Szima Judit
TMRSZ főtitkára
Kedves Tagjaink, tisztelt látogatók!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkáraként tájékoztatlak benneteket, hogy a szakszervezet életében 2016. november 29. napja újabb fordulópontot eredményezett. A munkavállalókért való kiállásunk hatékonysága, eredményeink, amelynek révén számos kollégát segítettünk hozzá jogos, de a munkáltató által vitatott járandóságához, a fegyelmi, vagy büntetőeljárások során történt kiállásunk, vagy éppen a szolgálati jogok folyamatos elvonása elleni tiltakozásaink, elvtelen alkuktól való tartózkodásunk nem kívánatos tevékenység a rendszerváltás Magyarországán.
A Zalaegerszegi Törvényszék törvénytelenül összeállított dr. Mesterházy István vezette tanácsa által hozott koncepciós ítélettel köztörvényes bűnözővé tett, 5 évre börtönbe küldtek, meglátásom szerint egészségi állapotom miatt az ítélet valójában egyenértékű a halálos ítélettel. Eltiltottak a közügyektől 5 évre, melynek további üzenetértéke az, hogy nem tűrik el a szabad vélemény nyilvánítást senkitől , főleg nem egy valódi érdekvédőtől.
8 általános iskolai ismeretekkel rendelkezőnél is köztudottan tilalmazott a szakszervezeti belügyekbe való beavatkozás. Törvénybe van vésve, hogy egy éven túli határozatokat még a bíróság sem vizsgálhat. A bírói döntés szerint 22 millió forint vagyoni elkobzást alkalmaztak ellenem azzal a valótlan indokkal, hogy a szakszervezettől sikkasztottam, mert idézem az indokolásuk egy részét: „Beszámolókat a TMRSZ kongresszusa is elfogadta. Az elsőfokú bíróság így ezen tényállási pontok tekintetében törvényes és logikus bizonyíték értékelő tevékenység eredményeként állapította meg, hogy a vádlottak elkövették a terhükre rótt bűncselekményt. „
Tehát a bíróság egy testület döntését, aki elfogadta a beszámolókat azt állította, hogy ezzel bűncselekményt követtem, követtünk el.
Így nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakszervezet azon állítását, hogy nem sértett, kár nem érte, – habár megjegyzendő sértetti jogait sem biztosították az egész koncepciós eljárás alatt mégis elítéltek, holott köztudomású tény, ha a sértettet kár nem érte, nincs társadalomra veszélyesség, azaz nincs bűncselekmény. De ez nem érdekelte sem az első fokon, sem a másodfokon eljáró bírákat, ők parancsra ítéletet hoztak mit sem törődve a jogszabályokkal, jogállamisággal, Alaptörvénnyel, mert a társadalomra való veszélyességet abban látták, hogy szakszervezeti vezetőként a testületek a beszámolókat elfogadták.
Tehát a büntetőbíróságok a meghozott testületi döntéseket felülbírálták. Sőt koncepciózusan mindkét bíróság azt üzente ezzel a társadalom egészének, hogy hiába a demokratikus eljárása a szakszervezetnek, ő diktatórikus módon azt csinál amit akar, azaz bűnözőt a vétlenből, ahogy azt meghatározta számára az ügyészség a vádiratában. Azaz a bíróság tagjai, akik nem voltak TMRSZ tagok a testületek döntéseit merészelték negligálni, semmibe venni. Ezen döntésükkel, mely Magyarország egyik legszégyenteljesebb eljárása alatt keletkezett, azt mondták ki, hogy ma Magyarországon nem érvényesül a demokrácia, az egyesülési jog szabadsága, a szakszervezeti autonómia, mint olyan nem létezik és a bírók is azt tehetnek mentelmi joguk alatt, amit akarnak az ügyészekkel és más hivatali személyekkel együtt -, mert őket nem lehet felelősségre vonni és nem kell tisztességüknek lenni .
