Miért nem amerikai álom, miért magyar rendőrnyomor?
Szomorúan értesültem a szakszervezet kálváriájáról. A szakszervezeti tagságom sajnos megszűnt, illetve pontosabban az Orbán kormány a folyamatosságát 2012-ben megszűntette. Az akkori belpolitikai helyzet miatt, amely a rendőrséget, és személy szerint engem is érintett, mert nem tudtam elmenni korengedményes szolgálati nyugdíjba, bár egészségi állapotom ezt indokolta volna. De ennek a politikai helyzetnek a körülményeit azt hiszem, nem kell részleteznem. Szomorúan kísértem figyelemmel, mikor meghurcolták Önt, és ártatlanul megvádolták bűncselekmény elkövetésével. A tagságimat nem akartam megszüntetni önöknél, a rendőrségi kamara tette ezt és a jelen politikai felső vezetés. Őszintén bevallom retorziótól tartottam a mostani politikai vezetés által, ha ismét belépek a TMRSZ-be, bár szerettem volna, mert sokáig tag is voltam, és szimpatikus volt a lelkiismeretes, emberséges munkavégzésük, hozzáállásuk a problémákhoz. Nem tagadom féltem, hogy rendőrként a munkámat elveszítem, hogy ezt a politikai vezető elit megteheti velem.
Nem büszkeség, de az igazság az, hogy korábbi párkapcsolati problémákat követően anyagi gondokkal küszködtem. Jelenleg van egy párom, akivel együtt élek banki hiteles lakásomban, de Ő tartósan munkanélküli, jövedelmet nem kap (nem az Ő hibája, mert keresi a munkát, de munkalehetőség nincs). Így az én jövedelmemből élünk. Mostani pénzügyi helyzetem hónapok óta mínusz 47-ezer forint „A” hitel az OTP bank irányába. 45.000 lakáshitel plusz a biztosítási díjak, plusz rezsik, plusz kölcsönadósságok visszafizetése. Ezek kifizetése után jó esetben talán marad 20.000 forint a következő hónapra élelemre 2 személyre. De még így is kb. 10.000 forintokat kell kölcsön kérnem a hónapok végén, hogy élni tudjunk. Plusz 30.000 Ft közös költség, mert azt nem tudtam fizetni egy ideig.
Van egy 10 éves Skodám, amit 4 éve vettem kölcsönből, melyet ma is fizetek. Örültem mikor 40 évesen, 20 év rendőri szolgálat után végre megvehettem az első és ez idáig egyetlen autómat.
Nem régen kórházba kellett vinnem a páromat, amikor egy kamion által kifolyatott fékolajon, a közlekedési szabályokat betartva kanyarban mégis megcsúsztam, és szalagkorlátnak ütköztem. Persze a kamion nem lett meg, a rendőrség (akiket én hívtam ki) engem tett meg felelősnek, bár tudták, hogy egy kamion fékolajat szórt el az adott útszakaszon. A biztosító által kiküldött kárszakértő 270.000-ft kárt állapított meg az autón, de a biztosító tájékoztatott, hogy a kárt nem térítik meg, mert a felelős kamion nincs meg, és így a keletkezett kár engem terhel!
Próbálunk a párommal ebből az anyagi csődből kikecmeregni, és hogy az étellel is spóroljunk, bármily hihetetlen, de hosszú ideig szinte csak pirítós kenyeret ettünk teával, mert ez a legolcsóbb.
Tavasszal felvételiztem külsős (nem rendőri) főiskolára, ahova felvettek de elkezdeni sem tudtam, mert még az első félév tandíjra sem volt meg a pénzem.
Átértékeltem az egész eddigi életemet, olvastam és most már folyamatosan olvasom is a honlapot. Mára megértettem, hogy nekem is tennem kell valamit azokért, akik kiállnak az igazság mellett és mernek védeni bennünket, ezért úgy döntöttem, hogy újra a tagjuk akarok lenni így fejezve ki az Önök által hozott áldozatos munkásságuk iránt a szolidaritásomat. Köszönöm, hogy kiállnak értünk, és ha kell majd értem is.
Budapest, 2016.11.08.
N. Attila