Nevetséges történés a KR-nél

Fegyelmi fenyítés hatályon kívül helyezése jogerősen

 

„Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg,

hogy a felperes terhére állított cselekvéssorozat nem olyan, amely indokolná a

fegyelmi felelősségre vonást.”

Tagunk képviseletében eljárva fegyelmi fenyítés hatályon kívül helyezése ügyében nyújtottunk be keresetet a Készenléti Rendőrséggel szemben, mivel fegyelmi eljárás keretében a munkáltató fenyítést szabott ki ellene.

Maga a történet hihetetlen. Mivel a Mobil Ellenőrzési Szolgálat ellenőrei azt állapították meg, hogy a járőrök a parkolóban 29 percet tartózkodtak az ellenőrök szerinti 10-15 perc „elfogadható időtartam” helyett, máris jött a meghurcoltatás, egy olyan járőr fegyelmi eljárás alá vonása és megfenyítése, aki mindig példamutatóan, hivatástudattal látta el szolgálatát, s jelen esetben sem tett semmi szabályelleneset, mindössze járőrvezetője utasítására leállította a gépjárművet, a kocsiban tartózkodva várta, hogy az engedéllyel bevett gyógyszere hasson, míg elöljárója – hozzátesszük ő is engedéllyel – az éjszakai szolgálat előtt ásványvizet és kávét vásárolt. ( Bővebben : https://tmrsz.hu/2016/03/09/fegyelmi-hatalyon-kivul-helyezese-kr ).

Az eset kapcsán felvetődik a kérdés : sok, vagy kevés, ha az ember 20-30 percig nem gurul az autóval, hanem megiszik éjszakai szolgálat kezdeti időszakában engedély alapján egy kávét? Ember-e a rendőr, vagy a teljes időben kocsiban gurulva látható-e el csak a szolgálat? Akadémikus a kérdés, de szakszervezetként mi úgy gondoljuk – és emiatt is érezve igazságtalannak tagunk megalázását és vegzálását- , hogy a rendőr is ember. Vannak szükségletei, és ha ezen szükségletek kielégítése érdekében „engedélyt kér vízivásra, kávéfogyasztása” és azzal él, az nem eshet a terhére.

Érthetetlen történet épeszű ember számára. Akkor amikor a rendőrség utcán lévő tagjai erejükön felül teljesítve is biztosítják az ország közrendjét, küzdve létszámhiánnyal, betegségekkel, migrációs átrendelésekkel, akkor még mindig vannak külön arra a célra fenntartott szervezeti egységek, hogy a még kitartó, a még rendőrnek lenni szerető munkatársaik kedvét, lojalitását kikezdő vegzálást végezzenek és ennek betetőzéseként még meg is hurcolják szerencsétlen munkavállalót. A fluktuáció nagynak mondható véleményünk szerint. A toborzásra is jelentős rendőri erők fordítódnak, mégis ha bemegy az ember egy kapitányság épületébe, ott hemzsegnek a fontoskodó „szakemberek”, az utcán viszont tőlük kevesebb rendőrt látni. Ha az utcára kerül rendőr, akkor meg ott loholnak a nyomában a sokszor piaci légyként viselkedő ellenőrzők, az őrzőket vegzálva.

Az rendben van, hogy szükséges a belső ellenőrzés, az is rendben van, ha valaki szolgálatban súlyosan megszegi a szabályokat, akkor az eljárást le kell folytatni, a fenyítést ki kell szabni. Na, de az nincs rendben – s sajnos az utóbbi időben gyakorinak mondható -, hogy mondvacsinált, nevetséges indokok alapján fegyelmi eljárás folyjon és még fenyítés is kiszabásra kerüljön a tisztességesen, hivatástudattal, erőn felül teljesítő rendőrökkel szemben!

Mint jelen esetben is kitűnt, mind az I. fokú, mind a II. fokú bíróságnak is feltűnt a fenyítés jogellenessége mellett az is, hogy ilyen hétköznapi értelemben is nevetséges történéssel bírósághoz kell fordulni a munkavállaló védelme érdekében.

A TMRSZ-hez lehet fordulni. Akit igazságtalan, jogsértő és méltatlan bánásmód ér az előtt mindig nyitva a kapu, ha tisztességes munkavállaló. Talán ezért is nem szeretnek egyesek minket, és ezért is vagyunk mi egymásra utalva a kiszolgáltatott munkavállalókkal.

TMRSZ