Semmis a főtitkár és társai ellen meghozott ítélet
mert
rendkívül durva, hogy a döntéseket hozó bíróságok bizonyítottan nem voltak törvényes bírónak minősített bírák, illetve bírói tanácsok.
2016. december 7-én Elnök Úr az Országgyűlésben a következőket nyilatkozta ki a törvényes bíró intézményével kapcsolatban a Parlamenti Napló tanúsága szerint:
„A büntetőjogban és a büntetőeljárási jogban kifejezett törvényhozói szándékkal ellentétes, hogy olyan ítélet szülessék és legyen jogerős, amely ártatlant bűnösnek nyilvánít. Ehhez képest minden más semmisségi ok, például hogy a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, nem járt el védő, másodlagos; végső fokon azért idéz elő semmisséget, mert vélelmezzük, hogy az elvek, garanciák megsértése veszélyezteti az igazságot.”
Szakszervezetünk, bízva abban, hogy átérzi az általunk felvetett jogi probléma súlyát és elismeri annak megalapozottságát is, nyílt levélben kereste meg dr Darák Pétert a Kúria elnökét. Kértük, hogy tegye meg a szükséges lépéseket hatáskörében eljárva, hogy a szakszervezetünket – is – ért jogtalanság orvoslásra kerüljön, és mindent, ami a jog és az igazságosság előremozdítása érdekében szükséges.
TMRSZ
A Nyílt levelet teljes egészében itt olvashatjátok.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete legmagasabb testülete felhatalmazása alapján, mint a Magyarországon bejegyzett legnagyobb létszámmal rendelkező érdekképviseleti szerve képviseletében Önhöz, mint a bíróságok egységes és következetes gyakorlatának kialakításáért felelős bírói vezetőhöz fordulunk az alábbi témakörben, kérve a jogállami keretek tartalmi visszaállítását a Zalaegerszegi és Szekszárdi Járásbíróságon, illetve Törvényszéken tapasztalt törvénytelenségek okán.
A pártállami ötvenes éveket idéző koncepciós pereket az ország közvéleményének többsége már csak történelemkönyvekből ismeri, ahol a bírák – mai szóhasználattal „vérbírák” – a vádhatóság képviselőivel versenyezve igyekeztek az állam jóindulatát elnyerni saját és környezetük egzisztenciális kivételezettségének zálogát látva ebbéli tevékenységükben.
Sajnálatos módon ez a fajta, a történelem szemétdombjára való bírósági attitűd a TMRSZ főtitkára és munkatársai elleni koncepciós perekben mind a Szekszárdi Járásbíróság és a Törvényszék, mind a Zalaegerszegi Törvényszék ez ügyben eljáró bíróságai részéről visszaköszönt és szakszervezetünk belügyeibe való durva és politikailag motivált ügyészségi vádaskodás partnereivé váltak ezen bíróságok érintett bírái.
Felhívjuk Elnök Úr figyelmét arra a veszélyre, hogy ez a fajta, a bírói hivatáshoz méltatlan és a hivatást lejárató bírói viselkedés azt a gyanút erősítik meg az ország jelentős részének a szemében, hogy a bírói hatalom a NER rendszerében mostanra teljesen alárendelte szuverenitását az államhatalmi ágak között és ezzel az állami hatalom végrehajtói hatalom kiszolgálójává silányult.
Ön, mint egykori gyakorló ügyész, és mint hivatalban lévő legfőbb bírói közméltóság minden bizonnyal felismeri az abban rejlő veszélyt, hogy a társadalmi szerződés szerinti akár bírói, akár végrehajtói hatalommal való visszaélés jogállamban megengedhetetlen. A bíróságok egyik legfőbb feladata, hogy az állami hatalom túlkapásait – jelen esetben egy munkavállalókért kiállni merészelő szakszervezeti vezető koncepciós per általi bebörtönzési szándékát – pártatlan és tisztességes bírák révén meg tudja akadályozni az igazság és a jog érvényre juttatásával, amely a hozott bírói ítéletben testesül meg.
A jelzett bíróságok eljárása azonban mindvégig nélkülözte nem csupán a bírói hivatástól megkövetelt alapminimumokat, úgymint tisztesség, pártatlanság, fegyveregyenlőség biztosításának elve, de még a törvényes bíróhoz való jogi minimum kritériuma sem érvényesült ezen eljárásokban sem I. sem II. fokon. A szakszervezetünk belügyeibe való durva és nyílt államhatalmi beavatkozást jól mutatja a már írásba foglalt I. fokú ítélet azon része, amely tényként leszögezi, hogy bizonyos vádpontok kapcsán valóban kollektív döntések voltak a szakszervezet döntéshozó testületei részéről, „de azok nem voltak kellően részletesek”. Mint ahogyan az ítélethirdetésen elhangzott (szó szerint) : „A Küldöttgyűlés és a TMRSZ Kongresszusa nem kapott ténylegesen részletes információkat arról, hogy az iroda bővítés kiadásai mely (….) fedtek le részletesen és hogy mennyiben érintették a TMRSZ által használt épületrészeket.”. Nos, ez az a pont, ahol a bíróság, mint harmadik személy – dr. Mesterházy István címzetes táblabíró -, jogszabályi lehetőség nélkül beleszól egy szakszervezet belügyeibe, úgy, hogy annak jogszabályi lehetősége nemhogy nincs meg, hanem egyenesen tilalmazott harmadik személy – és így a bíróságra is kiterjedően – részére.