A magyar állam képviselői által ratifikált nemzetközi egyezmények ezáltal csak papíron léteznek, ugyanúgy mint a hangzatos dicshimnuszok, amelyeket nap, mint nap az arcunkba hazudnak, miközben mindenki a saját bőrén érzi, hogy mindaz lehet, hogy igaz nagyon kevesekre, kivételezettekre, de semmiképpen sem igaz a társadalomra. Miközben volt munkavállalók, akik ma már nincstelenek és sorban állnak egy tányér meleg ételért advent idején, addig a kormány fizetett bértollnokai mindezt hangulatkeltésnek hazudják, relativizálják a valóságot saját gyalázatos ténykedésük eredményét.
Így van ez a szakszervezetek eltiprási szándékával is. Egy valódi szakszervezet kiáll a dolgozókért és szóvá teszi azt ha a dolgozókat a munkáltató, aki adott esetben az állam, kizsákmányolja. Ez a mi „bűnünk”, semmi más. Ma valódi szakszervezetként működni, példát mutatni szolidaritásból, kiállni a kiszolgáltatott munkavállalókért, ha kell ütközni, ha kell perelni, az ma 2010-től bűn. Bűn Polt Péter ügyészsége, bűn dr. Sorok Norbert törvényszéke és bűn legfőképpen a megrendelők, az uszítók, a háttérből a végrehajtóknak közpénzből több milliós koncot – jó kis milliós havi koncot – vető újgazdag földesurak szemében. A szakszervezeteknek – legalábbis a NER jelenlegi rendszerében – a kormány nem kíván lapot osztani, csak látszat szerint. De az a szakszervezet, amely elvtelen alkukba nem bocsátkozik, amely a tolvajt látva tolvajnak nevezi a közpénz ellopóját, a munkavállalók kifosztóját, az ma abba a méltatlan helyzetbe kerül, hogy a jogállami kereteket magasról lesajnálva ügyész és bíró sorokat összezárva beteljesítik a koncepciós elvárást. Ez csak annyiban különbözik az ötvenes évek eljárásától, hogy nem nyíltan, hanem sunyi módon kívánják az embert végképp eltörölni.
A diktatúrában valóban kárként értékelik a szabad vélemény nyilvánítást, ezért fosztanak meg, a jelen esetben már a törvényesség látszatára sem adva mindenemtől, mert szólni merészeltem. Ítéletükkel, mint embert földönfutóvá is tettek, hiszen köztudottan 16 éve özvegyasszonyként nevelem kk. gyermekemet, akinek további sanyargatásától ezen ítélettel sem álltak el.
Lassan, de biztosan napnál világosabbá válik, hogy az írott törvények semmit sem érnek hazánkban. Így nem nekünk, nekem mint magyar embernek kell rettegnie, mert a társadalmi elégedetlenség egyre nagyobb és megítélésem szerint tovább a társadalom lojalitását nem várhatják el az államunk intézményei, és az abban tevékenykedők.
Én míg élek, nem hátrálok meg, ahogyan sosem hátráltunk meg a szabadságunkat védelmezve sem hazai, sem idegen hatalmak előtt, senkinek a mulasztása, bűne következmény nélkül nem maradhat.
Megtapasztalva az Orbán Viktor vezette államhatalom jogállamiságot lábbal tipró ügyészségének ügybuzgalmát a TMRSZ ellen indított ténykedése során, szakszervezetünk megtette azokat a szükséges lépéseket, amelyek a bírói ítélet köntösébe bújtatott államhatalmi elvárás kiszolgálása esetén biztosítja a TMRSZ működőképességét.
Ennek okán a Vezetői Testület ügyvivő főtitkárt bízott meg – az Alapszabályunk 66. pontjában foglalt lehetőség alapján – dr. Balázs Ildikó személyében, aki eddigi szakszervezeti munkássága során teljes szívvel és lélekkel segítette tagjainkat.
dr. Balázs Ildikó ügyvivő főtitkár és Szima Judit főtitkár
Rajta keresztül, az ő ügyvivői vezetésével a TMRSZ működése meggyőződésem szerint semmit nem fog a hatékonyságából veszíteni. Dr. Balázs Ildikót a szakszervezet valamennyi döntéshozó fóruma megerősítette megbízott ügyvivő főtitkári minőségében, azaz a bizalom töretlen iránta. Ez a bizalom nem megelőlegezett, hiszen Ildikó évek óta erős pillére a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének. Felkészültsége és a szakszervezet iránti lojalitása számomra megkérdőjelezhetetlen és bízom benne, hogy ez a jövőben is így lesz.
