, haláltusájában, halálában, gúnyolták feltámadása után
Jézus a Megváltó. Kereszthalálával, – amely az egyik legpokolibb kínokkal járó, napokig tartó haláltusa – megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával győzelmet aratott a Halál felett, de nem szabadította meg a világot a szenvedéstől.
A keresztényi alapértékek, a jóban és mások megsegítésében vetett hit, az üssenek, verjenek láncba inkább engem, de akikért felelős vagyok, életem utolsó leheletével is kiállok magatartás az, amely jellemzi Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkárát.
Mint legitim szakszervezeti vezetőt, lelkileg keresztre feszítették, láncra verték, megalázó és évekig tartó folyamatos meggyötréséhez – amelyhez tettekkel, helyenként csendes némasággal – felcsatlakozott Magyarországon majd minden olyan erő, nép által választott közjogi méltóság, akiknek feladata lenne, hogy a nép képviseletében járjanak el, ehelyett a kisemmizettek képviselőjét üldözik évek óta.
Miért azt kérdőjelezik meg, aki az érdekképviseletben hisz, tevékeny a mások megsegítésében, akinek a jelleme, feladatköre, kiállása a munkavállalókért megteremti a demokrácia egyik alappillérét?
Részlet Lukács evangéliumából:
Lukács evangéliuma 23, 33-46
„ Amikor odaértek arra a helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott fölfeszítették, s a gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig mondta: “Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.”
Ruháján sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak: “Másokat megmentett – mondták -, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az Isten választottja.” Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek és ecettel kínálták: “Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magad!” – mondták. Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: “Ez a zsidók királya.” Az egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: “Nem te vagy a Krisztus?
Szabadítsd meg hát magad és minket is.” A másik rászólt: “Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.” Aztán hozzá fordult: “Jézus, emlékezzél meg rólam, országodban.” Ezt válaszolta neki: “Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”
A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: “Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” E szavakkal kilehelte lelkét.”
Babits Mihály: Húsvét előtt
(részlet)
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!
Aki alszik, aludjon,
aki él az éljen,
a szegény hős pihenjen,
szegény nép reméljen.