A bíróság az jogalkalmazó, vagy jogalkotó?
Ennél is durvább azonban az, hogy a döntéseket hozó bíróságok bizonyítottan nem voltak törvényes bírónak minősített bírák, illetve bírói tanácsok.
Mindkét fokon olyan bírák jártak el, amelyek az érintett bíróságok ügyelosztási rendjében nem szerepeltek, amire a Zalaegerszegi Törvényszék – az Ön szűkebb pátriájának bírósága – azt találta mondani a tárgyaláson, hogy ugyan nem volt a bíró feltüntetve az ügyelosztási rendben, de attól az még törvényes bíró volt, mivel az ezzel kapcsolatos OBH elnökével történt „levelezésben” közölték vele, hogy de igen, törvényes bíró volt, mivel kirendelték őt az ügyre, annak ellenére, hogy ezt az ügyelosztási rendben nem tüntették fel sem folyamatában. Miért az OBH elnök asszonyának tekintélyével, a vele való állítólagos levelezgetésre hivatkozással próbálják saját felróható hiányosságaikat legalizáni? Írjuk ezt azért is, mert 2016. december 7-én Elnök Úr az Országgyűlésben a következőket nyilatkozta ki a törvényes bíró intézményével kapcsolatban a Parlamenti Napló tanúsága szerint:
„A büntetőjogban és a büntetőeljárási jogban kifejezett törvényhozói szándékkal ellentétes, hogy olyan ítélet szülessék és legyen jogerős, amely ártatlant bűnösnek nyilvánít. Ehhez képest minden más semmisségi ok, például hogy a bíróság nem volt törvényesen megalakítva, nem járt el védő, másodlagos; végső fokon azért idéz elő semmisséget, mert vélelmezzük, hogy az elvek, garanciák megsértése veszélyezteti az igazságot.”
A bírói hatalom végrehajtói hatalom alá rendeltségének napjainkban valósággá váló további bizonyítéka – több más egyéb bizonyíték mellett, amelyeket az eljárásban folyamatosan előtárt a védelem – a főtitkárunk ellen folytatott koncepciós eljárásban, hogy a Zalaegerszegi Törvényszékkel szemben bejelentett több kizárási indítvány a mai napig nem került elbírálásra, noha az OBH elnökének 17/2014. (XII.23.) utasítása értelmében a kizárási indítványokat „soron kívül” kell elbírálni. Az elbírálásra a mai napig nem került sor 3 esetben, és mindhárom indítványban új, a korábbiban még nem szereplő, a bírói elfogultságot folyamatában észlelő körülmények felmerülése miatt került sor.
Mint az bizonyára Ön előtt is ismert, az Alkotmánybíróság korábbi álláspontjában már kifejtette, hogy a bírói elfogultság is lehet felülvizsgálatra okot adó körülmény, és a kizárási indítványnak való helyt adás automatikusan hatálytalanítja a hozott bírói döntést is, tekintettel annak elfogult jellegére (25/2013. (X.4.) AB határozat, illetve a Legfelsőbb Bíróság 2010. évi 86. sz. véleményének 2. pontja is erre a megállapításra jut).
Annak tényét, hogy a kizárási indítvány elbírálására a Pécsi Ítélőtábla – magukat ehhez az ügyhöz szorosan kapcsolódva korábban már elfogultnak valló bírái -, vagy a Kúria volt-e köteles elbírálni a mai napig el nem bírált kizárási indítványokat, lehet véleményes és akadémikus kérdés ugyan, de nem teszi meg nem történtté azt a sérelmes helyzetet, hogy az OBH elnökének utasítása szerint kellett volna dönteni valamennyi kizárási indítvány kérdésében.
Felvetődik az az alkotmányos problematika is ennek kapcsán, amely a hatályos Be. 24.§ (3) bekezdésének rendelkezésével kapcsolatban fogalmazódik meg. Nevezetesen, ha egy bíró ellen elfogultság miatt (relatív kizárási ok) indítványozzák az ügyből való kizárását, akkor jelenleg az ügyben eljárhat és döntést is hozhat ezen Be. rendelkezés értelmében, ha önmagára nézve úgy nyilatkozik, hogy nem elfogult az ügyben.