Lehet, hogy holnap becsukódik egy súlyos vasajtó, de tettünk azért, hogy ez ne valaminek a végét jelentse, hanem csupán egy időleges epizód abban a folyamatban, amely az államhatalom részéről a TMRSZ szétverésére, elhallgattatásunkra, megszüntetésünkre irányul. Úgy vélem ez a szándék továbbra is létezik , és ha a TMRSZ nem tér le az eddigi útról az a munkavállalók bizalmát fogja erősíteni irántunk.
Az elmúlt 26 év a tanúbizonyság rá, hogy az évtizedes munkavállalói türelem sem volt elegendő ahhoz, hogy ez az ország legalább elkezdje a felzárkózást a nyugati fejlett társadalmak irányába akár társadalompolitikai, akár gazdasági téren. Magyarország latinamerikanizálódik. Hatalmas uradalmak, szemfényvesztő gazdagság és vele szemben közmunkások százezrei, nyugdíjuktól jogtalanul megfosztott szolgálati járadékosok sokasága, megalázott rokkantak, elégedetlen nővérek, pedagógusok, orvosok, rendőrök, katonák, tűzoltók és még sokan mások. Nincs olyan munkavállalói, vagy nyugdíjas csoport akibe ez a rezsim ne törölte volna bele a cipőjét valamilyen formában. Pedig higgyétek el ez a hatalom csupán szalmaláng és ha egyszer az elégedetlen emberek összefognak és megmozdulnak ez a hatalom egy pillanat alatt összeomlik. Talán ez az ami miatt a TMRSZ-t hitelteleníteni próbálják, hiszen évek óta leleplezzük a csaló, tolvaj szándékokat, legyen az jogszabálymódosításnak, legyen az reformnak, legyen az racionalizálásnak hazudva. Sajnálatos, hogy a többi szakszervezet inkább kedves a hatalomnak, mintsem velünk együtt állt volna a vártán és hangoztatta volna velünk együtt, hogy no pasarán!
Magunkra maradtunk, de mára már mégsem vagyunk egyedül. Ma még csak kevesen mernek kiállni a TMRSZ-t ért jogtiprások miatt tiltakozva, de hiszek benne, hogy ezek a tiszteletre méltó emberek követőkre fognak találni, mert előbb-utóbb mindenki fel fog ébredni, és rá fog jönni, hogy még a párnát is kilopják a fejünk alól ha hagyjuk. Valódi szakszervezet nélkül a munkavállalók kiszolgáltatott áldozatai a mai illiberális rezsimnek.
Eddig is megtettük amit megkövetelt a haza, és ezután is megtesszük. Amennyiben a Teremtő Jóisten úgy akarja, akkor nincs az a földi hatalom , amely a TMRSZ-t letéríti arról az útról, amely eddig is fémjelezte munkánkat, a munkavállalókért való kollektív és egyéni kiállásunkat.
Bízom benne, hogy eltávolításom okán a börtönbe zárásom ellenére várakozásaim szerint a TMRSZ ugyanaz a szakszervezet marad, mint eddig. Ott leszek veletek a valóságban és lélekben is , ha fizikailag rabságban is tartanak. Semmi nincs ingyen, mindennek ára van. A szakszervezet belügyeiben továbbra is részt fogok venni lehetőségeimhez mérten, segítve ezzel bárkit, aki azt igényli. A szakszervezet belügyein kívül azonban a külvilág felé most nem fogom tudni az érdekeiteket megvédeni.
Tehát zárszóként a szakszervezetünk törvényesen működött és működik a mai napig, bíróság által bejegyzetten. Kérek minden magyar embert, hogy emlékezzen arra, a TMRSZ soha nem volt, és soha nem is lesz a munkavállalók elárulója. Mi nem erre születtünk.
Minden keserűség ellenére is, így az új év kapujában kívánok mindenkinek egy békésebb, boldogabb, reménytelibb, terveket valóra váltó új esztendőt.