Ugyanakkor, ha a kizárási indítványt elbíráló testület mégis úgy dönt, hogy elfogult a bíró és emiatt automatikusan „hatálytalanítódik” az általa meghozott ügydöntő határozat (ítélet), akkor felvetődik annak indokoltsága is, hogy ilyen esetekben aggályos a Be. 24. § (3) bekezdésének azon rendelkezése, hogy az ügyben ügydöntő határozatot is hozhat még a kizárási indítvány elbírálása előtt. Nem fog helyt azon jogalkotói elképzelés ennek kapcsán, hogy mindez a vádlott perelhúzó magatartását segítené elő, hiszen mint már utaltunk is rá, egyrészt soron kívüli eljárási kötelezettséget írt elő az OBH elnöke, másrészt pedig ha nincs új érv, új körülmény az újabb indítvány megtételére, a soron kívüli és indokolás nélküli elutasítás mellett még meg is rendbírságolható a vádlott. Márpedig ha ezen garanciák miatt kizárt a perelhúzó magatartás, vajon mi indokolja annak hatályban tartását, hogy adott esetben egy valóban elfogult bíró ítéletet hozzon: Az a logikus következtetés a jelenlegi helyzetben, hogy ezen rendelkezés, mintegy „garanciális előfeltétele” annak, hogy politikai megrendelésre is születhessenek marasztaló ítéletek és hogy utána ne kelljen a bírói renomét mentegetni, mintegy automatizmussá silányulnak az egyébként nyilvánvalóan elfogult bírói ténykedés miatt tett kizárási indítványok elutasításai a hozott ítéletet követően.
A TMRSZ főtitkára elleni perben mulasztás történt azzal, hogy a kizárási indítványok közül hármat nem bíráltak el a mai napig sem, annak ellenére, hogy az ítélet fél hónapja jogerős, mely állapot a jogbiztonságot, a tisztességes eljáráshoz való jogoz is sérti. A hozott ügydöntő határozat (ítélet) ennek hiányában pedig alkotmányos aggályt is megfogalmaz, amelyet alátámaszt, mind a Kúria jogelődjének véleménye, mind az Alkotmánybíróság hozott határozata is.
Ebből kifolyólag kérjük Elnök Urat, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a Be. 24.§ (3) bekezdése Alaptörvény ellenes abban a vonatkozásban, hogy kizárási indítvány el nem bírálásáig az eljáró és indítvány szerint elfogultnak tekinthető bíró ne hozhasson ügydöntő határozatot sem ilyen esetekben.
Bízunk benne, hogy Elnök Úr átérzi az általunk felvetett jogi problematika súlyát és elismeri annak megalapozottságát is. Ez pedig elégséges ahhoz, hogy a Kúria saját hatáskörben is eljárjon annak érdekében, hogy a TMRSZ ügyéhez hasonló jogtalanság – értjük ez alatt mind az el nem bírálást soron kívül, mind az ügydöntő határozat meghozatala megengedettségét – ne fordulhasson elő, illetve ezzel a joggyakorlat egységesítését elősegítő gyakorlattal az OBH utasítás betartásának szükségességét is előmozdítsa. Kérjük tehát, hogy tegyen lépéseket a Be. 24. § (3) bekezdése azon rendelkezésének a megsemmisítése iránt, hogy a kizárási indítvány jogerős elbírálásáig az eljáró – és az indítványozó szerint elfogult bíró – ne hozhasson ügydöntő határozatot (ítéletet).
Kérjük továbbá, hogy tegye meg a szükséges lépéseket hatáskörében eljárva annak elősegítése érdekében, hogy a nyilvánvalóan elfogult Zalaegerszegi Törvényszék elleni kizárási indítványunknak akár a Kúria, akár más Ítélőszék adjon helyt az abban felhozott indokok alapján, azzal kiegészítve, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék az elfogultsága tanújelét adta azzal is, hogy a kizárási indítvány bevárása nélkül hozott ügydöntő határozatot, noha tisztában kellett lennie azzal, hogy a kizárási indítványnak való helyt adás kihatással lesz a jogerős ítélet kötőerejére is.
A jog és az igazságosság előremozdítása érdekében tett intézkedését tisztelettel és előre megköszönve:
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete
legmagasabb testülete a Kongresszus
felhatalmazása alapján
Szekszárd, 2016. december 14.
Ui:
Tisztelettel figyelmébe ajánljuk a TMRSZ honlapján az üggyel összefüggő linkek tartalmát:
https://tmrsz.hu/2016/12/13/meg-a-latszatra-sem-adtak/
https://tmrsz.hu/2016/11/30/kozlemeny-7/
https://tmrsz.hu/2016/10/21/tovabbra-sem-elfogultak/
https://tmrsz.hu/2016/09/30/zalaegerszegen-tortentek-a-koholt-ugyben/